Megdöbbentõ akadályok nehezítik a magyar borászat fejlõdését

Több díj igazolja, hogy a Szepsy Pincészet presztízse igen jó mérõszámokat mutat. Ha az egész magyar borászat presztízsére gondolunk, akkor hol tart most az ország?

Nem tarthatunk jó helyen, mert több rétegre szakadt az egész magyar bortermelés. Ez még nem lenne önmagában nagy probléma, de az már gond, hogy az egész termõterület nagy csökkenést mutat. Az egyik elõadásomban a magyar bortermelésrõl kellett egy kis esszét elõadni, és én azt találtam mondani, hogy ugyan sok rétegû a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba. Többen kifogásolták, hogy ez nem igaz. Tehát nem állunk semmivel sem rosszabbul ebben a kérdésben, mint más, sikeresebb bortermelõ népek, országok.

Mit értsünk azon, hogy nagyon mélyen a földben van a piramis alja?

Tokajról esetében például ez azt jelenti, hogy nagyon sok terméket adnak el még mûanyagpalackban, és valószínû, hogy ezek a termékek nem állják ki a minimális ellenõrzésnek a próbáját sem. Nagyon magasak a termésátlagok, engedélyezett a törvény által bizonyos javítás olyan kategóriákban, amelyekben nem kellene. Ez nagyon komoly dolog, mert nem engedi a márkát feljebb jutni, hiszen ugye több kézzel húzza vissza. Mindenütt vannak gyenge minõségû termékek, de nem lehetne egy márkát tudatosan lerombolni azzal, hogy a legmagasabb termelési költségû bor filléres áron kerül piacra. Miközben be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy van egy sok száz éves termelési eljárásunk, ahol is szemenként szedjük a szõlõt, hogy elkészülhessen az aszúbor. Nyilvánvalóan abból ered a kérdés lényege, hogy szegény régióban vagyunk, és az átlagkeresetek nem tesznek lehetõvé drága borokat megvásárolni, és ha csak magas igénnyel készülnének itt borok, akkor egy bizonyos bérszínvonal alatt nem vásárolhatnának tokajit. Nincs is ezzel semmi gond, legyenek olcsóbb borok, csak nem kell õket tokajinak hívni, hanem egyszerûen csak édes furmintnak vagy valami másnak.

Elképzelhetõ egy ilyen változás, vagy olyan nagy az ellenállás, hogy ezt csak egy ilyen interjúban lehet fölvetni, majd utána „bezsebelni” érte a negatív reakciókat.

A negatív reakciókat folyamatosan megkapom, nagyon magas helyrõl is. Akkor sem tudok mást mondani. Az ellenállás nagy, természetesen.

A magas hely alatt mit értsünk?

Országos pozícióban lévõ kollégák is úgy gondolják, hogy a piramis alja nincs mélyen. A változásra mindig megvan a lehetõség, és nem is akarunk lehetetlent. Most a mi alatt értem azt, akik nagyon komolyan veszik a borvidék és az ország borjövõjét. Az igaz, hogy a többség megszavazta az eredetvédelemnek a magasabb rétegeit, csak nem lehet érvényesíteni, ezért nincs elég magasan a piramis teteje. Addig, ameddig ugyanolyan megnevezéssel kerül forgalomba a legdrágább és a leggyengébb minõség, addig nem lehet feljebb tolni a piramis csúcsát. De nincs ebbõl semmi harag vagy semmi probléma. A kérdés csak az, hogy nagyon különbözõen látjuk vagy érzékeljük ezt a kérdést, és valójában az állami tisztségviselõk sem értik a valódi problémát. Nem történik változás, mert nem érzik fontosnak, hogy Magyarország borképe rohamosan javuljon. Minden bortermelõ országban, ahol egy csepp eredményt is elértek, az állam nagyon-nagyon komolyan vette a feladatát. A bor ugyanis komoly országkép-alakító tényezõ, ezt bizonyítja Új-Zéland, Argentína, Chile, vagy akár Kanadát példája.

Mit kéne tenni?

A presztízs és az országkép szempontjából a bor hatása igen nagy lehet. Az adottságaink kitûnõek, itt van az egész Kárpát-medencei borvidéki sor, fantasztikus talajadottságok és mikroklimatikus adottságok, a hagyományok, és nem bírunk ötrõl a hatra jutni. Ennek nagyon sok oka van, tõkevesztés többszörösen a múlt században, a területcsökkenés, a népesség elvándorlása. Most hatalmas lehetõség elõtt álltunk, és még mindig állunk, tehát nincs veszve semmi, de innentõl csak komolyan szabad ezt a dolgot venni.

Bízik a változásban?

Szó van arról, hogy teremtsünk magasabb értéket minden ágazatban, minden helyen. Mi ezen vagyunk, és ezen kellene lenni az egyéb ágazatnak. Tehát a teljes ágazatnak egy program kell, egy politikai program, és aztán majd erre lehet alapozni térségi programot vagy borvidéki programot. Nekünk van egy borászati programunk, meg sok magánborászatnak van, ami alapján dolgoznak, mert már egyébként nem léteznének, ha nem lenne programjuk, vagy azt nem módosítanák folyamatosan a gazdasági lehetõségekhez és környezethez, de kell országprogram is, mert ebben a pillanatban nincs.

Tekintsünk az elõttünk álló esztendõre. Milyen konkrét lépéseknek kellene megtörténnie, hogy jó irányba forduljanak a dolgok?

Reális helyzetértékelést várok. Szembe kell nézni az összes hátrányunkkal, és mindazzal a sok elõnnyel, amivel élhetnénk és élhetünk, és nem is feltétlenül pénz kell ehhez. Fel kell mérni mindenütt a térségekben az erõforrásokat, és azt, hogyan lehet ebbõl többet csinálni. Nem arról van szó, hogy több pénzt feltétlenül, hanem magasabb értéket. Van, akinél ez a nagyobb mennyiséget jelenti, másoknál a magasabb minõség és a magasabb értékesítési ár jelenti azt a többletértéket. Nem lehet elmenni amellett, hogy vannak olyan fekvései az országnak, és nemcsak Tokajban, amelyek a világon is egyedülállóak, és nincsenek kihasználva. Vagy például senki nem méri a támogatások hatékonyságát és a megtérülését. Egyszerûen vannak programok, erre most lehet pályázni, akkor arra pályázzunk. Ezek olyan képtelen dolgok, hogy erre nem tudok mit mondani. Például el kell adni az importgépeket, akkor pályázzunk gépre, mert az EU erre ad pénzt. De mi nem vásárolunk gépet például, mert a környezetben van annyi gép, hogy ellássa szolgáltatásban sokkalta olcsóbban, mint hogyha mi vásárolnánk meg, és nem fogyasztjuk el a tõkénket. Tehát azt a pénzt, ami rendelkezésünkre áll vagy állhat, azt nagyon okosan kell, hogy felhasználjuk arra, ami segít elõrevinni az értékteremtést. Hasonló a helyzet a természeti értékeinkkel is. Például itt van a Natura 2000 kérdése. Tokajban több száz hektár olyan területet vontak be, az érintettek megkérdezése nélkül, a Natura 2000-be, amelyek legfelsõ kategóriás termõhelynek számítanak.

Ezek konkrétan melyek Tokaj-hegyalján?

Ezek azok a volt állami területek, amelyek abban az idõben, az EU-csatlakozáskor még nem voltak privatizálva, vagy voltak részben, de még nem voltak betelepítve, és bevonták õket, merthogy az EU elõírt egy bizonyos mennyiségû ilyen területet, amit kivonnak a termelés alól és visszaadnak a természetnek.

Hol vannak ilyen dûlõk Hegyalján?

Tarcalon a Szarvas dûlõ felsõ része, a Mézesmály, a Turzó teteje, a Deák teteje. Mádon a Király felsõ része, a Kõvágó, és sorolhatnám. Ezeket nyilván pontosan fel kell mérni, nincs is teljes ismeretem, csak azt a keveset mondom, amirõl vannak információim.

Ez hány hektár körülbelül?

Legalább 300 hektár, de összesen akár 1000-1200 hektár is lehet.

Országosan vagy csak Hegyalján?

Ez csak Tokaj-hegyalján. Ez együtt 1500 hektár, amelyek hasznosítása nélkül nem lehet elképzelni csúcstermelést Tokajban. Tehát ezek a lelkei voltak több száz éven át a tokaji bortermelésnek.

Elképzelhetõ, hogy ezeket újra betelepíthetõvé teszik? De akkor kinek a tulajdonába vagy kinek a kezelésébe kerülnek? Vagy marad állami terület és valaki telepíthet rajta?

Ezek sokszínû tulajdonban vannak, természetesen. Nem is ez a kérdés, hogy ki fogja megcsinálni, hanem hogy a lehetõség egyáltalán adott legyen. Nyilvánvalóan ma, a magángazdálkodás korában ezek piaci értékkel bírnak vagy fognak bírni, ha felszabadulnak az állami kötöttség alól a megmaradó területek, és amint tõke lesz rá, akkor valószínûleg lenne telepítési kedv. A támogatás is fontos, de elsõsorban a jogot kell biztosítani, hogy ott lehessen telepíteni. Nyilvánvalóan a természeti, a tájvédelmi szabályok betartásával.

Van erre fogadókészség a jelenlegi kormányzat és a környezetvédelmi hatóságok részérõl?

Ezt konkrétan nem lehet tudni, de remélem, hogy lesz. Egyébként minden termelõ fel is tud ajánlani másik területet, amely kevésbé értékesek szõlõtermelési szempontból, viszont a természetvédelem szempontjából ugyanúgy akkor maradnak ezek érintetlen területek. Szó van arról, hogy sok munkahelyet kellene teremteni. Ezt csak a kézimunka-igényes ágazatokban lehet, a high-tech szakmákban erre nincs lehetõség. A szõlõ és bortermelés éppen olyan terület, ahol nagy kézimunka-ráfordítással magas értéket lehet elõállítani. Ráadásul be lehet vonni itt a leszakadni látszó rétegeket is a tevékenységbe, a segélyek helyett, a közmunkák helyett.

Forrás:
Inforádió
http://inforadio.hu