Dömping az alföldi feldolgozóknál

A szõlõszüret esetében annyiban az almapiaci problémához hasonló a helyzet, hogy az alapanyag-termelõ szegmensben csapódnak le az árgondok – mondta a Világgazdaságnak Légli Ottó balatonboglári borász, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöke. A balatonboglári borterület példájával érzékeltette az állapotot: a 3200 hektáros terület 70 százalékán a szõlõt az azt megtermelõ gazdálkodó dolgozza fel. A késztermék nem azé, aki termelte a szõlõt, és ha a bor árában nem sikerül érvényesíteni a költségnövekedéseket, akkor az a szõlõtermelõre csapódik vissza – magyarázta, hozzátéve, hogy Ausztriában nincs ilyen arányú felvásárlás, mint nálunk.

A tokaji borvidékhez hasonlóan a boglári borvidéken is kezdeményezik a termelõi pincék, közösségi feldolgozók létrehozását.

Megoldás csak a saját feldolgozás arányának emelése lehet, de annak, aki a borászatba belevág, lényegesen nehezebb a helyzete, mint harminc éve – mondta Légli Ottó. Az ágazat rendkívül tõkeigényes, a megtérülés lassú, és már nincs mód arra – mint néhány évtizede –, hogy valaki lépésrõl lépésre építsen fel egy borászatot. Így nagy kérdés, hogy a borászatba „menekülõ” szõlõtermelõk képesek lesznek-e elviselni az eddigiekhez képest más típusú kockázatot, ami a végtermék értékesítésével jár.

A HNT-elnök tapasztalatai szerint heterogénebbek lettek az ültetvények, és akiktõl nagyon alacsony áron veszik át a szõlõt, azok nem tudnak korszerûsíteni. Így ott gyengébb minõségû a termés is. Van, ahol az idei ár a tavalyit vagy az önköltséget sem éri el. Ugyanakkor egyre többen keresik a jó minõségû szõlõt, és többet is hajlandók érte fizetni. Ez most az illatos borok alapanyagánál látszik, ami 105 és 150 forint közötti kilónkénti áron kel el. A kérdés csak az, hogy a teljes mennyiségen belül milyen arányban lesznek a magasabb árfekvésben elkelt szõlõk.

Két éve a felvásárlók kartelljét gyanította a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa, és kilátásba helyezte, hogy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul az ügyben.

Akkor megállt az árcsökkenés, egyes fajtáknál pedig növekedés indult – válaszolt a Világgazdaságnak Zeisel László, a borvidéki tanács elnökhelyettese. Mint elmondta, a tavalyi szüret nyugodtan ment le, az idén pedig – bár még korai a tapasztalatokat összegezni – körülbelül a tavalyi árakon kezdték meg a szõlõ átvételét a felvásárlók. A HNT ugyan 5-10 százalékkal magasabb szõlõárat ajánlott – amit az élõ- és a gépi munka, illetve az egyéb, szõlõtermesztéssel kapcsolatos költségnövekedések indokolnának –, de egyelõre az látszik, hogy a felvásárlás a tavalyi árakon indult el a több mint 19 ezer hektáros szõlõterületével a legnagyobbnak számító borvidéken.

A költségnövekedés miatt rosszabb pozícióba kerülnek a szõlõtermelõk.

Nehezíti az idei szüreti helyzetet, hogy az extrém idõjárás miatt egyrészt korábban ért be a szõlõ, másrészt a különbözõ fajták nem a szokásos ütemben, egymás után, hanem „egymásra érve” kerültek szüretelésre alkalmas állapotba. A feldolgozók erre a dömpingre nincsenek technológiailag felkészülve – mondta Zeisel László. Mivel a nagy forróság miatt a szõlõ nagyon melegen érkezik a feldolgozókba, kiváltképp a hûtõkapacitás a szûk keresztmetszet.

Forrás:
Világgazdaság
https://www.vg.hu