Zalagyöngye, a fél évszázados hungaricum

Németországban 1976-tól olyan új szõlõfajták születtek, amelyek nagymértékben ellenállnak a gombás betegségeknek, és a minõségük is jó – ismerte el az Európai Unió szõlészeti szakbizottsága már 1988-ban. Amerika felfedezése után valószínûleg francia utazók hozták be Európába az idehaza õshonos szõlõkre nézve végzetes pusztítást jelentõ lisztharmatot, peronoszpórát és filoxérát. Magyarországon másfél millió polgár kivándorlását okozta közvetve a filoxéravész, a gyökértetû ezerhektár-számra pusztította a szõlõsorokat. A gyógymód keresése mellett a kutatók új fajokat, Újvilágból származó direkttermõ tõkéket honosítottak meg. Ezek ugyan ellenálltak a betegségeknek, de boruk minõsége messze alulmúlta az európai nívót. A francia Seyve-Villard cég a direkttermõ fajtákat európai õshonos szõlõkkel keresztezte, ezek a világhírû hibridek aztán Csepregi Pál szõlész közremûködésével a negyvenes évek végén Magyarországra is eljutottak. Az egri Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetben Kosinsky Viktor irányításával megkezdõdött a nemesítés, a francia direkttermõ hibridek és a minõségi õshonos fajták keresztezésébõl született, \”Egri csillagok\” csoportba sorolt fajták Csizmazia Darab József nevéhez fûzõdnek. Az 1957-ben nemesített, 24-es számú fajta tett szert elsõként országos hírnévre.

A Zala megyében végzett sokéves kísérletek emlékére a nemesítõ Zalagyöngyének keresztelte el az újszülöttet, melyet 1972-ben államilag is elismertek, majd szabadalmi okiratot is kapott, és \”78-tól teljesen korlátlan telepítési jogot élvezhetett. A betegségeknek ellenálló szõlõfajták honosítását azért korlátozták, mert egyes vélemények szerint ezeknek a fajtáknak a bora rontotta volna a magyar export esélyeit. Valójában a nemesített szõlõk nem versenytársai, inkább kiegészítõi a hagyományos világfajtáknak, kiváló pezsgõalapanyagok, ellenálló képességük miatt környezetbarát termesztést és biztos megélhetést nyújtanak a termesztõknek.

A sors fintora, hogy a borexportot féltõ hazaiak aggodalma ellenére éppen egy osztrák borász, az oslipi Franz Schruiff készített világszínvonalú, versenyképes és dobogós borokat Csizmazia fajtáiból. \”Burgenlandi üzenetében\” azt írja: ha szülõföldjén az ültetvényeknek csak tíz százalékát ezekkel a fajokkal telepítenék, a permetezés megtakarításával komoly környezetvédelmet lehetne elérni, ami a Fertõ tó vizének hasznára válna. Büszkék lehetünk: magyar nemesítõnk bioszõlõként nevelhetõ hungaricumai elnyerték az EU elismerését, sõt Brazíliától Japánig meghódították a világot.

Forrás:
MNO
http://www.mno.hu