Vörös és fehér – Jarno Trulli borait kóstoltuk

Hogy mit kortyolgat vasárnap esténként Jarno Trulli egy újabb idegtépõ és végletekig kimerítõ forma-1-es hétvége jól megérdemelt jutalmaként? Nos, magát Jarnót, méghozzá a vörös fajtából.

A Toyota olasz versenyzõjének gyorsasága közismert, ám annak tán jóval kevesebben vannak tudatában, hogy amikor Jarno éppen nem a fogát szívja egy-egy esetlegesen elvétett kanyarcsúcspont vagy féktáv miatt, a saját lopótökjével tesz így, a saját borászatában, a saját hordóiból.

Trulli az 1990-es évek végén döntötte el, hogy szenvedélyének hódolva megvásárol egy több mint 30 hektár területen fekvõ szõlõföldet nem messze otthonától, Pescarától. A kiváló borok iránti rajongása az elmúlt esztendõk során mit sem változott.

A Magyar Nagydíj hétvégéjét megelõzõ csütörtökön az olasz versenyzõ a Toyota egyik autókereskedésében megtartott borkóstolón beszélt saját termékeirõl, valamint közeli és F-1-en túli terveirõl.

„A borászat számomra csak szenvedély. Õszintén szólva jelenleg nem rágódom a jövõn, nem gondolok túl sokat a visszavonulásra, inkább a forma-1-es eredményekre koncentrálok” – mondta Trulli az újságírók és a Toyota vendégei körében megrendezett eseményen.

Jarno mértéktartó stílusa szöges ellentéte volt a kóstolót övezõ körítésnek. A csillogó-villogó autószalon emeleti részlegén az egyre népesebbé váló vendégsereget már jóval az olasz érkezése elõtt a világ minden szegletébõl származó mennyei sajtok tömkelege várta, a hangulatos aláfestõ zenérõl pedig két derék muzsikus cigány gondoskodott.

Mivel a forma-1-es versenyzõk szokásához híven Trulli az eredeti programhoz képest bõ másfélórás késésben volt, a borkóstolás már az érintett érkezése elõtt kezdetét vette az est házigazdája, Világi Péter, valamint Mihók Gábor borszakértõ segítségével.

A jelenlévõk négyfajta, igen magas alkoholtartalmú nedûvel kényeztethették magukat a Trulli által szerényen csak Jarnóra, és a borászat földrajzi helyére utaló Podore Castoranira keresztelt borokkal, amelyek külön érdekessége, hogy a Magyarországon alig ismert Montepulciano szõlõfajból készültek.

Trulli borait a világ minden részére exportálják

Az összegyûltek egyre hevesebb nyüzsgésébõl idõközben már sejteni lehetett, hogy Trulli érkezése csak percek kérdése, a közelben várakozó tinilányok fülsértõ sikításaiból pedig hamarosan egyértelmûvé vált: a liftbõl kigördülõ Toyota Yaris volánjánál maga az olasz ül.

A 34 éves pilóta idény eleji, már-már McLaren-es szabványra nyírt rövid haja most újból a megszokott hosszabb, „jarnós” stílusban pompázott, s napszemüvegét lazán a feje tetejére tolva Trulli fiatalosabbnak tûnt, mint valaha. Megérkezése után nem is teketóriázott sokat, csakhamar õ maga mutatta be borászatának remekeit.

„Nos, úgy látom, hogy itt csak néhány palack sorakozik, de ezeken kívül rengeteg típusú borunk van még a vöröstõl kezdve a fehéren át egészen a roséig. Ma este két-két vörös és fehérbor van itt a Montepulciano D’Abruzzo típusúból. Az egyik címkén megjelenõ Podere Castorani maga a földbirtok neve, a Jarno pedig a legjobb borunk, amit idáig termeltünk” – mondta büszkén.

„Mint már mondtam, rengeteg különbözõ típussal rendelkezünk többféle árfekvésben, és Japántól kezdve Amerikán és Kanadán át egészen Európáig a világ minden részére exportálunk borokat. Ide, Magyarországra is. Az üzlet tehát egész nagy” – tette hozzá.

Trulli elárulta továbbá, hogy kedvence – hatalmas meglepetésre – a Jarno nevet viselõ fajta, s mivel általánosságban véve is a vörösborok rajongója, ebbõl is a sötétebb árnyalatút fogyasztja szívesen.

Mivel az olasz családjában a borászkodás már több emberöltõre vezethetõ vissza, szinte törvényszerû volt, hogy elõbb-utóbb maga Trulli is egyre több idõt fog eltölteni a napsütötte lankákon.

„Már a nagyapám is készített borokat, és én Olaszország középsõ területén nevelkedtem, ahol a szõlõföldek nagyon elterjedtek, így hát közel tíz éve a családommal, édesapámmal és még néhány barátommal, akiket szintén bevontunk az üzletbe, belevágtunk a dologba – pusztán szenvedélybõl” – emlékezett vissza.

Jarno, a PR-profi

A karórák kismutatója ekkorra bizony serényen kezdett közelíteni a 10-es szám felé, s mivel Trullinak a következõ ilyen alkalomkor már a pályán kellett rónia a köröket a szabadedzésen, elérkezett az idõ, hogy az újságírók is faggathassák õt.

Néhány általános kérdés után úgy éreztem, itt az alkalom tesztelni, hogy mennyire csapta meg az alkoholgõz a futam miatt egyébként egyetlen korty bort sem fogyasztó Trullit. Mark Webber fülemben csengõ szavai is („ha minden kérdésre csak azt mondjuk, hogy no comment, akkor bizony unalmas barmok vagyunk”) bátorítóan hatottak rám, hogy elkedjek boncolgatni egy veszélyesebb témát.

Jarno azonban résen volt, és rutinosan hárította el a kérdést, miszerint megmaradtak-e volna világi cimboráknak Fernando Alonsóval, ha õ 2004-ben nem hagyja el a Renault-t, tehát a következõ évben gyõztes autóval kellett volna megküzdeniük egymással a vb-címért. „Nos, a dolgok nyilvánvalóan másként alakultak, erre tehát senki sem tudja a választ” – zárta rövidre.

Néhány kiosztott autogram után a Toyota pilótája elbúcsúzott a jelenlévõktõl, majd távozott, rövidesen pedig a kiváló borok és a nem mindennapi élmények hatására feltûnõen jókedvû vendégsereg is kezdett elszállingózni.

A Trullival eltöltött este mindenképpen igazolta, hogy az olasz borospalackjain is megjelenõ idézet távolról sem csupán üres frázis: „Szenvedély a kiválóság iránt – a versenypályáktól a szõlõföldekig.”

Forrás:
A5.hu
http://www.a5.hu