Villányi Franc Amszterdamban
[tn_2_bal.jpg] A borok még decemberben útnak indultak, Horkay András és Gyõrffy Zoltán vasárnap repült utánuk. Tizenegy villányi vörössel karöltve népszerûsítették a magyar bort két napon át.
A Benelux-államok a magyar borexport 10 legfontosabb célterülete közé sorolhatók, az érdeklõdés és nyitottság is érzékelhetõ volt a magyar borok iránt. Ahogy azt is, hogy ezen piacon aztán mindenki odateszi magát, olyan hetven holland borkereskedõ által forgalmazott nagy francia, olasz és spanyol nevek mellett ott volt a feltörekvõ Újvilág, de például cseh, libanoni, görög, örmény, de még német nemzeti stand is. A három napra mintegy tízezer szakmai látogatót vártak – és ez csak a boros szakkiállítás része.
A Wine Professional szakkiállítás azért jó terep, mert ide valóban szakmai érdeklõdésbõl érkeznek a vendégek, csak meghívóval lehet körbejárni a standokat, vagy részt venni a kóstolókon, mesterkurzusokon, ilyen típusú rendezvény idehaza sajnos nem létezik.
Elsõ nap délután bemutatkozott a Villányi Franc válogatott. A Siklóson bemutatott 12 cabernet franc-ból 11 érkezett meg (Wassmann, Vylyan, Gere&Weninger, Günzer Tamás, Heumann, Sauska, Tiffán, Vinatus, Bock, Malatinszky, Csányi), a Riczu-Stier 2011-esbõl már nem maradt, helyette a fesztivált szervezõ Jan van Lissum érdekeltségébe tartozó, idehaza kevésbé ismert Mondivin ugrott be, egy 2007-es és egy 2009-es verzióval. Az ételeket ezek segítségével hangolta Villányi Franc-ra Wil Demandt séf, aki a 16 Gault Millau pontos Restaurant Bordewijk vezetõje.
A mintegy harminc érdeklõdõnek megrendezett bor és étel kóstolón Horkay András, az Országos Borszakértõ Bizottság elnöke mutatta be a magyar borokat, a Villányi borvidéket és a 13 cabernet franc-t. A kóstolón részt vett, afféle társmoderátorként mûködött közre a borok bemutatásába Romana Echensperger, aki 2015-ben lépett be a borjedik világába. A nyolc Németországban élõ Master of Wine egyikeként is érdekes számunkra, hogy megismerje a villányi (és általában a magyar) borokat, hiszen a külföldre vitt borok közül minden negyedik palack arra a piacra kerül ki.
A borokat nem csak a moderátorok, de a résztvevõk is kommentálták, kereskedõk, sommelier-k voltak a közösség soraiban, sõt a kiállításra az õket Hollandiában képviselõ Miranda Beems standjára kiutazott magyar borászok, Heimann Zoltán és ifjabb Lõrincz György is megkóstolták villányi kollégáik franc-jait.
A 13 borra több mint 60 perc és két remek étel is jutott, Wil Demandt séf nem játszott a véletlenre, ráadásul már Villányban is járt, igaz a kilencvenes években, a hõskorban kóstolta végig a pincesort. A fiatalabb tételekhez szánt kombó, a garnéla és a véres hurka találkozása, egy pikánsan csípõs mártás kíséretében merész, de cseppet sem elrugaszkodott társa volt a boroknak. Az érettebb borok mellé a kicsontozott, majd májas töltelékkel megtöltött liba érkezett, amirõl a szarvasgomba sem maradt le, ezek voltak a tányér legfontosabb elemei. Passzolt, tökéletesen. Ízgazdag, erõteljes, néha robusztusnak tûnõ, ugyanakkor egyensúlyt is mutató ételeket tett le a borok mellé.
Amelyek hasonló véleményeket váltottak ki. A borok alapvetõen tetszést arattak, pozitívan csodálkoztak rá, hiszen a kóstolók jelentõs részének eddig nem sok tapasztalata volt villányi borokkal kapcsolatban. A sorról leginkább az jött át, hogy 1) a villányi cabernet franc teljesen más úton jár mint a Loire-i, 2) a borok szép potenciált mutatnak, de még az út/stílus keresésének fázisában vannak, 3) az érett, gyümölcsös ízeket sokszor elnyomja a túlzott hordóhasználat, 4) az alkohol néha túl sok és a szép, telt, gazdag alapanyagot kibillenti az egyensúlyból, 5) egyedi és figyelemre méltó a Villányi Franc kiemelése, a borok nagyon jól mûködnek ételek mellé, valószínûleg azon az ösvényen lehet értékeiket legteljesebben bemutatni.
Szerencsére minden egyes kóstolón akadtak kedvencek, a véleményeket meghallgatva nem igazán volt olyan bor, ami ne talált volna szimpátiára. Stílus és egyéni ízlés döntött, ugyanakkor az is visszaköszönt, bár vannak érezhetõen különbözõ felfogások a borokban, a Villányi Franc egyénisége a csírájában megvan, érhetõ, kétségtelen csiszolandó. Ha a „nyers” értéket már felismerik benne, az jó utat jelent, jó esélyt, hogy figyeljenek rá, hogy ottmaradhasson a nemzetközi borpiac körforgásában. Vannak szakértõk (Elin McCoy például) akik szerint 2016 a cabernet franc éve lehet, nem szabad kimaradni.
A Villányi Franc közvetlen promóciója mellett kicsit közvetetten már a jövõ évi megjelenés formáit is kerestük, hiszen az kiderült, hogy érdemes ide nagyobb energiákat is befektetni, van érdeklõdés, van tér, viszont nagy a verseny is és érdemes volna megtámogatni a már piacon küzdõket. Ha a magyar bormarketing netán újra egységesen tudna formát ölteni és lendületet venni, akkor Hollandia és a Benelux-térség biztosan az egyik fõ csapásiránya lehet a minõségi magyar bornak.
És minden ilyen megjelenés néhány újabbat is hozhat, most is érkeztek meghívások, bekerült a düsseldorfi ProWein programjába, invitálták a sort még jónéhány kisebb fesztiválra, de a legfontosabb, hogy a szakmai érdeklõdés is egyre nagyobb a novemberre tervezett következõ Franc&Franc iránt.