Vida Péter a 2011-es Év Bortermelõje
[tn_2_bal.jpg] „A Bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élõvilág és az egész emberiség diadala. Negyven éve a szõlõ és a bor körül forgolódom. Azt hiszem, a bor mindig elõttünk jár, kevés a földi élet ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Az alábbi gondolatot egy bölcs idõs embertõl hallottam: fiam, te olyan úton jársz, ahol sok probléma és feladat lesz az örömök mellett. Legyen célod az életben, s ha már úgy érzed, a cél közelében jársz, jusson eszedbe, hogy nem csupán a cél elérése volt fontos, hanem inkább az, hogy hogyan tudtad megtenni az odavezetõ utat.”
Egykor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Fõiskolai Karán diplomázott, 58 éves szekszárdi borász egy konkrét esemény hatására kötelezte el magát a borászat mellet: Rég történt már, elsõ kadarka boromat beneveztem a helyi borversenyen, természetesen apám nevét írtam a nevezési lapra. Telt múlt az idõ, már el is feledkeztem róla, amikor egy reggel édesapám kinyitja a helyi újságot, és a középsõ két oldalon nagy, öles betûkkel ezt olvassa: Vida Sándor kadarkája a megye legjobb kadarkája. Apám szigorú ember volt, de akkor elcsukló hangon mondta: meglásd, a jó Isten meghálálja. Innentõl kezdve nem is volt kérdés, hogy a bor és az én életem összekapcsolódik.”
Dolgozott üzemgazdászként, szõlészeti ágazat vezetõként is az Aranyfürt Mezõgazdasági Szövetkezetnél, de 1995-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, a Vida Családi Birtokot, ahol három gyermekük is kiveszi részét a munkából. A La Vida sorozat sorra söpri be díjakat, Péter szívéhez mégis a Merlot és az Öregtõkék Kadarkája áll legközelebb, ez a két végtelenül kedves, bársonyos, szeretettel ölelõ, melegséget árasztó bor szólítja meg igazán.
Mint minden embernek, neki is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Péternek mindennél fontosabb, hogy a Jó Isten segítségével még sok szép és különleges évjárat szüreténél ott lehessen, szeretné minél több emberrel megismertetni a borvidéket, borait, és folyamatos törekvése, hogy a legnagyobb harmóniában éljen a természettel. Az elkövetkezõ tíz évben szeretné a meglévõ területek folyamatos korszerûsítését, újratelepítését, új dûlõk elindítását elérni, a borbirtok állandó technológiai újítása mellett szeretnék a magas színvonalú vendéglátást biztosítani.
Van egy munkaeszköz, amit soha nem adna kölcsön senkinek. A metszõollója. Féltve õrzi, hiszen ahogy 40 éve egyik tanítójától megtanulta, ez az eszköz nem más, mint pincéjének a kulcsa, hiszen a megfelelõ metszés alapkövetelmény egy kiváló bor készítéséhez.
A szekszárdi borásznak különösen szép, lírai gondolatai vannak a bor, mint csodás élõlény megszületésérõl, a szõlõtõke szüret elõtti szépségérõl, aki ilyenkor megmutatja neki kikandikáló kék fürtjeit, és minden évben elvarázsolja õt õszi ruhakölteményének vöröses-sárgás színkavalkádjával. Ezek a gondolatok minden egyes bora kóstolásakor érezhetõk, átélhetõk. Amíg õ borairól mesél végtelen szeretettel, hosszú perceken át, addig borai róla, és két keze munkájáról suttognak hálával.
És mit ígér a borász annak, aki ellátogat hozzá?
„Nálunk a borkóstolók kissé mások, mint az általában megszokottak. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy a bor isteni csoda, nekünk embereknek kell megváltoznunk, hogy ezt igazán megértsük. Ezért nemcsak magát a bort mutatom be, hanem ami mögötte van: megszólal a zene, elhangzik néhány epigramma, és a lélek töltõdik, ez mindenkit megérint.”