Valaki le akarja nyúlni a borászok pénzét

2005 környékén vetõdött fel, hogy a bor jövedéki adójának megszüntetésével egyidejûleg szerkesszék bele a bortörvénybe a forgalomba hozatali járulék fogalmát. Ennek összege 8 forintot tett ki literenként, és az volt a koncepció, hogy a befolyni remélt százmilliók hatvan százaléka felett a borágazat szereplõi által létrehozandó marketingszervezet rendelkezzen, míg negyven százalékát minõség-ellenõrzésre használhassa az Országos Borminõsítõ Intézet. A csaták haladéktalanul elkezdõdtek, alakulásukról és aktuális állásukról többször beszámoltunk. 2005 végén úgy nézett ki, a megfelelõ törvény megalkotása késik, 2006 februárjában Gráf minisztert is bevonták az FVM-apparátussal folytatott küzdelembe, az év áprilisának elején átmenetileg lekerült a napirendrõl a kérdés, néhány héttel késõbb nyílt színen ugrott egymásnak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és Az Agrár Marketing Centrum, szeptemberben rendezõdni látszottak a dolgok.

A törvénymódosítást 2007 tavaszán végül elfogadták, augusztusban jelent meg hozzá a rendelet, novemberben már arról egyezkedtek, kik kerüljenek döntési helyzetbe a pénzosztáskor. Aztán tavaly nyáron elkezdõdhetett a munka. A csapatnak valamivel több mint egy év jutott arra, hogy kihozzon ezt-azt a lehetõségekbõl. Hogy jól csinálta-e, amit ennyi idõ alatt csinálhatott, mellékszál, de mindjárt kitérek arra is.

Az általam ismert borászok az elejétõl azt szerették volna, ha az õ pénzüket õk oszthatják újra, és nem kell keresztülfolyatni a forrásokat központi költségvetési intézményen. Az agrártárca ebbe nem volt hajlandó belemenni. Részben az Európai Unióra hivatkozva azt állították, közhasznú társaság nem diszponálhat járulékként beszedett pénzek felett. Ezért került a képbe az Agrár Marketing Centrum, ám azt határozottan ígérték, a beérkezõ bevételeket lényegében azonnal, akadálymentesen továbbítják a címzetteknek.

Mindez 2009 õszéig többé-kevésbé meg is történt. Ám a közlekedés most leállt. A pénzek bemennek, és ott maradnak a minisztériumban. Nyilatkozók és nyilatkozatok híján pontosan nem tudni, miért. Azért-e, mert a költségvetésnek minden fillérre szüksége van, vagy azért, mert az eddigi továbbítási módok valamiért mégsem EU-, FVM- vagy kormánykompatíbilisak. Hallani olyat, a minisztérium részérõl felvetették, közbeszerzés keretében pályázzanak a borászok a saját pénzükért. Arról nincs információ, mi van, ha mások is pályáznak. Arról sincs, mi legyen addig, amíg egy ilyen eljárás esetleg jövõ tavasszal lezárul. Fél éven át mibõl gazdálkodjonak a marketingesek? Egyszóval, nincs konkrétum semmirõl, csak annyi biztos, a csapokat elzárták.

Ha nem változik semmi gyorsan, összeomlik minden, ami eddig felépült. Kell-e majd sírni utána, vagy hadd vesszen?

A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. munkásságát gyakran érte kritika az elmúlt 15 hónapban, a bírálatok különösen az utóbbi hetekben erõsödtek fel. A kisebb, kevésbé szem elõtt lévõ termelõk sokszor jelezték, bár éppolyan befizetõk, mint a nagyok, velük mégsem számolnak, az õ boraikat nem viszik bemutatókra. A publikum vájtszemû részének nem tetszett a színes logó, drágának találták a fröccsünnepet, még kevésbé kedvelték a celebesített belföldi kampányt, gerjesztett minibotrányt kavart a külföldi boros WSET-tanfolyam támogatása, és tényleg elég vacak a mainstream bulvártévémûsor is. Nem képezheti vita tárgyát, hogy bõven ment ki pénz abszolút butaságokra, feleslegesen. Egy példa: borivókat nyilván nem fizetõs kurzusokon kell elõállítani. Mégis: külföldi bemutatók és belföldi programok is akadtak bõven, Stockholmtól Londonon át a Városház térig, amelyek értelme nem megkérdõjelezhetõ.

Hogy a jó bornak kell cégér, az vitathatatlan. A nemzetközi borvilág legnagyobb sztárországai, az ausztrálok és a chileiek nagyságrendekkel többet költenek. Hogy a cégért nem amatõröknek kell elkészíteniük, hanem profiknak, megint igaz. Jelen esetben nem borászoknak, nem a régi ágazati struktúra bármely szereplõjének, nem az FVM ravasz államtitkárának. Hanem olyanoknak, akik ehhez értenek.

Olyan nincs, hogy minden tüstént tökéletesen megy. Gond akkor van, ha a bormarketingesek kezdeti kisebb hibáit nagyobbak követik késõbb. Nem állítom, hogy a csapat hibátlan. De azt igen, hogy egyfelõl védhetetlen ügyeik eddig nem voltak, mésfelõl meg nem kaptak elég idõt ahhoz, hogy bebizonyítsák, rátermettek-e, vagy dilettánsok.

A tulajdonosok közül mostanában ül össze a Magyar Bor Akadémia, hamarosan tanácskozik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Elõbb-utóbb talán feloldják a némasági fogadalmat. Csendet kérni és a kérésnek engedelmeskedni óriási hiba. Aki hallgat, azzal bármit meg lehet csinálni.

Forrás:
Index
http://www.index.hu