Útban a csúcs felé a tokaji bor

Visszafogott tõketerhelés, hagyományos, korrekt termelési módszerek, kíméletlen szelekció – összegezte a Világgazdaságnak Árvay János azokat a szempontokat, amelyek alkalmazásával nagyszerû nemes édes borokat lehet készíteni Tokaj-Hegyalján. A 2003. év bortermelõjévé emelt mester – Szepsy István után õ ebben a körben a második tokaji – neve a 90-es évek elsõ felében vált ismertté, amikor a francia tulajdonú Disznókõ Rt. fõborászaként \”forradalmasították\” az aszúkészítést. Ez a pincészet volt az, amely 1992-es, majd 1993-as aszúival új stílust teremtett, bizonyítva, hogy Hegyalján izgalmas, gyümölcsös és komplex nemes borok teremnek.

Árvay János úgyszólván \”véletlenül\” lett borász. Elõször is nem volt egyértelmû, hogy a budafoki borásztechnikumba kerül, másodszor pedig annak elvégzését követõen sem a szakmában próbálkozott, hanem a szerencsi csokoládégyárban kezdte a \”kenyérkeresést\”. Utóbb mégis a hegyaljai borkombinát alkalmazottja lett, majd a Disznókõnél folytathatta pályáját. A borásznak mindig voltak \”privát\” szõlõterületei is, ám csak a 90-es évek végén döntött úgy, hogy saját pincészetének fejlesztésére koncentrál. Ehhez szüksége volt egy tõkeerõs befektetõre – aki amúgy szeret a háttérben maradni, így csak annyit tudunk meg róla, hogy magyar származású amerikai állampolgár. Színre lépésével hihetetlen ütemû növekedésnek indult a borászat. Olyannyira, hogy közel százhektáros területével ma már a legnagyobbak – a Disznókõ, a Hétszõlõ, az Oremus, a Királyudvar, a Pajzos – közé tartozik a borászat. Jelenleg 72 hektárján terem a szõlõ, és épp most telepítenek frissiben 15 hektárt. Az új feldolgozót és a felújított pincét októberben adták át.

Árvay János számításai szerint a birtok teljes felfuttatását követõen évente 150-200 ezer palack bort fognak készíteni. Ennek harmada aszú és kiemelt minõségû nemes édes cuvée, másik harmada késõi szüretelésû borkülönlegesség, harmadik harmada pedig száraz furmint és hárslevelû lesz. Az Árvay-pincészet legjobb borai a Hétfürtös márkanév alatt \”futnak\”. Az elnevezés úgy született, hogy a borász kiszámította: a megfelelõen alacsony terhelés mellett legfeljebb hét fürt maradhat egy-egy tõkén.

Árvay János fontosnak tartja a magyar piacot, ám úgy véli, annak felvevõképessége nem korlátlan. Ezért a jövõben boraik 20-30 százalékát kívánják Magyarországon értékesíteni, míg a többi az Egyesült Államokban, Angliában, Japánban találhatja meg a fogyasztót. A borász amúgy biztos abban, hogy a tokaji nemes édes borok képesek felhívni magukra a világ borértõ közvéleményének figyelmét. Mint mondja, az elmúlt egy-másfél évtizedben \”eszement\” fejlõdés következett be Tokaj-Hegyalján, egyre jobb nedûk készülnek, vagyis a borvidék már elindult az abszolút csúcsminõség felé.

Forrás:
VG
http://www.vg.hu