Ünnepelték a szõlõt – Megkezdõdött a szüret a megye borvidékein

A felvonulás Szigligeten kezdõdött, Hegymagason, Uzsán, Raposkán, Balatonedericsen, Lesencefaluban, Nemesvitán, Lesencetomajon is felvonultak a gazdák, maskarások, dalkörök, majd Lesenceistvándon tartották meg a központi szüreti felvonulást és ott szervezték meg a központi mûsorokat. Az érintett települések mindegyikén kínáltak kulturális programokat is. Tóth Csaba, Lesenceistvánd polgármestere szerint a menetben mintegy ezerkétszáz ember vonult fel. A menet tagjai és a nézõk egyaránt szívesen kóstolgatták a tavalyi termést, már bor formá-jában, és elfogyott a szõlõbõl készült szüreti koszorú is.

A szõlõtermelõ vidékeken hagyományosan a szüret a legnagyobb közösségi ünnep. Megyénkben rendszerint Balatonakaliban szervezik meg az elsõ és Zánkán az utolsó szüreti felvonulást. A Lesencéktõl a Balatonig tartó menet egyedülálló abban, hogy kilenc települést fog össze, mindegyiken külön ünnepelnek és az egyiken közösen is.

Szüreti felvonulásokat vagy a munka kezdetén tartanak, s ebben az esetben a terület hegybírója ad enegdélyt a fürtök szedésének a kezdetére, vagy a végén, örülve az adott év eredményeinek. Manapság a hegybírók már nem szólnak bele a munkafolyamatok idõzítésébe, azokat inkább a szõlõfajták és a feldolgozási technológiák határozzák meg. Varga Zoltán, Balatonfüred-Csopak Borvidéki Hegyközségi Tanácsának elnöke elmondta: a szokásosnál valamivel korábban érnek a szõlõk, ami az utóbbi években már tendenciává kezd válni. Aki a korai szõlõit mielõbb nem szüreteli le, az sokat veszíthet. A szõlõk fölött ilyenkor élvezettel keringenek a seregélyek, melyek az év más szakában hasznos madarak, de ilyenkor jaj annak a gazdának, akinek az ültetvényét meglátogatják. A szõlõt különösen szeretõ madarak miatt különféle riasztókat szerelnek fel. Van, ahol hanghatásokkal dolgoznak, és akad olyan terület, ahol a ragadozó madarakat imitálják vagy behálózzák a szõlõt. A kutatások szerint az a legjobb, ha kék a háló, mert a magasból a madarak vízfelületnek vélhetik a szõlõt és nem röpülnek rá.

Országszerte gondot okoz az, hogy a feldolgozóüzemek a korábbi éveknél jóval kevesebb szõlõt akarnak megvenni, régen nagyon keresett fajták között is csak válogatnak. Azt mondják, sok boruk maradt meg tavalyról. Ennek kissé ellentmondani látszik, hogy a fogyasztási statisztikák szerint a magyar emberek körülbelül ugyanannyi bort vásárolnak, mint a válság elõtt tették. Ebben az évben az olcsóbb importborok sem borzolták fel a kedélyeket, de lehet, hogy csak azért, mert nem ismerjük a külföldrõl behozott nedûk mennyiségét.

Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke szerint nagy áldás, hogy a tó kö-rül és a borrégióhoz tartozó Somlón is évszázadok óta termesztenek szõlõt. Bár a Balaton-törvény ettõl az évtõl már lehetõvé teszi ezen a vidéken is az ültetvények dotált kivágását, a szõlõ által elfoglalt területek nagyságát nem szabadna csökkenteni. Az óhajok azonban a gazdálkodásban csak akkor létjogosultak, ha megvalósításukkal gazdasági haszonnal is kecsegtetnek. A Balaton ismertségét, látogatottságát õsztõl tavaszig növelni tudja a bor- és gasztronómiai turizmus. Igazán ezekkel érhetõ el, hogy a tó egész évben nyitva legyen.

Ebben az évben azt már látják a szõlõtermesztõk és a borbarátok is, hogy több pénz jut marketingre. Az ugyanis már régen nem felel meg az igazságnak, hogy a jó bornak nem kell cégér, de források nemigen akadtak az ismertség növelésére. Ezen segített az a helyzet, hogy megszûnt a bor literenkénti nyolcforintos fogyasztási adója, azonban a nagyobb üzemeknek körülbelül ennek az összegnek megfelelõ mennyiségû pénzt kellett befizetniük egy alapba, ahonnan aztán meghatározott összegeket pályázati úton visszaigényelhetnek a közös bormarketingre. Az ugyanis már régen köztudott, hogy a legjövedelmezõbb kereskedés az, ha a vevõ – legyen külföldi vagy hazai – helybe megy a termékért, adott esetben a borért, és mellette még néhány helyi szolgáltatást is igénybe vesz, megnézi a települések nevezetességeit és megkóstolja a hagyományos ételeket. A borvidékeinken a borászatok által befizetett összegek felhasználásával különféle sikereket értek el. Volt, ahol tanfolyamokat, bortúrákat szerveztek, rendszeresen buszjáratokat indítanak a borutakba tömörült pincészetekhez, tájékoztató táblákat helyeztek ki, melyek segítségével a helyet nem ismerõ turista is könnyen megtalálja a vendégeket váró pincéket.

A termelõket az új európai bortörvény is kényszeríti a változásokra. Megváltoznak a minõségi kategóriák, a nyilvántartások is. A szõlõtermõ területeken meg kell határozni azokat a fajtákat, amelyekbõl az adott helyen a legjobb bor készíthetõ, és le kell tudni írni, hogy miért éppen az adott fajta termesztését szorgalmazzák, milyen termesztési, borászati technológiákkal készülhet az adott termõtájra jellemzõ, egyedi minõségû bor. Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerint a bor, akár a legtöbb élelmiszer, bizalmi termék. Eladhatóságát és minõségét is befolyásolja a készítéséhez használatos technológia. Ebben a hazai élelmiszeriparnak fejlõdnie kell, de önerõbõl az üzemek többsége képtelen elõbbre lépni. Ebben az évben ötszáz élelmiszer-ipari üzem korszerûsítésének támogatásáról döntöttek kedvezõen, melyek közül országosan százhatvannégy szõlészet-borászat. Az elsõ nagy, támogatott magyarországi üzem alapkövét pénteken helyezte el Badacsonyban a miniszter. Ott korszerû üzem, bemutatópince és borhotel lesz.

Forrás:
Napló
http://www.naplo.hu