Tizennégy szõlõtermelõ tizenkilenc kadarkája

Elsõ hallásra talán furcsának tûnik, hogy a festõk és a turisták paradicsomaként ismert Szentendre bormustrát rendez, ami pedig nem divathóbort, hanem hagyományápolás. „Kevesen tudják, hogy Szentendrén jelentõs szõlõültetvények voltak. A Pismány-hegyen még a kadarka is megtermett, ezért választottuk ezt a fajtát az idei bormustrához” – mondta lapunknak Dietz Ferenc, a város polgármestere. A 19. század Szentendre gazdasági életében a szõlõ teljes térhódítását hozta, s ennek nyomán visszaszorultak az egyéb gazdasági ágak. A szántóföldi termelés és az állattenyésztés az ismert természeti viszonyok, a szûkös földterület miatt nem lehetett jelentõs. A szõlõtermesztés végül is eltartotta egy évszázadon át Szentendrét, egészen 1882-ig, amikor itt is megjelent az amerikai kontinensrõl behurcolt szõlõgyökértetû, a filoxéra. Az egy évtizeddel korábbi 2207 hold szõlõbõl 1895-re mindössze nyolcvan hold maradt. Bár a 19. század végén a szõlõ-monokultúrára alapozott gazdaság összeomlott, a város fejlõdését ez csak idõlegesen vetette vissza. A szentendreiek hamar alkalmazkodtak az új viszonyokhoz. Az új lehetõségeket Budapest vonzáskörzete biztosította. Szentendre ugyanakkor híven õrzi a filoxéravész elõtti idõk emlékét: a város egyik terén áll a szõlõsgazdák keresztje, de található Dézsma utca és Kapás köz, mintegy tíz utcanév õrzi a város szõlõ- és borkultúrájának hagyományait. „Szerteágazó pincerendszer húzódik a belváros alatt és a Szamár-hegyen. Két évvel ezelõtt az Alkotmány utca egy része szakadt be, kiderült, hogy egy eddig ismeretlen pincesor húzódik az utca alatt” – mondta Dietz Ferenc. A gyönyörû kézi munkával díszített termeket nem lehetett megmenteni, ezért folyékony betonnal töltötték fel. A városban – habár napjainkban már nincsen jelentõs szõlõtermesztés – évente több borünnepet rendeznek, és rendszeresen megtartják a skanzen mellett a szüreti mulatságot is. Két évvel ezelõtt született az ötlet, hogy saját bora legyen Szentendrének, amely méltón képviseli a város ízlését és a magyar pincészetek jó hírnevét elsõsorban az ide látogató külföldi delegációk elõtt.

„Nagykövetek, miniszterek és testvérvárosi delegációk adják egymásnak a kilincset, így a nyertes borász nemcsak egy kitüntetõ címet, de egyfajta marketinglehetõséget is kap a várostól” – mondta a polgármester. A zsûri neves szakértõkbõl és híres „laikusokból” áll. Az idén Dietz Ferenc polgármester; Kozma Kálmán, a Magyar Sommelier Szövetség elnöke és a Gundel üzleti igazgatója; Pálffy István mûsorvezetõ, író, borszakértõ; Széles Katalin, a Pismány Barátainak Egyesülete elnöke és Tóthné Sas Katalin, a Pannon Nõi Borrend kancellárja képviselte a zsûrit.

„Tizennégy termelõ tizenkilenc kadarkája versengett a megtisztelõ címért. A szekszárdi borvidékrõl érkezett a legtöbb minta, de a villányi, egri, alföldi és az arad-ménesaljai borvidék termékei is képviseltették magukat” – mondta Keményné Koncz Ildikó, a versenyt szervezõ Pannon Nõi Borrend nagymestere. A szekszárdi pincészeteket olyan nevek képviselték, mint Takler, Vesztergombi, Vida, Heimann és a Szentendre Város Bora gyõztese, Dúzsi Tamás kadarkája.

Habár Kozma Kálmánnál „csupán” második helyezett lett a nyertes Dúzsi Tamás kadarkája, a Magyar Sommelier Szövetség elnöke szerint ez a verseny megmutatta, hogy a kadarka fantasztikus lehetõség a magyar borászok számára. „Nyugodtan felveheti a versenyt azokkal a divatos borfajtákkal, amelyek uralják a piacot” – jelentette ki Kozma Kálmán. Kiváló borok képviseltették magukat a mustrán, és csupán nüánszok döntötték el, hogy melyik bor kerüljön elõrébb vagy hátrább a rangsorban. „A kadarka szépen érõ szõlõfajta, és az ebbõl készült bor nagyon jól párosítható a magyaros ételekhez” – mondta Kozma Kálmán. A kadarka a fûszerességével, a rafináltságával és a nagyon elegáns savaival egyre inkább a pinot noirra kezd hasonlítani.

„A versenyen részt vett kadarkák mindegyikérõl el lehet mondani, hogy érett szõlõbõl szüretelték az alapanyagot, és a borászok mindent kihoztak a szõlõfajtából, amit ki lehetett, annak ellenére, hogy a kadarka igen kényes szõlõfajta, mert vékony a héja, így egy kisebb zápor is károkat okozhat a termésben” – jelentette ki Kozma Kálmán. Dúzsi Tamás 2007-es kadarkája után a második helyezett Balla Géza 2006-os fajtája, míg a harmadik helyezést Vesztergombi Ferenc tavalyi kadarkája érdemelte ki.

Pálffy István a nyertessel kapcsolatban felidézett egy történetet. A kadarka képezi a Dúzsi pincészet termékcsaládjának alapját, amit a tulajdonos úgy fogalmazott meg, hogy „mégpödig elég szélös fundamentummal”. A bormustra megmutatta, hogy a szekszárdi kadarkának igen jó a renoméja, és már csak a marketing hiányzik. A Szentendre Város Bora megtisztelõ cím ebben biztosan segíthet.

Forrás:
Magyar Hírlap
http://www.magyarhirlap.hu