Szerencs ügyét magamra szignáltam

Örülne egy önálló környezetvédõ párt megjelenésének, évente egy kiemelt vizsgálatot, és egy a globális környezeti problémáknak szentelt nemzetközi konferenciát tervez. Hogy ne átkozzanak el, ne haragudjanak ránk nagyon a következõ generációk.

Hogyan lett önbõl környezetjogász?

A Legfõbb Ügyészségen dolgoztam a kilencvenes évek elején, amikor Györgyi Kálmán, az akkori legfõbb ügyész észrevette hogy a világ szerencsésebb részében a környezetjog már nagyon fontos téma. Úgy döntött hogy egy fiatal ügyésznek nálunk is szakosodnia kell, ezért kiküldött az Egyesült Államokba, ahol ezt a szakterületet tanulmányoztam. Aztán hazajöttem, és azóta ezzel foglalkozom.

Az ügyészi pályát viszont szinte rögtön otthagyta, miért?

A kilencvenes évek elején ennek a szakmának az ügyészségen még nem voltak meg a feltételei, én pedig még fiatal és türelmetlen ember voltam, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesületben több lehetõséget láttam. De ma már az ügyészség is nagyon komoly, országos környezetvédelmi vizsgálatokat bonyolít.

A környezetvédõkrõl az emberek hosszú hajú, szandálos zöldmozgalmárokra asszociálnak. Önnek milyen a viszonya a zöld civil szervezetekkel?

Ha valakire ráteszik a címkét, hogy mostantól te vagy a környezetvédelmi ügyész, megpróbálja az identitását is ehhez igazítani. A környezetvédelem és a civil mozgalom nagyon szorosan összetartozik. 1994 óta vezettem az EMLA stábját – ez tudományos egyesületként civil szervezet, de szakértõi szemszögbõl nyúltunk hozzá az ügyekhez. Ez egy se kint, se bent állapot. Elmentünk a zöldek éves találkozóira, de közvetlen civil akciókban, demonstrációkban, petíciókban soha nem vettünk részt. Civil szakértõk voltunk, ezt a civilek is elfogadták, és a szakmai oldal is.

A civil szervezeteknek ingyen dolgozik a környezetvédelmi perekre szakosodott EMLA, ezt hogyan finanszírozták?

Az elsõ tíz évben a Rockefeller Brothers Fundtól kaptunk nagyon komoly segítséget: ez egy nagy amerikai alapítvány, amelynek a legfontosabb portfoliója a környezetvédelem. Az új demokráciák elsõ tíz-tizenöt évében voltak ebben a régióban aktívak, most már továbbmentek, ugyanúgy mint Soros.

Szakértõi civil szervezetként azóta is meg tudtuk tenni azt, hogy a munkaidõnk felét állami és európai uniós, jól fizetett szakértõi munkára fordítjuk, a másik felében pedig ingyen dolgozunk a civil mozgalmaknak. Az évi 30-40 civil ügybõl olyan tudást lehetett szerezni, ami a szakértõi piacon is egészen kivételes helyzetbe hozott bennünket.

Milyen ügyekben érték el a legnagyobb sikereket?

A garéi ügy, bár ellentmondásos, de nagyon sikeres volt, és az autópályaügyek is nagyon sok tapasztalattal és részsikerrel jártak. Tanulságos volt az akkumulátorbontók ügye: egy évtized leforgása alatt különféle ügyfelek képviseletében négy vagy öt helyen nyertünk. Sajnos, mert ez azt jelzi hogy nem volt akkora érzékenysége a beruházóknak, hogy tisztességesen elõkészítsék a projekteket: a fogadó önkormányzatnak persze fülig ér a szája, de igenis körbe kell menni és meg kell tudni hogy mit szólnak hozzá a szomszéd önkormányzatok, a helyi közösség, a civilek, és el kell menni a természetvédelmi és az egészségügyi hatóságokhoz is.

Nem lehet egy milliárdos nagyságrendû projekttel úgy elindulni, hogy nem futották meg ezeket a köröket. Nagyon szomorú, hogy a környezetvédelmi érdekeket szembe kell állítani a gazdasági fejlõdés érdekeivel, én nagyon hiszek abban, hogy ez a két dolog összeegyeztethetõ.

A civil szervezetek azért tudnak keresztbe feküdni egy-egy beruházásnak, mert az 1995-ös környezetvédelmi törvény ügyféli jogállást biztosít számukra az engedélyezési eljárás során. Egy néhány éve született beruházásélénkítõ törvénymódosítás azonban a kiemelt nagyberuházások esetén korlátozza ezt a lehetõséget, helyesnek tartja ezt?

Én ezt nagyon szomorúnak tartom. Azt gondolom hogy a civilek részvétele az eljárási garanciák egyik legfontosabb példája. Nagyon nem jó az az engedélyezési eljárás, ahonnan a helyi közösségeket kizárják. Ez a gyorsító jogszabálycsomag több tekintetben, például az eljárási díjakkal korlátozza a részvételüket. Ez nem használ ezeknek a beruházásoknak, és nemzetközi szintû jogvitát is okozott. Nem biztos hogy a leggyorsabb beruházás a legmegfelelõbb.

Ausztriában két-három évig tart egy engedélyezési eljárás, és mégsem okoz gazdasági károkat, mert ott a beruházók ennyi idõre elõre terveznek. Nem biztos hogy nekünk azokra a beruházókra van szükségünk, akik csak egy-két hónapra látnak elõre, és utána évekig pereskednek. Gazdaságilag sem járnánk rosszabbul, ha megadnánk a módját, ez a komoly beruházók érdeke is.

Környezetvédõnek nagyon kompromisszumkész, soha nem politizált?

Nem, erre nem volt idõm. Lehet hogy egy több száz éves demokráciában én is politizálni kezdtem volna, de ehhez a nagyon gyorsan változó viszonyrendszerhez az én lelkem nem elég rugalmas.

Nyílt titok, hogy civil mozgalmak egy az eddigieknél komolyabb zöld párt alapítását tervezik, és ezt a köztársasági elnök is jó ötletnek tartja. Ön szerint?

A politikailag korrekt válasz az lenne, hogy pártokkal kapcsolatban nem nyilatkozom. De minden környezetvédõ szeretné, ha lenne közvetlen politikai képviselete a környezetvédelemnek. Igaz, hogy egyre erõsebbek a környezetvédelmi frakciók a meglévõ nagy pártokban is, de ez egy önálló környezetvédõ párt megjelenését nem teszi feleslegessé. Ahol önálló politikai képviselete van ennek a szemléletnek, például Németországban vagy a skandináv országokban, ott sokkal jobban áll a környezetvédelem ügye.

Az ön hivatala mellett a parlamentben nemsokára megkezdi mûködését a Fenntartható Fejlõdés Nemzeti Tanácsa is. Minek köszönhetõ a zöld intézmények dömpingje mostanában?

Az országgyûlés környezetvédelmi bizottságának tagjai, akik mind a két intézmény létrehozásának fáradhatatlan elõmozdítói voltak, a pártok feletti „zöld törvényhozás” két vívmányának tartják a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosát és a Fenntartható Fejlõdés Nemzeti Tanácsát. A tanács úgy van összeállítva, hogy nagyon kiegyensúlyozott és nagyon széleskörû társadalmi képviselet lesz jelen ezen a területen. Jogszabályokat, jogszabálykoncepciókat fognak véleményezni a fenntarthatóság szempontjából. Ilyen tanács is elég kevés helyen van a világban.

Olyan politikai klímában, ami az utolsó két évben volt Magyarországon, két ilyen rendhagyó, nem az EU által elõírt intézményt is ki tudtak magukból termelni a jogalkotók. A kormány, az ellenzék és a civilek együtt. Ez a konszenzus még békeidõben is ritka.

Új, és nemzetközi viszonylatban is párját ritkítja a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosának intézménye. Milyen tartalommal kívánja megtölteni ezt a titulust?

Például Máltán és Izraelben is léteznek a jövõ nemzedékek képviseletét célzó kezdeményezések, de mint a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosa, valóban egyedül vagyok a világmindenségben. Ez lehet hogy jó, lehet hogy rossz, mindenesetre nagyon büszkék vagyunk rá és óriási ambícióval próbáljuk felépíteni a szervezetet és kialakítani a mûködést. Az nagyjából már látszik, hogy hogyan fogunk az ügyekhez hozzáállni, és hogy mit fogunk az ügyeken kívül csinálni.

Kihasználjuk hogy a többi állami szervhez vagy hatósághoz képest minket nem kötnek a jogágazati korlátok: a környezethez való alkotmányos jogok megtartását, esetleges sérülését kell vizsgáljuk, ez pedig nem korlátozódik a környezetvédelmi jogszabályok betartatására. Interdiszciplináris megközelítéssel tudunk hozzátenni a problémák megoldásához. Nem akarunk hatóságot játszani, nem is vagyunk azok, más szemléletet szeretnénk meghonosítani.

Nem kötnek minket az eljárási szabályok sem, ezért meg tudjuk tenni hogy konzultatív módon közelítünk az ügyekhez, minden jelentõsebb ügyben lemegyünk a helyszínre, beszélünk a kérelmezõvel, a szomszédokkal, az ellenérdekû féllel, és elmegyünk az ügyintézõkhöz is. Helyszín nélkül környezetvédelmi ügyet nem volna szabad csinálni, ott nagyon sok minden kiderül, ami az iratokból nem.

Mekkora stábja lesz?

Harmincöten leszünk, az állásokra 120 pályázat érkezett. Szeptember elején fogjuk meghallgatni a leendõ kollégáinkat, és azt remélem hogy a többségük október elsejével már munkába is tud állni. A négy fõosztályvezetõvel már kezet fogtam.

És Sólyom László vejével is, aki aztán az ORTT-hez is elszegõdött…

Az elnök veje már korábban itt dolgozott, én õt örököltem. Ha nem jó, fél év után mennie kell, de a lehetõséget ilyen szakmai háttérrel bárkinek megadnám, nem hiszem hogy Moldoványi Tibornak szüksége van arra, hogy az apósa támogassa.

Eddig hány beadványt kapott a hivatala?

Több mint nyolcvanat. A két legnagyobb téma a Tubes és a szerencsi szalmaerõmû. Jött még sok apró, helyi ügy, amelyeket szintén meg kell becsülni. Vagy például a quadok problémája is itt van.

A szerencsi szalmaégetõ az Indexnek is szívügye, mit gondol róla?

Sok mindent gondolok: ezt az ügyet saját magamra szignáltam, ott az asztalomon csak errõl szól az a fél köbméter papír. De egyelõre csak annyit mondhatok, hogy a panaszokat feldolgoztam, már látom hogy ki mit mond az ügyben, mi ment át róla a sajtóba. De még beszélnem kell a hatóságokkal, a beruházóval, a helyi szervezetekkel is.

Hat évre kapott mandátumot, mik a távlati tervei?

Természet-, és környezetvédõ szervezetekkel való konzultáció után hat nagy témacsoportot állítottunk össze, minden évre jut egy-egy átfogó vizsgálat. Például a vizes ügyek – a Balaton-törvény, a Vásárhelyi terv, a Duna – most nagyon aktuálisak. De fontos a zöld hatósági rendszer mûködésének hatékonysága; a hatásvizsgálat, mint a környezeti jog zászlóshajója; a közösségi részvétel – az ügyféljogok, az információkhoz való hozzáférés – kérdése; és a természetvédelmi területekkel kapcsolatos társadalmi konfliktusok is.

Az ország területének közel 21 százaléka az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000-nek a része lett. Ez nem tetszik mindenkinek.

Pedig nincs szó arról, hogy ezekkel a területekkel semmit nem lehet kezdeni. Nagyon sok mindent lehet, nem vadrezervátumról van szó, de például nem lehet felszámolni vagy beépíteni. A túzok élõhelyekbõl például rendszeresen lecsípnek, lekerítenek pár száz hektárokat, ez biztos hogy szabálytalan. Olyan létesítményeket lehet odavinni, amelyeknek kicsi a területigénye, és a mûködése összeegyeztethetõ az élõvilággal. Nem gondolom azt, hogy Natura 2000-es területekre kellene ipari üzemeket, szemétlerakót, vagy lakóparkokat építeni. Meg kell találni a kompromisszumokat.

Az olyan típusú globális környezeti problémákkal, mint a klímaváltozás, a bioüzemanyagok vagy a génmanipulált haszonnövények kérdése, mit fog kezdeni?

Future Generations Talk, a jövõ nemzedékekrõl szóló beszélgetések munkacímen minden évben szeretnénk egy nemzetközi konferenciát tartani, ahová elsõ vonalbeli nemzetközi szaktekintélyeket, fajsúlyos agyakat fogunk meghívni. Mondják el a víziójukat arról, mit kéne tennünk ahhoz, hogy ne átkozzanak el, ne haragudjanak ránk nagyon a következõ generációk. Azt remélem hogy ennek komoly sajtója lesz, talán még a CNN ingerküszöbét is megüti. Ha már van egy ilyen gyönyörû szimbolikus nevünk, használni kell.

Forrás:
Index
http://www.index.hu