Szent Gaál Pincészet – sajtóbeszélgetés
[tn_2_bal.jpg]Kovács Tibor bevezetõként értékelte a 2005-ös esztendõt, amelyben leszögezte: „a magyar borágazat egészét tekintve jó volt az év”, de rávilágotott arra is, hogy „gazdaságilag a legrosszabb helyzetben lévõ csoport a szõlõtermelõk, a tavalyi évben is amikor kevés volt a szõlõ – akkor sem emelkedtek a felvásárlási árak”.
Természetesen szóba került a Szekszárdi borvidék, ahol a 2000 hektárra 4800 pince jut, melynek többségében olyan borokat készítenek amelyet nem lehet eladni a borpiacon.
Alkalom nyílt megkóstolni a 2005-ös Kadarkát is, hiszen élharcosaként – a 30ha kadarka-területbõl Szekszárdon 6,6ha az övék – az országban 42 ezer palackot értékesítenek (badarka 22 ezer + kadarka 20 ezer) és exportjuk nagyon nagy részét is ez teszi ki (Franciaország a legnagyobb partnerük).
Szóba került: akár 1-2 millió hl között van a hamisítás – ez azt jelenti, hogy a hazai bormennyiség 30-40% hamisított! Ezek az alsó szegmensben jelennek meg, de a szabályok rosszak, mert a büntetés csak azért a palackért jár, amit lefüleltek, amit az OBI bevizsgált, nem a teljes tételre!
A hamisítást, a papíron termelést segítheti a szerkezetátalakítás is, továbbá a rendszerben nincs differenciált támogatás: az is 2 millió Ft/ha támogatást kap, aki támrendszert korszerûsít és az is, aki áttelepít (6 millió Ft/ha telepítési ktg mellett)!
A beszélgetés az alábbi vezérgondolatokra épülve zajlott:
1. Példaértékû fejlõdés a mezõgazdaságban
A Szent Gaál Pincészetet 2003 közepén vásárolták meg a jelenlegi tulajdonosok. A pincészet ez évben 60 ezer palackbort értékesített és 53 millió forint veszteséget termelt. 2 év alatt az eladott palackszámot 240.000-re, vagyis a négyszeresére növeltük és a pincészet EBITDA-ja 30 millió forint nyereséget mutat. Eközben a cég mûködési költsége 30%-kal csökkent annak ellenére, hogy az eladott palackszám a négyszeresére nõtt.
Ez a magyar mezõgazdaságban szokatlan és igen ritka teljesítmény.
2005-ben elért eredmények:
A bordeaux-i borverseny legsikeresebb magyar vörösbor termelõje
A Borkalauzban a legmagasabb átlagpontszámot elért pincészet
A Top 12-be beválasztott pincészet
2. Kényszerlepárlás:
Ezek az intézkedések gyökeresen szemben állnak a magyar borászat hosszú távú érdekeivel és annak beismerését jelzik, hogy nem vagyunk képesek megszüntetni a borhamisítást, nem vagyunk képesek megoldani a szõlõtermelõk gondjait. Az intézkedések pánikszerûek és csak egy adott pillanat érdekeit szolgálják, egy olyan ágazatban, amelyben a legrövidebb üzleti tervezési táv is 6-7 év.
Nem a mai, hanem a 6-7 év múlva elért célnak megfelelõ tettekre van szükség. Bármilyen hihetetlen is sokaknak, a borágazatra is a kereslet-kínálat törvényei vonatkoznak. A 2005-ös kevés termést hozó év után a magyar bormennyiség, természetesen a borhamisítás nélkül, nem fedezné a szükségleteket, tehát a bor és a szõlõ felvásárlási ára törvényszerûen emelkedne.
A lepárlás közvetve és közvetlenül is a hamisítókat segíti, ha ma Magyarországon a hamisítást nullára lehetne redukálni, folyamatos borhiány lenne.
3. Ültetvénykivágás:
A magyar szõlõterület kevés lenne, ha az ágazat csak megközelítené a történelemben elért nemzetközi és hazai értékesítését. Magyarországon jelenleg 140 ezer szõlõtermelõ van, de csak kb. 300 olyan pincészet, amely 1000 hl fölött termel. Kétségtelen, hogy sok kis szõlõtermelõ nem tud nyereséggel termelni, de a másik oldalon, a sikeresebb borászatok képtelenek szõlõterületekhez jutni, mert nem adják el a veszteséggel termelõk a területeket. Az ilyen külsõ beavatkozások még tovább lassítják ezt a folyamatot és csökkentik az amúgy is kis területet. Ráadásul Európa nagy bortermelõ országait segíti minden olyan intézkedés, amely kevesebb bort és így kevesebb versenytársat eredményez az EU-ban. Franciaország egy-egy borvidéke közel akkora, mint a teljes magyar szõlõterület, a világban a szükséges bormennyiség elõállítása tehát nem lehet gond.
A kivágás helyett támogatni kéne az életképes pincészetek területhez jutását, olyan módon, hogy a veszteséggel mûködõ szõlõtermelõk is elégedettek legyenek.
Nagy gond például, hogy sok terület hobbikertként használtak, házat építettek rá és ma ugyan szívesen eladnák, de a házat senki nem akarja megfizetni. Az állam támogathatná pl. az ilyen házak lebontását, hogy a területek újra forgalomképesek legyenek.
4. Marketing célok:
Reménykeltõ próbálkozás, hogy a kormány a jövedéki adó átcsoportosításával növelte a bormarketingre fordítható pénzeket és hogy a Turizmus Rt. végre felvette a bort és gasztronómiát a reklámozandó céljai közé. Most, hogy több pénz van, még inkább át kell gondolni, hogy milyen módon, milyen üzenetekre és hol költik el ezt a pénzt. Fontos lenne, hogy ha már nem a borászok kapták a megnövekedett összeget, akkor legalább a stratégia elkészítésben komolyabban beleszólhasson a szakma. Ehhez mindenképpen ragaszkodni kell.
A gyenge módon megszervezett kiállítások és megvalósíthatatlan nemzetközi reklámálmok helyett, célzott és a legjobban hasznosuló módon kellene költeni. Ez fõleg PR, a véleményformáló szakemberek és újságírók megnyerését jelenti. Ma a világban néhány tucat ember határozza meg a borízlést. Amennyiben ezek az emberek, média személyiségek szeretik a magyar bort, az hosszabb távon visszahat a magyar bor megítélésére.
Fontos lenne, hogy ne szétszórtan reklámozzunk borvidékeket, hanem elsõ körben a magyar bor, mint márkanév elismertetésére fordítsuk a pénzeket. Ez a leghatékonyabb módszer. A sokszínûség nem megfelelõ üzenet. A fejlett borkultúrájú nagy exporttal rendelkezõ országokra kell a figyelmet fordítani, de fontos lenne, hogy a teljesen elhanyagolt, de nagy növekedéssel rendelkezõ skandináv államokra is hangsúlyt helyezzünk.
Marketingre fordított pénzek nélkül is lehetne a magyar bor ágazat marketingjét segíteni a következõkkel:
1. A borhamisítás visszaszorítása
Szégyen, hogy annak ellenére, hogy mindenki tudja miként megy a hamisítás, sõt azt is ki csinálja és az OBI minden egyes borról tökéletesen meg tudja állapítani, hogy az hamisított vagy nem a mai napig egyetlen komoly büntetést nem szabtak ki ezen a területen és minden boltban feltünnek a hamisított borok.
A hamisítást fokozatosan kéne visszaszorítani és néhány elrettentõ ítéletre szükség lenne.
2. Az vezetéskori nulla alkohol toleranciát megváltoztatni, mert csak ez segítheti a borkultúra és az éttermi kultúra kialakulását.
Svájcban nemrégiben 0,5-re csökkentették a mértéket 0,8 ról. Ez 15%-os forgalom csökkenést jelentett a borfogyasztásban. Láthatjuk tehát, hogy milyen potenciál van ezen a területen. Sajnos a biztosítók és más ellenérdekeltek lobbijával szemben a vendéglátásban és italágazatban mûködõk ereje kevésnek mutatkozik. A magyar társadalom sem tekinti felnõttnek magát ehhez a változáshoz és talán ez a legsajnálatosabb. Egyetlen esélyünk, hogy az EU egységesíti 0,5-nél a megengedett mértéket.
3. Törkölypálinka elõállításának és árusításának megváltoztatását, olyan módon, hogy a saját törkölypálinkát szabadon elõállítható és értékesíthetõ legyen. Sajnálatos módon a nagy szeszgyártók elérték, hogy a kistermelõk ne készíthessenek saját pálinkát. A gasztronómia kultúra növekedését ez nagyban csökkenti és nagyon hátrányos a kicsiknek. Sokkal több pálinkát tudnánk mindannyian értékesíteni, ha ez a szabály nem lenne. Olaszországban a törkölypálinka kultúrája sem fejlõdhetett volna ki, ha ilyen szabályok lennének érvényesek. Sajnos a nagyok ereje túlzott az elaprózódott érdekekhez képest.
Ezek konkrét célok, olyanok, amelyek valóban növelik a piacot, és többletbevételt hozhatnak a borászatoknak.