Sírva vigadnak a borászok

Lassan kezdõdik a szüret – ünneplik is számtalan rendezvénnyel, csak a fõvárosban hármat tartanak a héten. Az elmúlt napok valamicskét pótoltak az augusztusi melegbõl, így a kunsági borvidéken már meg is kezdték korai – a csaba gyöngye és az Irsai Olivér – fajták szedését. A többi szõlõnek azonban még jót tennének a meteorológusok által ígért meleg nyárvégét idézõ napok, azok maradnak a tõkéken.

Ez az év nem kedvezett a bornak, és így a borászoknak sem: a 2005-ös évjárat valószínûleg nem lesz a szakértõk kedvence. Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) fõtitkára elmondta: a hûvös és csapadékos nyári napokon a szõlõ nem tudott elég cukrot gyûjteni – amikor viszont nem esett, olyan forróság volt, hogy emiatt állt le a növényi élet. A párás, csapadékos idõjárás hatására a gyomok viszont szépen növekedtek, s gombabetegségek is sok gondot okoznak. Általános az is, hogy az átlagos évek kétszeresét kellett munkában és a költségben a gyomok és a betegségek visszaszorítására fordítani. Ugyanakkor a bõséges csapadék miatt a vékonyabb héjú korai fajták – így az Irsai Olivér és rizlingszilváni -, de a középérésû ezerjó és sárga muskotály bogyói megrepedtek, ami újabb növényvédelmi problémát okoz.

Urbán András ennek ellenére nem temetné az idei évjáratot – bár azt elismeri: a szokottnál nagyobb odafigyeléssel kell majd kezelni a 2005-ös borokat. Szerinte kedvezõ idõjárással (esõ nélküli, ám 30 foknál nem melegebb napokkal) még menthetõ az idei termés.

Ám akárhogy is lesz: a gazdák sokat nem kaphatnak a termésért. A legjobb esetben is 3,5-3,8 millió hektoliteres \”bortermés\” ugyan nem mondható nagynak, hiány azonban nem lesz a nedûbõl: a tavalyi készletekbõl bõven maradt még (700 ezer- egymillió hektoliter a borfelesleg), így a szõlõ felvásárlási ára is alacsony marad. A felvásárlók a tavalyi árat se adják meg az idén – pedig már azt is kevesellték a termelõk. Van persze, aki többet ígér a tavalyi árnál is, csak 2006-os õszi fizetési határidõvel. Megoldást a krízislepárlás jelentene – az Európai Bizottság legkorábban szeptemberben dönthet errõl. Ebben félmillió hektoliter krízislepárlását indítványozták a magyar hatóságok, ám ez a borászok szerint már érdemben nem változtatja meg az idei nyomott szõlõárakat. Többen úgy vélik: ha maradnak ezek a felvásárlási árak, sok kisebb gazda akasztja végleg szögre a pincekulcsot.

A magyar bor egyre rosszabbul kel el – a piaci adatok egyre kedvezõtlenebbek. Az export átlagos ára növekedett – ám a mennyiség megállíthatatlanul csökken. A tavalyi kivitel az 1995-ös borexport 44 százaléka. A kivitel mérséklõdését ráadásul a behozatal fokozódása kíséri: a közepes minõségû, ám a hazainál jóval olcsóbb (400-1000 forintos) külföldi borok elárasztják az országot. A belsõ – legális – piacon sem tudták növelni eladásaikat a hazai borászok: tavaly például 19-20 százalékos visszaesést tapasztaltak a 2001-eshez képest.

A magyar borexport majdnem fele Németországba és Nagy-Britanniába irányul. A magyar bor az elmúlt három évben 82 országba jutott el a kiviteli statisztikák szerint. Került a nedûbõl Kolumbiába és Szenegálba, Argentínába, Chilébe, és – persze – Kubába is. De van magyar borfogyasztó Libanonban, Marokkóban, Pakisztánban és Jordániában is.

A legtöbb bor Olaszországból érkezik (az importnak majd a fele): ide viszont a magyar nedûk nem tudtak bejutni, hiszen a kivitelünk kevesebb, mint két százaléka irányul ide. Ugyanez a helyzet Franciaországgal is: onnan az import értékének 12 százaléka származik, míg az exportban a részesedése kevesebb mint két százalékos.

Betörni azért is nehéz ezekre a piacokra, mert a híres, jó minõségû magyar bor nem jut el a határokon kívülre: a kivitel nagy része hordós termék. Azt, hogy az itteni borok érnek is valamit külföldön aligha tudják. A szakértõk is legfeljebb a tokajit említik – néhányan talán megemlékeznek még Villányról. Boltban kapni azonban csak az elõbbit lehet. Persze elismerésre is akad példa. A borkedvelõknek szóló egyik neves lap a Decanter internetes honlapján azon száz bor közé, amelyet az embernek a halála elõtt biztosan meg kell(ene) kóstolnia két magyar nedû is belefért. Mindkettõ tokaji persze – ám legalább megfizethetõ árú bor. Alig pár tízezer forint az egyik, és százezer alatt van a másik ára is. És ez a toplistás borok egymillió forintos árához képest tényleg semmiség.

Forrás:
Népszabadság
http://www.nol.hu