Silány olasz bor üti ki a minõségi magyar nedût

A legolcsóbb, 260–450 forintos, üveges borok jelentõs része Olaszországban terem, csak nálunk palackozzák. Errõl bárki meggyõzõdhet, aki a hipermarketek boros polcainál olvasgat. A Bognár-Vin Kft. Aranykancsó nevû italára (260 forint) az van írva, hogy az „Európai Közösség különbözõ országaiból származó borok keveréke”, a Kiss és társai Kft. Tabdin palackozott borain és a Weinhaus Kft. jó néhány termékén ott áll a felirat, hogy „származási hely: Olaszország”. A címkék igényes tervezésûek. A Tabdin mûködõ borászat honlapjának elején Hamvas Béla-idézetet találunk: „A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derût.” Csakhogy Hamvas mindezt a somlai borról írja, a Somlóhegy a Bakony és a Kisalföld között található – Tabdi viszont Bács-Kiskun megyében.

Aki tehát a szép tálalás alapján dönt, és nem tudja, mit jelent a minõségi, az asztali és a tájbor megnevezés, azt meglepetések érik.

Az Unió statisztikai hivatala mintegy 400 ezer hektoliter olasz bor magyarországi behozatalát becsüli. Mivel nagy mennyiségrõl van szó – a 2009-es szüret után 3–3,5 millió hektoliter hazai bor érik a pincékben –, az olasz áru befolyásolja a magyar piacát. Errõl a témáról az FVM nem kíván nyilatkozni: kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy a probléma felvetése így túl általános, és annyit foglalkozott már ezzel a témával a sajtó, hogy fölösleges lenne a tárcának nyilatkoznia, az álláspontja nem változott.

Tavaly év végén arról írtunk, hogy a csongrádi borvidék gazdái méltatlankodnak az alacsony szõlõfelvásárlási árak miatt. Ez országos jelenség volt: a fehér szõlõ kilójáért másutt is kevesebbet adtak a felvásárlók, mint az elõzõ évben, 35–40 forintot, a kék szõlõért 70–75-öt, pedig az évjárat jó. Ha az újságíró kikapcsolta a magnót, kartellrõl beszéltek. A Gazdasági Versenyhivatal másfél éve eljárást is indított több borászati vállalkozás ellen, mivel fölmerült a gyanú, hogy egyeztették felvásárlási áraikat, de végül erre nem volt bizonyíték.

Viszont ezek a cégek legalább fölvásároltak – mert sok vállalkozás inkább az olasz utat választja. Miért rosszabb üzlet a magyar szõlõvel bíbelõdni, mint elhozni a gyönge minõségû olasz italt? – Azért, mert a gazdaságoknak terhet jelent az álló készletek és a hosszú munkafolyamat finanszírozása: az olasz bort gyorsan lehet behozni, palackozni, szétteríteni az üzletek között, hamarabb megfordul a pénz, törvényesen – felelte kérdésünkre Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára. Ezt a helyzetet csak rontja, hogy a bankok – a válságra hivatkozva – kivonultak ebbõl az ágazatból is. Mindez azért tragikus, mert közben a minõségi magyar borok versenyképesek lennének, és az ágazat – a lelkiismeretes embereknek köszönhetõen – nagyot fejlõdött az elmúlt két évtizedben.

Nem tudunk összekacsintani

A szõlészek szerint az a fajta magatartás hiányzik a magyar hatóságoknál, amely a törvényes keretek között, az áruk szabad áramlása közepette is hatékonyan védi a hazait. Egy említett példa: Szlovéniában a befelé irányuló szõlõszállítmányt hosszabb ideig vizsgálják a határon, amivel elveszik a szállító kedvét. – Nem! Emberibb szabályozás kellene, és azt be kell tartatni. Gyakrabban kellene ellenõrizni, hogy az olasz bort nem megtévesztõ felirattal palackozzák-e – mondja erre a hegyközségi fõtitkár.

Csiger vagy nem csiger?

Egyes forrásaink szerint az olasz bor nagy része csiger: ez úgy készül, hogy a kipréselt szõlõtörkölyt vízzel fölöntik, újraerjesztik, és újból kipréselik. Ezért van belõle ilyen sok, ezért tud olcsó lenni. A vizsgálatok szerint azonban a behozott ital többnyire még épp megfelel az uniós elõírásoknak, és annak a kategóriának, amelyben aztán forgalomba hozzák, vagyis többnyire nem minõségi, hanem asztali borként.

Forrás:
delmagyar.hu
http://www.delmagyar.hu