Õsi szõlõszemekbõl rekonstruálták az európai borászat születését

A kutatást irányító Tania Valamoti, a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem régészeti részlegének vezetõje és csoportja négy lakhelyet ásott ki Dikili Tash neolitikus lelõhelyén. Az egyik házban olyan különleges nyomokat találtak, amelyeket mai növények préselt maradványaival tudtak azonosítani. Ennek alapján jelentették be, hogy 2460 szõlõmag és 300 szõlõhéj 6500 éves maradványait tárták fel.

A szõlõmaradványok analízise azt derítette ki, hogy azok még vadon nõttek, vagy egy nagyon korai háziasított fajtáról származnak, és több mint valószínû, hogy alkoholt készítettek belõlük. Ha ezek ténylegesen szeszesital készítésekor keletkeztek, akkor ez lehet a világ második szõlõbor-elõállító központja. A legrégibb alkoholos ital Kínából származik (a 9000 éves sör), míg a legrégibb bor egy iráni kupából származik az i.e. 6.évezredbõl.

Az i.e. 5387-es évjárat kiemelkedõen jó volt

Erre utalnak azok a kétkezes agyagkupák és edények is, amelyeket a bennük talált borkõsav alapján a szeszesitalok erjesztésére használhattak. A szõlõmaradványokhoz közel elszenesedett fügedarabok is elõkerültek, ami egyáltalán nem véletlen: a kutatók szerint a vadszõlõbõl készített italokhoz sokszor fügét adtak, hogy azoknak jobb íze legyen. Valamoti szerint „lehet, hogy a szõlõléhez adott füge cukortartalma indíthatta be az erjedést, vagy pedig az erjesztett kesernyés italt édesíthették fügével. Hasonló célra akár mézet is használhattak.”

Az ókori görgög szõlõszemek a régészek szerint megváltoztathatják a borkészítés történetét, ugyanis eddig azt gondolták, hogy elõször a Közel-Keleten terjedt el széleskörben a borkészítés, ám a leletek fényében ez egyáltalán nem valószínû. Az ókori borokat azonban szívesen fogyasztották Egyiptomban is, ahol a fáraók söre mellett még most sem tudják eldönteni, hogy Tutanhamon vörös vagy fehér bort fogyaszthatott.

A felfedezés eredményeit az Antiquity legújabb számában publikálták.

Forrás:
Múlt-kor
http://www.mult-kor.hu