Olasz merlot = magyar kékfrankos, kétszer?

Egy Veneto Merlot olasz tájbor néven forgalmazott bor azonos a Felsõ-magyarországi Kékfrankos néven forgalmazni tervezett tájborral, amely azonos a Duna-melléki Kékfrankos tájborral. Egy másik Veneto Merlot azonos a Kunsági Kékfrankos néven már forgalomban lévõ édes minõségi borral. Egy Egri Blauer Portugieser néven forgalmazott minõségi bor egy Duna-melléki Blauer Portugieser néven forgalmazott tájborral, egy Szekszárdi Zweigelt néven forgalmazott minõségi bor azonos a Mátrai Zweigelt nevûvel, továbbá a Balaton-melléki Cserszegi fûszeres tájbor és Duna-melléki Muskotály tájbor mintája nem azonos a pincei tétellel, azok borszármazási bizonyítványa valótlan adatokat tartalmaz.

Kötelezettségszegés, hamis név a gyanú

A Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminõsítési Igazgatósága szerint ezek a kifogások merültek fel a Weinhaus Kft. bócsai borászati üzemében november 12-én és december 8-án vett minták ellenõrzésekor. Mivel ezekkel a hiányosságokkal a cég – amely szeptemberben közvetve a budapesti Nagy Zoltán és egy Marshall-szigeteki bejegyzésû társaság tulajdonából a panamai székhelyû RCNC Partners Inc. birtokába került át – a szakhatóság szerint jelentõs kötelezettségszegést követett el, ezért és a borok hamis elnevezése miatt a borászati üzemet harminc napra bezáratták.

„Az ezt elrendelõ végzés ellen méltányossági kérelmet nyújtottunk be, de azt elutasították. A törvényes határidõn belül a fellebbezésünket is benyújtjuk a még nem jogerõs határozat ellen az agrártárcához. Mert lehet olyat mondani, hogy bizonyos borok hasonlítanak egymásra, de be kell bizonyítani” – nyilatkozta az Indexnek Kindl József, a társaság ügyvezetõje, akit decemberben nem sikerült megszólaltatnunk.

A cég szerint minden rendben

Márpedig az ügyvezetõ szerint ez nem történt meg. Legalábbis õk arra hivatkozva fellebbeznek, hogy az általuk ismert – részben saját, részben forgalomba hozatalt megelõzõ hatósági – mérési eredmények alapján a borok nem azonosak. A mostani hatósági laborvizsgálat eredményeit ugyanakkor nem ismerik, az általuk megkapott határozat indoklásában ugyanis nincs több konkrétum, mint ami az FVM honlapján olvasható.

A cégnek 265 hektárnyi saját ültetvénye van a tolnai borvidéken, emellett jelentõs mennyiségû hazai szõlõt vásároltak fel kunsági, hajós-bajai, szekszárdi, mátrai borvidéken, és évi 130-150 ezer mázsa közötti hazai szõlõmennyiséget dolgoztak fel az elmúlt esztendõkben. Emellett „valóban forgalmazunk olasz tájbort is, de ez senkinek nem tilos, arról azonban szó sincs, hogy mi ügyeskedni akarnánk ezzel” – reagált Kindl arra a korábbi cikkünkben is leírt borászpanaszra, hogy nagy mennyiségû olyan olasz bor érkezik az országba, ami nem jelenik meg az importban, és amit egyes borászatok, borforgalmazók magyarként próbálnak eladni.

Kampány ellenük

A Weinhaus ügyvezetõje úgy érzi, kampány indult a cégük ellen, és ennek következtében biztosan visszaesik a forgalmuk. „Valószínûleg mi leszünk kikiáltva bûnbaknak, hogy ezért volt rossz a szõlõpiac Magyarországon” – mondta az ügyvezetõ. Holott a cégük, mint mondja, sikeres, „az elmúlt években komoly piaci sikereink voltak minõségi és tájborokban egyaránt. Társaságunk jelentõs exportõr, Svájcba, Németországba, esetenként Ausztriába, továbbá Csehországba és Lengyelországba is szállítunk magyar borokat”.

„Az eset súlyához képest ez is nagyon nagy büntetés” – mondta a bezárásra utalva arra a kérdésünkre, hogy mire számít, mekkora pénzbüntetés kapnak. Azt azonban, hogy milyen súlya is van az esetnek, nem tudtuk pontosítani, a szakhatósághoz hasonlóan a cég ügyvezetõje sem árulta el, mekkora bormennyiség az, amivel problémák voltak. Szerinte nem is a pénzbüntetés az igazi probléma – attól nem tart, hogy véglegesen bezárnák a borászatot –, hanem sokkal inkább az, hogy a róluk szóló negatív hírek után jelentõs piacvesztésre kell számítaniuk. Ennek ellenére a harminc napos ideiglenes bezárás után azonnal folytatják a tevékenységüket a meglévõ borkészleteikkel.

Forrás:
Index.hu
http://www.index.hu