Metszenek, de ráfizetnek

Van, aki már befejezte a metszést, mások csak most kezdték el. A bócsai Vincze Imre is a földjein szorgoskodik nap mint nap. A tanyája környékén almása és 2,5 hektárnyi szõlõje ad bõven munkát. A gyümölcsös gallyazásán már túl van, a szõlõben azonban van elég tennivaló. Úgy számítja, hogy még 20 nap munkát ad neki az ültetvény.

– Nincs értelme napszámost fogadni, mert mire megtanulja, mit és hogyan kell csinálni, addig én elvégzem a munkát – mondja a 65 éves gazda.

– Hogy érde-

mes-e a küszködni a gyümölcsösben? Nem! – hangzik a sommás válasz. – Tavaly õsszel a léalmáért alig adott valamit a felvásárló. A szõlõ sem fizetett jól, 5 ezer forintot ért a bogyós gyümölcs mázsája. Az olaszországi – ki tudja, milyen minõségû – bor lenyomta a hazai alapanyag árát. Hacsak a bevételét nézné az ember, akkor a gazdák többsége rég megszabadult volna az ültetvényeitõl. De a többségük nem ezért megy a sorok közé – sorolta az okokat Vincze gazda .

– Ez egy életforma. 65 éves egészséges vagyok, a tanyában reggeltõl estig nem ülhetek. Kicsi a nyugdíj, hízókat nevelünk a feleségemmel, meg persze bort is készítünk egy keveset az õsszel – magyarázza, miközben folyamatosan metszi a vesszõket.

Minden rosszban van valami jó is. A bócsai borversenyen Imre bácsi kunleányának ezüstérmet ítéltek a bírálók. Ez az, ami tovább lendíti a mélyponton, mert látva az emelkedõ permetezõszer- és az alacsony borfelvásárlási árakat, bizony nem sok értelme van a munkát folytatni.

Mint mondja: valamivel kifizetõdõbb most sertéseket tartani. Az elmúlt hónapokban 20 hízót adott el, 340-350 forintos kilónkénti áron. Amit a jószágokért kapott – ha nem is volt sok –, legalább nem volt ráfizetéses. A hizlalásért járó kanászpénz legalább megvan. Ez pedig nagy elõrelépés akkor, amikor a gazda a saját munkabérét nem számolja a munka során.

Forrás:
Petõfi Népe
http://www.petofinepe.hu