Gyurcsányék embere lesz az új tokaji vezér?
A Tokaj Kereskedõház Zrt. mûködését megalakulása óta politikai viharok kísérik, sõt, ha félredobjuk a konyhai lírába hajló sajtónyelv iránti undorunkat, azt is írhatnánk, hogy viharban született. Az egykor szinte a teljes borvidék termését fölháborítóan silány, Tokaj hírnevéhez méltatlan tömegtermékké földolgozó szocialista nagyüzem, a Tokaj-helgyaljai Állami Gazdasági Borkombinát privatizációja után, a maradványokból, a kombinát jogutódjaként 1993-ban alakult meg a Tokaj Kereskedõház, amelyet egyszerûen csak Kerházként emlegetnek a szakmában.
A borkombinátot szétszedték
Természetesen már a privatizáció kapcsán is heves viták dúltak, mind a helyi önkormányzatok, mind bizonyos politikai szereplõk (elsõsorban baloldaliak), mind pedig a helyi termelõk egy része élesen tiltakozott az ellen, hogy a leghíresebb magyar borvidék szinte valamennyi feldolgozókapacitását birtokló állami monstrumot szétszedjék, és részeit magánkézbe adják.
Végül – és utólag mondhatjuk: szerencsére – szétszedték, bizonyos területeit és üzemeit külföldi befektetõk vásárolták meg, más területek a kárpótlás révén kerültek új tulajdonosokhoz, többnyire ambiciózus, tehetséges termelõkhöz, akik néhány év alatt csodát tettek a tokaji borászattal, és a kombinát gyatra termékeivel összehasonlíthatatlan, világszínvonalú borokat kezdtek készíteni.
A Kerház pedig maradt állami vállalat, és a mindenkori politikai kurzus áldozata. Ugyan több kormányzat is megpróbálkozott a privatizációval, végül valami mindig közbejött (ha jobboldali kormány volt éppen, akkor a jobb privatizált volna és a bal tiltakozott hevesen, ha baloldali kormány volt, akkor fordítva), a Kerház maradt a tokaji borvidék legnagyobb, állami tulajdonú, de igen vitatott bortermelõje.
Nemzeti kincs vagy desktruktív ágens?
A politikusok hagymázas beszédeikben többbnyire „nemzeti kincsként” emlegették a céget, de a saját, rendkívüli minõségû borokat palackozó tokaji gazdák és a borértõ közönség szemében a borvidék hírnevét silány termékeivel állami pénzbõl aláásó, kártékony szervezet maradt.
Annak idején közepes erõsségû sajtóbotrányt kavart, hogy az Orbán-kormány kétmilliárd forint készpénzt folyosított a cégnek, amelyet éppen – milyen meglepõ – a kormányfõhöz állítólag közel álló menedzsment vezetett. Az összeg nagyobb részébõl a borvidék termelõinek eladatlan szõlõkészleteit vásárolták fel. Tehát nem szimpla pénzlenyúlás, hanem inkább valamilyen szociális segélyakció volt ez, riasztó eredménnyel: a rossz minõségû, ám aránylag jó áron fölvásárolt szõlõbõl készült Tokajik évekig rombolták a márkát, még ma is tele vannak a boltok gyatra, olcsó 2000-es, 2001-es Kerház-szamorodnikkal, háromputtonyos aszúkkal.
A Kereskedõház nem túl dicsõséges szerepet játszott a tokaji eredetvédelmi rendszer körül zajlott vitákban, de még a legutóbbi idõkben sem volt hajlandó elfogadni olyan szakmai sztenderdeket, amelyet a borvidék legjobb birtokai elengedhetetlennek tartottak a Tokaji márka régi presztizsének visszaállítása érdekében.
2002 óta javul a minõség
A dolog persze egy kicsit bonyolultabb ennél, mint az Orbán-kormány kétmilliárdos esetébõl is látszik. Az állam a Kerházon keresztül nyúlkált/nyúlkál a súlyos válságokon átment hegyaljai bortermelés ügyeibe, persze mindannnyiszor katasztrofális eredménnyel. A Kerház részben szociális intézmény’93 óta: az a dolga, hogy fölvásárolja több száz kistermelõ szõlõjét, olyan kistermelõkét, akiknek nincs saját földolgozó kapacitásuk, illetve nem termelnek elég jó minõségû szõlõt ahhoz, hogy a magasabb minõségi követelményekkel dolgozó privát borászatoknak el tudják adni a szõlõjüket. Ez nagyszerû gesztus az államtól, persze, másrész viszont tönkreteszi azoknak a termelõknek a munkáját, akik saját pénzüket kockáztatva törekednek egyre jobb borok elkészítésére, hogy Tokaj újra elfoglalhassa méltó helyét a világ borpiacán.
Az utóbbi években kicsit változni látszott a helyzet: a 2002-ben kinevezett vezérigazgató, Kiss László olyan fölvásárlási rendszer kiépítésére törekedett, amelyben a gazdákat a jobb minõségû szõlõ elõállítására tudták öszötönözni, rendszeresen ellenõrizni kezdték az ültetvényeket, és a minõségi szempontokat a termelõkkel kötött szerzõdésekben is rögzítették.
Tavaly augusztusban azonban váratlanul elhunyt Kiss László. Közben a kormányzat környékén ismét többször szóba került a társaság privatizációja, de éppúgy, mint 1993 óta tucatnyi esetben, az ellenzék tiltakozott, a kormány visszakozott, így a cég az újonnan létrehozott Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. alá került.
A vagyonkezelõ hosszú hónapok után, januárban írta ki a pályázatot a tolcsvai központú cég vezérigazgatói posztjára. Az új cégvezetõ dolga nem egyszerû: a borvidék továbbra is súlyos értékesítési gondokkal küzd, világszerte csökken az édes borok forgalma, Tokaj legprogresszívebb pincészetei is száraz borokkal kísérleteznek, szakítva az évszázados tradíciókkal. A Kiss-féle menedzsment éppen csak elindult a borvidék hírnevéhez méltó pincészetté válás útján.
Húsz pályázó, egy nagypályás
Értesülésünk szerint legalább húsz pályázó akad a posztra. Õket hétfõn hallgatja meg a vagyonkezelõ. A legesélyesebbek között ott találtjuk Bacsó Andrást, a spanyol tulajdonú Tokaj Oremus pincészet birtokigazgatóját, aki az egykori szocialista borkombinát egyik utolsó vezetõjeként kulcsszerepet játszott a privatizációban. Indul Heimann Zoltán is, aki szekszárdi családi borászata révén ismert boros körökben, de kipróbált menedzser egyszersmind: hat éven át a Béres Rt. vezetõje volt, 2000 és 2002 között a Kerházhoz hasonló státusú és politikailag hasonlóan kényes Bábolna Rt.-t vezérigazgatta, az utóbbi években pedig az MKB szekszárdi fiókjának igazgatója. Úgy tudjuk, a közgazdász végzettségû és a borexport területén is tapasztalatot szerzett Heimann pályázatát az agrártárca vezetõje és Bajnai Gordon gazdasági miniszter is támogatja.
Befutónak mégis dr. Kiss István, a 34 esztendõs, viszonylag ismeretlen tokaji borász tûnik, aki Gyurcsány Ferenc bizalmi emberének, kabinetfõnökének, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei születésû, és Hegyalján kisebb szõlõültetvényt is birtokló Ficsor Ádámnak, az FVM szakállamtitkárának támogatását bírja. A kifejezetten nyomulós, rendkívül ambiciózus fiatal szocialistaként ismert Ficsor terve állítólag az, hogy újabb részeket privatizál a társaságból, mégpedig a beszállító gazdáknak, ezzel is bázist szeretne építeni magának a vidéken, MSZP-s forrásaink szerint Ficsor a hagyományosan erõs BAZ-megyei pártelnöki poszt megszerzésére törekszik ugyanis.
Kiss Istvánt 2007-ben némi meglepetésre az Év tokaji bortermelõjének választották. A több nyelvet beszélõ, külföldi tapasztalatokkal is rendelkezõ, élelmiszertudományokból doktori címet szerzett borászt generációja kiemelkedõ képességû szakemberének tartják, bár borai eddig nem arattak komolyabb sikert.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. március végéig nevezi ki a Tokaj Kereskedõház Zrt. új vezérigazgatóját.
A Tokaj Kereskedõház Zrt.
Székhelye: 3934 Tolcsva, Petõfi S. út 36-40.
Tulajdonosi szerkezet: MNV Zrt. 99,99%, Agrárgazdasági Vagyonkezelõ Kft. 0.01%
A Társaság fontosabb adatai (2007. december 31-i mérlegadatok alapján):
Saját tõke: 7 066 409 000 Ft.
Mérleg szerinti eredmény: 74 749 000 Ft.
Jegyzett tõke: 2 326 930 000
Értékesítés nettó árbevétele: 3.592.036
Teljes munkaidõs létszám: 173 fõ
Forrás:
Index.hu
http://www.index.hu