Már ne várjunk a szürettel!

A szõlõtermesztõk örök dilemmája, hogy mikor szüreteljenek, meddig érdemes a szõlõt a minõség javulása érdekében a tõkén hagyni. Különösen igaz ez a kékszõlõ-fajtáknál, ahol a termesztés sikerét nemcsak az esõ, de az erõs lehûlés is kockáztatja, befolyásolja. Mint dr. Pók Tamás elmondta, a hegyközség nemcsak törvényben elõírt, de erkölcsi feladatként is kezeli a szüreti idõpont optimális kijelölését. Ez még normális évjáratban sem könnyû, hiszen számos tényezõt kell mérlegelni, többek közt a termõhely egyedi adottságait, mikroklímáját, a gazda gondosságát, a végtermék típusát, minõségi szintjét. Szerinte a kezdeti éréselõny 7-10 napra csökkent a késõi fajták esetében, elsõsorban a bogyók viszonylag magas savtartalma késztette várakozásra a termelõket.

– Az éréssel kapcsolatban érdemes tisztázni néhány alapfogalmat – veszi át a szót dr. Bálo Borbála. – A bogyók beltartalmának alakulását többek közt két tényezõ befolyásolja: a levelek asszimiláta-termelése, illetve fotoszintetikus tevékenysége és a tartalék szénhidrátoknak a tõke idõs fás részeibõl való beáramlása. A tartalékok transzlokációja a zsendülés idején – július végén, augusztus elején – válik erõteljessé, de szerepe a vegetációs idõszak végén a levelek öregedésével ismét megnõ.

A levél fotoszintézisét ugyancsak több tényezõ befolyásolja, a fontosabbak: a napsugárzás idõtartama és intenzitása, a levél kora, hõmérséklete, a talaj nedvességtartalma, az ültetvény kora. Évek óta végzünk rendszeres méréseket különbözõ termõhelyû, fajtájú ültetvényekben, melyek eredményeként lassan kirajzolódnak a szõlõnövény anyagcsere-folyamatai. A nyári intenzív napsugárzás során a levél termelése, nettó fotoszintézise átlagosan 14-es értékkel jellemezhetõ. A tenyészidõszak elõrehaladtával a napsütésnek mind az idõtartama, mind az intenzitása folyamatosan csökken, így a levél termelése is alább hagy, majd eléri, sõt meghaladja a bogyók érése szempontjából hasznos 4-es értéket. A mellékelt ábrán bemutattuk több dûlõ több fajtájának október 2-i átlagos fotoszintetikus aktivitását. A méréseket mindig teljes napsugárzásban, a legfiatalabb, legkifejlettebb leveleken végeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy mára a vörös borszõlõfajták fotoszintézise jellemzõen a küszöbérték közelére süllyedt. A Kõlyuktetõ magasabb értékeit a nagyobb talajnedvességgel magyarázhatjuk.

Ha a szõlõ õszi lombszínezõdése megkezdõdik – tette hozzá Pók -, számolni kell az érés biológiai folyamatainak leállásával. A szakemberek szerint ha a léghõmérséklet tartósan 10 Celsius-fok alá esik, az intenzív napsugárzás ellenére sem fotoszintetizálnak a levelek. Azoknak a termesztõknek tehát, akik még nem döntötték el a szedés idõpontját, azt javasolhatják: ne várjanak tovább, hiszen az elkövetkezõ hideg napokban a még aktív levelek sem termelnek. A tartalék cukrok beáramlása ugyan még folytatódhat, de az ismert magas mustfokok miatt a borászok ezt már nélkülözhetik.

Forrás:
Heves Megyei Hírlap
http://www.hevesmegyeihirlap.hu