Magyarország legjobb borai kerülnek uniós vendégeink asztalára

A bor világában Tokiótól Helsinkiig, Stockholmtól Moszkváig, Düsseldorftól Veronáig és Londonig, Bordeauxtól Singapourig, Argentínától Chileig, illetve Kínáig ismerik Gál Helga nevét. Ennek ellenére – általában is – különlegesnek számít a nõi sommelier. Az Unió elnöki tisztét betöltõ országok sorában azért is, mert eddig egyetlen tagállam sem állított pohárnokot annak a kényes feladatnak a megoldására, hogy a vendégeknek felszolgált menüsor harmonikus legyen. Magyarország az elsõ.

Megkeresésünkre Gál Helga egy sor törvényszerû, illetve véletlen elemet sorakoztat fel annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ugyan miképp lesz egy ózdi születésû, alapvégzettségét tekintve pedagógus a borkultúra egyetemes ismerõje, képviselõje és jó néhány szakmatársával együtt a minõségi magyar bor helyének újrateremtõje.

Lehet, hogy minden azzal kezdõdött, hogy a szõlõtermesztéssel és a borászattal foglalkozó felvidéki Gál család nem rekesztette ki abból az életformából, aminek fõszereplõje a szõlõ volt. Édesapja épp úgy adott neki munkát a pincében, mint az növekvõ növény tavaszi, nyári és õszi teendõibõl. Még egy kis poharat is rendszeresített a számára, amibe egy-egy korty italt öntött. A bor és bor közötti különbség felismerésének tudománya valószínûleg innen indult. És az a felismerés szintén, hogy a bor világát nem lehet kiismerni, mert az maga az örök felfedezés.

Késõbb hosszú, izgalmas útra indította el bátyja külföldi és hazai borászati karrierje – Gál Tibort 2005-ben a bor Oscarjára jelölték -, amelyen sajátját is megalapozta. Eljutott az olasz bor-arisztokrácia belsõ berkeibe, ahol tapasztalta: milyen egy több százéves családi birtok, amelyben a termésnek és a terméknek egyaránt becsülete van. Ahol 50 éves borokról és termésrõl beszélgetnek. Ahol, mint az Antinori család 27 generációja, 500 éve ugyanabban a házban lakik és akkora tiszteletnek örvend, hogy még teret is neveztek el róluk. Az a világ, amibõl árad a kultúra és a finomság, szervesen kapcsolódik a minõségi szõlõtermeléshez és borelõállításhoz. Hamar kiderült számára, a borászat alkotómûvészet, de ahhoz esztendõkre volt szükség, hogy megtanulja, miképp lehet egy-egy borról még a készítõjét is felismerni. Sokat tanult Kovács Antaltól, a háromszoros magyar sommelier bajnoktól, akivel járta az éttermeket és az országot. Aztán különféle megbízásból Európát, majd a világot. Gál Helga azt mondja, a magyar borok képviseletével Távol-Keletre is eljutott, és azóta, hogy bejárta Glóbuszunk egy részét, nagyon büszke anyanyelvére és a magyar kultúrára – jóllehet négy idegen nyelven beszél – van összehasonlítási alapja.

Hogy az EU elnökség idején mi lesz a feladata?

Nyár óta készül rá, ez tölti ki a heteit, napjait. Elindították a borok válogatását, ami azért nem volt egyszerû, mert a bor szubjektív kategória, és a korrekt kiválasztás megkívánja, hogy a kóstoló bírák ne legyenek borászok vagy kereskedõk. A húsztagú független csapat vak-kóstolással, nemzetközi sztenderdekkel, technikákkal végezte a dolgát. Az állófogadásokra csak olyan borok kerülhetnek, amelyek már szerepeltek szakmai versenyeken. Az ültetett vendégek elé kínált italoknál követelmény volt, a külföldi megmérettetésen való részvétel. De olyan kiválasztási kategória is szerepelt, amelybe csak az év borásza vagy az év pincészete cím elnyerõi juthattak be.

A sommeliernek nem csupán az italokhoz kell értenie. Gál Helga betéve ismeri az étlapot. Az étel és az ital harmóniája egyébként sem képzelhetõ el anélkül, hogy ne legyen folyamatos az együttmûködés a mesterszakáccsal, a pincészetekkel, de legalább ennyire fontos az ital hõmérsékletének felügyelete. Gál Helga némi drukkal, de felkészülten várja, hogy januártól kezdetét vegye az ország megmérettetésén belül a sommelier megmérettetése.

Forrás:
NÉPSZAVA online
http://www.nepszava.hu