Magyar néven elkel még a legolcsóbb olasz lõre is

Tavaly 130 ezer hektoliter bort hoztak be, az importverseny élesedik ezen a piacon is (fotó: Hegedûs Márta)

Jelentõs mennyiségû olasz bor érkezik Magyarországra, ebben azonban nincs semmi meglepõ – a közös piac erre lehetõséget ad. Értesüléseink szerint azonban az olasz bort itthon átpalackozzák, és így értékesítik. Érdeklõdésünkre a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) megerõsítette, az õsszel szembesültek a növekvõ olasz behozatallal. Az importbor további útját azonban nehéz nyomon követni. A HNT fõtitkára, Horváth Csaba valószínûsítette, hogy a bor jelentõs része legális forgalomba kerül, abban azonban már nem volt biztos, hogy az eredetmegjelöléseket is az elõírásoknak megfelelõen alkalmazzák az érintett cégek. A behozatal okát a szakember a szokásosnál kisebb hazai bortermésben és a szõlõ magas felvásárlási árában jelölte meg.

A külföldrõl érkezõ borok származási bizonyítvánnyal kerülnek az országba, és a borszállítójegy is igazolja eredetüket. Ha e borokat tisztán hozzák forgalomba, akkor a palackon fel kell tüntetni, melyik tagországból származik. Ha pedig keverve kerülnek a boltokba – akár más külföldi, akár hazai borral házasítják õket –, akkor az Európai Közösség különbözõ tagországaiból származó borok keveréke megjelölést kell alkalmazni. Fontos megjegyezni, hogy az átpalackozásban érintett olasz borok az asztali, tehát a legalacsonyabb minõségi kategóriába tartoznak, ezért a klasszikus borminõségi kategóriák meghatározása szerint „alföldi” borként, mivel ilyen kategória nincs, nem értékesíthetõk.

Még vezet a hazai bor

Ezen a dilemmán azonban fordított egyet Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa. Az õ olvasatában ez azt jelenti, hogy a magyar vevõk ragaszkodnak a magyar borhoz. Egyúttal azt is, hogy a külföldi boroknak, érkezzenek akárhonnan, a közös uniós piacról vagy harmadik országokból, a legtöbb lehetõségük a legalacsonyabb árszegmensben van. Ahol az ár a legmeghatározóbb, de még ebben a kategóriában is jobban fogynak azok az átpalackozott importborok, amelyeket magyar fantázianéven hoznak forgalomba. Az uniós elõírások ugyanis lehetõvé teszik, hogy például egy olasz vagy éppen spanyol asztali bor magyar fantázianéven kerüljön forgalomba. De a szabályozások arra is lehetõséget adnak, hogy például egy chilei bor kint palackozva, de magyar címkével, magyar fantázianévvel érkezzen hazánkba. A lehetséges variációkat még lehetne sorolni, de bármelyiket hozzuk is példaként, a palackon minden esetben fel kell tüntetni a bor származási helyét. Természetesen ezzel a lehetõséggel a hazai termelõk és kereskedõk is élhetnek.

A piaci tapasztalatok szerint magyar címkével azért érdemes ellátni a legalacsonyabb kategóriába esõ borokat, mert még e kategória fogyasztói is idegenkednek a külföldi bortól, és a megszokott hazai márkákat preferálják. Abban az esetben is, ha nem magyar, hanem olasz vagy spanyol borból készült, és még a nedû származását is feltüntették a palackon.

Növekvõ importnyomás

Statisztikai adatok szerint tavaly az elsõ háromnegyed évben százezer hektoliter bor érkezett Magyarországra, és becslések szerint év végére a 130 ezer hektót érhette el a mennyisége. Ez a hazai hárommillió hektoliteres borfogyasztás 4-4,5 százaléka. De ebben a mennyiségben minden minõségi kategória megtalálható, a legrosszabbtól a legjobbig. Az importnyomás azonban növekszik, Németországban az éves borfogyasztás fele külföldrõl származik. Ezt igyekeznek kihasználni az ottani termelõk, és magasabbra pozicionálják boraikat, az importnak pedig meghagyják a legalsó kategóriát. „Nekünk is ki kellene használnunk, hogy a magyarok döntõen a magyar borhoz ragaszkodnak – mondta Varga Péter. – Egyáltalán nem lenne probléma, ha a magyar borok a közép és felsõ kategóriát foglalnák el a hazai és a külföldi piacokon.”

Forrás:
Magyar Hírlap
http://www.magyarhirlap.hu