Kitartanak az erõmû megépítése mellett

Dr. Takács András, a Tokaj-hegyalja Fejlõdéséért Szövetség ügyvivõje, Voltay Géza, a BHD Hõerõmû Zrt. igazgatóságának elnöke és Takács Zoltán, a Szerencs és Környéke Fejlõdéséért Egyesület elnöke a fejlesztési alternatívákról beszéltek a szerencsi képviselõ-testület január 20-án tartott ülésén.

Miután meghallgatták a három felet és a meghívottak válaszoltak a felmerült kérdésekre, Koncz Ferenc polgármester a napirendi pont lezárásként elmondta: ez az elsõ lépése volt a kompromisszumos megállapodás létrejöttének. Ezt a pozitív hozzáállást folytatva a borászok, a befektetõ és Szerencs számára is megfelelõ döntés születhet. Az alábbiakban a közel 2,5 órás beszélgetésen elhangzottakból tallózunk.

Új helyszínen

– Az elõzményeket, úgy gondolom, mindannyian jól ismerik, így csak röviden foglalnám össze az utóbbi idõben történteket – jelezte Voltay Géza, a BHD Hõerõmû Zrt. igazgatóságának elnöke a Szerencsre tervezett szalmaerõmû építése kapcsán.

– Miután megállapodtunk, hogy a keleti ipari park területén valósítjuk meg a beruházást, megvásároltuk az ehhez szükséges területet. Majd hosszas viták és egyeztetések után újabb területeket vásároltunk, hogy teljesíthessük azokat a dolgok, amelyeket kértek tõlünk (kicsit távolabb az úttól, dombok takarják el, fásítsuk be, stb.). A terület elõkészítése során 50 ezer m3 humuszt lemûveltünk, majd töltöttünk vissza.

Újabb egyeztetések végén azt gondoltuk, hogy a béke érdekében hozzájárulunk, hogy két ütemben épüljön meg a beruházás, erre a szerkezet lehetõséget ad. Ennek megfelelõen elkészültek az újabb mûszaki tervek, módosítottuk az engedélyeket és eljutottunk odáig, hogy kötelezõ érvényû pénzügyi ajánlattal rendelkeztünk az MFB-tõl, aminek március 31-e volt a határideje. Egy összehangolt támadás részeként (ez már a negyedik volt az ombudsman részérõl) sikerült ezt a dátumot meghiúsítani, s nem írtuk alá a megállapodást. Zárójelben jegyzem meg: az ombudsman beadványát megalapozatlanság miatt visszautasította a bíróság.

Hogy milyen elõnyökkel járna a beruházás, nem kell hosszan ecsetelni – mondta. Elég csak arra gondolni, hogy több száz munkahely létesülhet a beruházásnak köszönhetõen, és a megállapodás szerint bevonnák a helyi vállalkozókat a kivitelezésbe. Helyi szolgáltatások vennének igénybe, beszállítói partnereket keresnének és jelentõs adóbevételeket is generálnának.

– Mivel az összes engedéllyel rendelkezünk, pozitív döntés esetén akár egy hónapon belül is tudnánk kezdeni a munkát – tette hozzá.

Mi a jelenlegi helyzet?

– Hosszú csend és a választások után a polgármester úrral egy pozitív kicsengésû megbeszélést folytattunk, s egyetértettünk két alapvetõ kérdésben. Elmondtam neki, hogy nem akarunk továbbra is nemtelen vitát folytatni, elsõsorban a borásztársadalommal, mert azt gondolom, hogy ez nem vezet sehova. Egyetértünk, hogy legyen új helyszíne, a prügyi út mentén lévõ terület jó döntés lehet. Azzal is egyetértettünk, hogy csökkentett teljesítménnyel, egyelõre fél terheléssel épüljön meg, aztán a hosszú távú tapasztalatok és a reakciók eldöntik, hogyan tovább – összegezte Voltay Géza a beszélgetésen elhangzottakat.

Mik a feladatok?

Mint mondja, várták decemberben az ICOMOS bizottság jelentését, ami egyelõre nem hozzáférhetõ és akkor megelõzhették volna azokat a pletykákat, melyek szerint hivatalosan lemondtak az erõmû megépítésérõl.

– Errõl szó sincs! – hangsúlyozta. – A BHD elkötelezett híve az erõmû építésének, készen áll erre, és ha az önkormányzatnak meg van a befogadószándéka, próbálnánk ezt közösen kommunikálni, hogy hivatalos és szakszerû is legyen. Természetesen szükség van a KÖH hozzájárulására és azt gondolom, hogy ésszerû érvek mentén megköthetõ a kompromisszum.

Bár az új helyszín miatt új környezetvédelmi engedélyt kell szerezniük, ezzel eddig sem volt gond.

Mit kínálnak?

– Elsõ fázisban 80 új munkahelyet az erõmûben. Egy ilyen környezetben, ahol ilyen magas a munkanélküliség, nagyon fontos ez. Nem beszélve az erõmû multiplikátor hatásáról: 100 km sugarú körben a mezõgazdaság és gépipar fejlesztése, oktatás és új szakemberek képzése kapcsolódhat a beruházáshoz – magyarázta.

– Összegzésként határozottan kijelentem, hogy a BHD 4-4,5 év után és az elköltött százmilliók ellenére is elkötelezett híve annak, hogy szülessék egy békés megállapodás. Ebben az új városvezetés maximálisan támogat minket és remélem, hogy sikerül a borásztársadalommal is elfogadtatni, hogy egy európai szintû beruházás csak pozitív hatásokat válthat ki. Készek vagyunk a további egyeztetésekre és a kompromisszumra is – hangsúlyozta.

---

Kérdések és válaszok az erõmû kapcsán

Dr. Bobkó Géza:

A prügyi út területe még a világörökségi peremkerülethez tartozik-e, belül esik, vagy már kívül van azon?

Gál András:

Ha ez a testület igent mond az új konstrukcióra: kisebb erõmû, más helyen, máshol és megvan a hajlandóság, megvan-e az ehhez szükséges anyagi háttér, hogy megépüljön?

Kiss Attila:

A hõcserélõ és puffer melegvíztároló létesítése a vesszõparipán. Egy ilyen beruházás milliárdos nagyságrendû, nyilvánvaló, hogy egy önkormányzat vagy önkormányzati társulás nem tudná ezt megvalósítani. Tehet-e olyan vállalást a BHD, hogy a hõcserélõt és a tárolót, a fõvezetéket, a kimenõt és a visszatérõket finanszíroznák-e a beruházásokban, hogy mi majd olcsón rá tudjuk csatlakoztatni az intézmények fûtéseinket, az uszoda fûtését, stb.?

Takács István:

4-5 éve megy a huzavona az erõmû sorsáról. Mi meg elég nehéz helyzetben vagyunk. A szívem a borászok felé húz, hiszen itt élek én is köztük. Önök változtattak az eredeti elképzeléseiken, amin hosszan és makacsul ragaszkodtak. A borász társadalom és az ICOMOS fogja meghozni a döntést, nem az önkormányzat. Önöknek bizonyára lesz laboratóriumok, ennek a borásztársadalomnak fájó pontja, hogy a borminõsítéseket, a mindennapos laboratóriumi vizsgálatokat a fõvárosba kell végeztetni, ami sok pénzbe és energiába kerül. Vágyálom már régóta, hogy jó lenne, ha közelebb kerülne. Ha ez a laboratórium jó minõségû és jól felszerelt és akkreditáltatják, megoldhatná ezt a problémáját a borászoknak. Elképzelhetõ-e, hogy a helyi önkormányzat részese legyen, hiszen így az iparûzési adón túl a tulajdonosi részarányt jelentõ részesedéssel is gazdálkodhatnánk.

Heves János:

Honnan ez a kitartás, 4-5 éve birkóznak a támadásokkal? Csodálkozom, hogy a befektetõ ezek ellenére is kitart Szerencs mellett.

Koncz Ferenc:

Mikor ülnek le a felek egymással és igényt tartanak-e az önkormányzat közremûködésére?

Voltay Géza:

Tudomásom szerint az új terület is a világörökségi zónába kerül, de ennek nincs jelentõsége, mert a 4 év alatt számosszor átterveztük a dolgot az aktuális igényeknek megfelelõen. Én 40 éve vagyok mérnök, de olyat még nem láttam, hogy erõmûvet dombokkal és fákkal eltakarjunk, mintha szégyen volna. Ez a kis játék nekünk 700 millió többletbe kerülne. Mi ezt is megtettük volna, de ez sem volt elég.

A finanszírozással különösebb probléma nem lenne. Egy ilyen beruházásnál, ami több tízmillió euró, általában úgy néz ki, hogy a bankkal van egy megállapodás, és van egy önrész, ami a mi esetünkben 20 százalék volt, de attól tartok, a mostani pénzügyi krízis hatására valahol 30 százalék körül lehet. Az elmúlt három évben legalább két komoly beruházás hiúsult meg azért, mert a külföldi befektetõ 3 év után azt mondta, hogy elviszi a pénzét máshová. Nonszensz, hogy 4-5 évig tart egy ilyen beruházás elkészítése. Ausztriában 3 hónap múlva megkapott minden engedélyt és a döntés meghozatalától számítva 3 hónap múlva megkezdték a beruházást.

Érdekes felvetés, hogy a rendkívül gazdag külföldi tulajdonosokkal rendelkezõ borásztársadalomnak mi építsünk labort, de nem mondok nemet. Készen állok errõl is beszélgetni.

A tulajdonosi részvétel elképzelhetõ, erre sok példa van és mi is nyitottak vagyunk rá, ha ebbõl egy szinte mintaértékû beruházás születhet. Oroszlányban hasonló terven dolgozunk, ott ez a nagyságrendû erõmû 5500 lakást és jelentõs ipari létesítményeket lát el hõvel. A szolgáltatási oldal megoldható, ezt a részét örömmel vállalnák. Bár csak már ott tartanánk, hogy errõl beszélhetnénk.

Honnan a kitartás? Személyes kérdés volt. 40 éve csinálom ezt a mûfajt. Az elõzõ munkahelyemen azt mondtuk, hogy 12 ajánlatból egyet sikerül megvalósítani, az már jó. Hattyúdalnak szántam, örültem volna, ha elmondhatom, hogy részt vettem egy erõmû építésében. Több mint 1 milliárd forintot beleölt a tulajdonos, ennek egy részét szeretné viszontlátni. Meggyõzõdésünk, hogy ebben a térségben helye van ilyen jellegû fejlesztésnek. Nem akarok belemenni olyan vitába, hogy ha ez Angliában, világörökségi részen elnyerhette a legmagasabb minõsítést, Dániában tucat van belõle, nálunk miért ne valósulhatna meg. Ma Európában ilyen beruházás csak a legszigorúbb szabványok betartásával épülhet.

Le tudnak-e ülni a felek? Én biztosan. Ezt a vitát elsõsorban nem szubjektív és érzelmi alapon szeretném megvitatni, de idõnként engem is elragad a hév, hogy ennyi idõ után képtelenek vagyunk végigvinni egy beruházást. A kérdésem az, hogy kivel? Szeretném látni, hogy ki a partner és mirõl vitatkozunk. Mert ha az erõmûrõl, akkor legyen egy olyan valaki is a másik fél között, aki látott már erõmûvet vagy tudja, mirõl beszélünk, tudja, hogy mûködik egy erõmû. Mert amíg itt a cukorgyár évekig büdöset eregetett a városba és az alatt is csodálatos, díjnyertes borok készültek, akkor azt gondolom, hogy egy jóval környezetkímélõbb beruházástól nem kell félteni a borvidéket. Én kértem a polgármestert, hogy ezt a vitát õ folytassa le, de most úgy látszik, valami elmozdulás van, én nagyon szívesen leülök, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Forrás:
Borsod Online
http://www.boon.hu/