Ki fog égni a szerencsi erõmû miatt?

Kezd elmérgesedni a harc a szerencsi szalmaerõmû megépítését tervezõ BHD Hõerõmû Kft. és a tokaj-hegyaljai borászok között. A Hujber Ottó szocialista nagyvállalkozó – egy idõben a párt vállalkozói tagozatának vezetõje – érdekeltségébe tartozó cég kedden közleményt adott ki, amelyben hazugnak nevezte a létesítmény ellen tiltakozó borászokat.

„Légbõl kapott adatok alapján indítottak aláírásgyûjtést a szerencsi szalmatüzelésû erõmû ellen borászati egyesületek. Az önjelölt szakértõk tiltakozása megtévesztõ, félrevezeti a közvéleményt” – olvasható a Hazugságokkal kampányolnak a tokaji borászok címû szövegben. A társaság szerint nem igazak a borászoknak azok az állításai, hogy az erõmû megépítése veszélyezteti a tokaji borvidék világörökségi státusát, hogy az ezzel járó kamionforgalom elviselhetetlen terhet ró a környezetre, és az sem, hogy az erõmû miatt visszaesik a borturizmus.

Botos Gyõzõ, a BHD szerencsi projektmenedzsere még közlemény megjelenése elõtt az Index kérdésére azt mondta: az engedélyek kiadását megelõzõ egyeztetéseken nem merültek fel olyan igények és kifogások, amelyeket a borászok az elmúlt hetekben megfogalmaztak. Konkrét személyek vagy szervezetek megnevezése nélkül azt állította: a borászok partnerek voltak, még az a kérdés is felmerült, hogy az erõmûben nem lehetne-e elégetni az évi 6000 tonnányi szõlõvenyigét.

Tokajjal nem egyeztettek

A projektmenedzser azt elismerte, hogy a társaság nem egyeztetett a tokaji önkormányzattal. Mint fogalmazott, a környezetvédelmi hatóságtól kapott listán lévõ, az erõmû védõtávolságán belül lévõ 13 önkormányzattal tárgyaltak, ám ezek között valóban nem volt ott Tokaj. Megjegyezte, hogy az engedélyezési eljárás nem titokban zajlott, így bármelyik egyeztetésen részt vehetett volna bárki, aki ellenzi a beruházást.

Arra a kérdésünkre, miért Szerencsen épül szalmatüzelésû erõmû, ahová 60-80 kilométerrõl kell az évi 265 ezer tonnányi tüzelõanyagot szállítani, és miért nem az Alföldön, azt a kitérõ választ adta, hogy ez lesz az elsõ ilyen beruházásuk, de tervezik, hogy ott is építkeznek a késõbbiekben. Hozzátette, hogy az erõmû nemcsak szalmát, hanem parlagfüvet is elégethet, aminek köszönhetõen létrejöhet az elsõ parlagfûmentes térség az országban. Botos szerint a szalma szállítása sem okoz komoly környezeti károkat, a cég közleményében lévõ számokkal megegyezõen azt mondta, az erõmû miatt óránként kevesebb, mint egy kamion fog érkezni Tokaj felõl.

Az erõmû közvetlenül 133, közvetve – az agráriumban – több tízezer embernek ad jobb megélhetést, érvel a BHD, amely évi 3 milliárd forintos többletjövedelmet ígér ezeknek az embereknek. Botos Gyõzõ emlékeztetett arra, hogy csak Dániában 12 ilyen létesítményt mûködik, és a biomassza-erõmû építése az uniós elvárásoknak is megfelel. A cég a környezeti hatástanulmányra hivatkozva azt állítja, az erõmû mûködése nem befolyásolja Hegyalja mikroklímáját, ahogyan a szerencsi cukorgyáré vagy a mádi kaolin- és zeolit-feldolgozóüzemé sem befolyásolta.

Össztûz alatt az UNESCO

A társaság azt is kiemeli: a Tokaji borvidék világörökségi kezelési terve támogatandónak tekinti az energiaellátás helyi, környezetbarát megoldását, a mezõgazdaság jövedelemtermelõ képességének javítását, szerintük a szerencsi erõmû ennek egyik példája lesz. Megjegyzik, hogy az erõmû építészeti terveit a világörökségi tervtanács véleményének figyelembe vételével készítették el, egyebek mellett ennek hatására került távolabb az erõmû a 37-es úttól, és ennek hatására süllyesztették le a kazánházakat 6,5 méteres mélységbe. A BHD szerint a beruházásról az UNESCO tájékoztatást kapott, az ellen kifogást nem emelt.

A tokajiak viszont még mindig a világörökségrõl döntõ párizsi szervezetben bíznak. A múlt héten elküldött levelüktõl azt várják, hogy az UNESCO részletesen megvizsgálja a beruházást, az ugyanis szerintük veszélyezteti a világörökségi védettségû borvidék arculatát. A világörökségi cím visszavonása elég erõs érv lehet, hogy ne épüljön meg az erõmû, mondja Mészáros László, a Tokaj Renaissance Egyesület elnöke.

A borász egyébként a BHD szavait vonja kétségbe, bár nem hazugozza le a céget. Arról, hogy lett volna egyeztetés a borászokkal, azt mondja: talán a hegyközséggel volt valamilyen kapcsolatban a BHD – Marcinkó Ferenc, a hegyközségi tanács elnöke azonban nem tud errõl –, ám konkrétumokról biztosan nem volt szó. Mészáros szerint éppen a BHD próbálta maga mellé állítani a borászokat azzal, hogy elképzelhetõnek nevezte: a venyigét el tudnák égetni.

Se venyige, se energiafû

Ez azonban végül csak ígérgetésnek bizonyult, a környezeti hatástanulmányban sincs szó venyigérõl, csak gabonaszalmáról – ez lehet a tüzelõanyag 80 százaléka –, továbbá napraforgószárról, kukoricaszárról és rozsszalmáról; ez utóbbiak 20 százalékkal szerepelnek, tehát a hatástanulmányban a BHD által emlegetett energiafû sem szerepel. Azt már Marcinkó Ferenc teszi hozzá, hogy a venyigeégetés miatt számos cég megkereste õket, ám a számítások azt hozták ki, többe kerülne a venyige összegyûjtése, bebálázása és elszállítása, mint amennyi bevételt hozna.

Mészáros László szerint nem a szalmatüzelésû erõmûvel van problémájuk, hanem azzal, hogy ezt olyan helyen építenék meg, ahol nincs hozzá tüzelõanyag. Ha szalmát akarunk égetni, miért nem ott akarjuk, ahol van is szalma? – kérdezi. Marcinkó szerint különösen az aggályos, hogy nemcsak az alföldi agrárvidékekrõl, hanem Szlovákiából is hoznának szalmát, vagyis a kamionok végigdübörögnének az egész borvidéken.

Kamionvidék

Szerintük a szalma szállításának – 265 ezer tonnával és 12 tonnás kamionokkal számolva évi 20 ezer tonnányi – kamionforgalma lerombolná az erõmû jelentette kedvezõ környezeti hatásokat. A térségnek a 37-es és 38-as utakon a román és a bolgár uniós csatlakozás után már így is megnövekedett, napi ezres nagyságrendû kamionforgalommal kell megküzdenie.

Mészáros László azt is cáfolta, hogy elõzetesen bárki elmondhatta a véleményét. „Nem kaptunk meghívót az egyeztetésekre, márciusban egy újságcikkbõl értesültünk elõször errõl” – fogalmaz. Ráadásul azt hallották, volt meghallgatás, amelyre nem mindenkit engedtek be. Amikor tudomást szereztünk a tervekrõl, akkortól folyamatos volt a tiltakozás – reagált Mészáros a projektmenedzser szavaira.

A minisztérium hallgat

A borászok aláírásokat is gyûjtöttek a beruházás ellen, szeretnék Fodor Gábor környezetvédelmi minisztert is bevonni az ügybe. Erre azonban a zöldtárca sajtóosztályáról kapott válasz fényében kevés esélyük lesz. A minisztérium szerint ugyanis „a szerencsi szalmatüzelésû biomassza-erõmû kérdése nem környezetvédelmi kérdés. Az ipari és turisztikai szempontokat figyelembe véve az erõmû megépítésérõl vagy meg nem építésérõl az ott élõknek kell dönteniük”. A minisztérium szerint környezetvédelmi szempontból a tervezett létesítmény „korszerû, a környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ, a kibocsátott káros anyagot minimális szinten tartó erõmûnek számít”.

Hogy megépül-e, az azonban még mindig bizonytalan. Arra a kérdésünkre, hogy novemberben elkezdik-e az építkezést, Botos Gyõzõ azt mondta: „nem tudom ezt teljes bizonyossággal mondani, de a szándékaink komolyak”. Mészáros László pedig azt, hogy a tiltakozók újabb eljárás elindításában reménykednek. Marcinkó Ferenc szerint is az az elsõdleges céljuk, hogy megakadályozzák az erõmû megépítését, de ha ez nem sikerül, legalább azt kell elérni, hogy a forgalomnövekedés miatt megépüljön a korábban tervezett, majd elvetett – a hegyaljai településeket elkerülõ – 39-es fõút, valamint ahol lehet, négysávúsítsák a 37-es és 38-as fõutakat.

Forrás:
Index
http://www.index.hu