Kadarkákat kóstolták a szekszárdi borászok a Mészáros Pincében

[tn_2_bal.jpg] A Kadarka fajtajegyeinek egyedisége karakteresen megkülönbözteti a csapból is folyó világfajtáktól, így a borfogyasztók újdonságokra és különlegességekre éhes része egyre nagyobb érdeklõdést mutat iránta.

A szekszárdiak úgy gondolják, saját borvidékük talaja, éghajlati adottságai és borászaik szürkeállománya a legkedvezõbb feltételeket teremti a kadarka kiteljesítésére. Több évvel ezelõtt szelekció indult el a Pécsi Borászati Kutatóintézet és a Heimann Családi Birtok segítségével, amelynek ma már kézzelfogható eredményeit élvezhetjük, így képesek vagyunk a legjobb klónok kiválasztására.

A Szekszárdi Borászok Céhének március 8-án tartott fajtakóstolóján 25 termelõ 33 kadarkája került terítékre. Megállapítást nyert, a kadarka egyediségének kidomborításához elengedhetetlen az ehhez leginkább alkalmas technológia használata. Bár akár újfahordós érlelésû kadarkából is szép vörösbor készülhet (szándékosan írtam vörösbort, nem kadarkát), de véleményük szerint a túlzott oxidatív és újfahordós érlelés háttérbe helyezi a fajta egyediségét jelentõ, savharmónia, fûszeresség, kedvesség és „jól ihatóság” jegyeit. Takler Ferencet idézve: „A Kadarkát ne vigyük be a világfajták utcájába, mert ott csak vesztes lehet.” Magyarul, ahol a robosztusság, nagy test, tanninok, fa játszanak szerepet, ott a kadarkának nem teremhet babér az erre alkalmasabb cabernet-vel és merlot-val szemben. Nem lehet cél, a kadarkát a világfajtákkal azonos ruhába öltöztetni, mert olyan lesz, mint egy õzike szarvasaganccsal, aki ennek segítségével sem képes meghágni a szarvastehenet. A szekszárdiak szeretnék, ha a magyar borásztársadalom egységre jutna ebben a kérdésben, mert a jelenlegi helyzet a fogyatót téveszti meg és az joggal teszi fel a kérdést: Most akkor melyik az igazi kadarka?

Forrás: