Jásdi István: Történelmi referenciák

A borrendtartás reformja kitûnõen alkalmas arra, hogy felmérjük európai helyünket. A szõlõ-bor ágazat számára létkérdés a történet végkimenetele, és végeredményében a közvélemény számára is látványos lesz az eredmény, annak ellenére, hogy a reform által érintett évi 1,2-1,3 milliárd euró az Európai Unió költségvetésének csupán elhanyagolható töredéke.

Az EU új tagjainak szõlõ- és bortermelése összességében – az idén csatlakozott két országgal együtt is – nagyságrenddel kisebb, mint a régebbi tagoké. Így belépésük hasonló fajlagos támogatást figyelembe véve sem csökkentené érdemlegesen a régebbieknek jutó összegeket. Végül az érvényben lévõ rendtartás piactorzító, pazarló jellege, rossz hatékonysága, korrupcióra ösztönzõ mivolta a csekély számú haszonélvezõt kivéve mindenki szemében szálka, így reformjához lehet szövetségeseket találni nemcsak az unió nettó befizetõ, hanem a forrásokért versenyzõ tagok között is.

Magyarországon az elmúlt egy évben szakmai szervezetek és mûhelyek készítettek tanulmányokat, folytattak egymással és nemzetközi partnereikkel egyeztetéseket, és jutottak szokatlan módon egyetértésre a reform fõ kérdéseiben.

Elõször is megállapították, hogy a globalizált piac körülményei között a rendtartás célja nem lehet a piaci egyensúly árukivonással (alapvetõen lepárlással, kivágással) történõ helyreállítása, hiszen ez csak az EU-n kívüli versenytársak elõtt nyit piaci réseket. Ezzel szemben a reformnak az európai termelõk versenyképességét kell támogatnia.

Másodszor aláhúzták, hogy a lepárlási támogatások veszik igénybe a források legnagyobb részét, ráadásul az elmúlt idõszakban több tízezer hektárnyi, kizárólag párlat készítésére szánt szõlõ EU-forrásból támogatott telepítését generálták, vagyis jelentõs mértékben torzították a piaci viszonyokat. Európa üzletei megteltek 50 százaléknál nagyobb mértékben támogatott szeszes italokkal, brandykkel, tisztességtelen versenybe hajszolva a nem támogatott termékek készítõit. Az alkohollal erõsített, avinált dél-európai borok (portóik, jereziek, madeirák) árait indirekt módon, de jelentõs, 10 százalékot meghaladó mértékben támogatták, rontva az olyan borok piacát is, mint például a tokaji aszúké.

A reform a magyar javaslatok szerint a költségvetés forrásait a versenyképesség javítását szolgáló szerkezetátalakítás és az átláthatóbb termékszerkezet kialakítása szolgálatába állíthatná. Ezeket az elképzeléseket elfogadta az FVM szakapparátusa, és saját eszközeikkel támogatást ígértek az Európai Parlament magyar képviselõi is.

A támogatásra és az összefogásra azért is nagy szükség van, mert az ügyben legnagyobb befolyással rendelkezõ mezõgazdasági fõbiztos irodája egy leegyszerûsítõ, az európai szõlõterületeket 400 ezer hektárral csökkentõ megoldásban látja a jövõt, amely elsõsorban a legszegényebb országok szõlõtermõ területének csökkentését, ennek folyományaként piacának kiszolgáltatását eredményezné. A javaslat a magyar és vele együtt a szegényebb országok szõlõtermelését teljes mértékben felkészületlenül éri, és ezek csaknem teljes leépülését eredményezheti olyan területeken is, amelyek ma még versenyképesek.

Az a javaslat, amelyet a magyar szakértõk is támogattak – az uniós források nagyobb részének elosztását úgynevezett. „nemzeti borítékokban” az adott ország érdekképviseleteinek és hatóságainak hatáskörébe utalná, és a szubszidiaritás európai elve alapján helyben döntenének arról, milyen eszközöket választanak az EU által javasoltak közül -, alkalmasnak tûnt arra, hogy a számunkra kedvezõtlen brüsszeli rendszer legveszélyesebb hatásait kiküszöbölje. Úgy sejlett, akár terület-, akár termelésivolumen-alapon történik a „nemzeti borítékok” meghatározása, Magyarország a megoldással csak jobban járhat. Támogatta a nemzeti borítékok rendszerét a nagy bortermelõk, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Portugália is. Csakhogy a napokban nyilvánosságra került javaslatuk szerint a nemzeti borítékokat 20 százalékban területarányosan, 80 százalékban a „történelmi referencia” alapján kellene súlyozni.

Történelmi referencia alatt az elõzõ idõszakban az adott ország által lehívott támogatások volumenét kell értenünk. Magyarul: aki eddig könyökig turkált az EU kasszájában, jogot szerzett arra, hogy ezután is csak õ tehesse ezt. Számunkra ez területarányosan a nagy termelõ országok támogatásának 30 százalékánál is kevesebb eszközt jelentene. Az arány ismerõs: a csatlakozási megállapodás aláírása elõtt az egyéb mezõgazdasági támogatások ilyen arányában egyeztünk ki. Talán ezért feltételezik európai partnereink, hogy tagként is elfogadjuk amit tagjelöltként letoltak a torkunkon. Úgy gondolják, hosszabb távon is beérjük a másodosztályú tagsággal. Kóstolgatnak bennünket.

Forrás:
Index
http://www.index.hu