Interjú Vida Péterrel, az év bortermelõjével

[tn_2_bal.jpg] – A szekszárdi borászok szokásosnak mondható sikertörténetei úgy kezdõdnek, hogy adott volt egy családi birtok, ahol már a nagyszülõ is kiváló borokat készített. Ön viszont nem szekszárdi.

Csornáról származom, 1964-ben került Szekszárdra a családunk, ahol senki nem foglalkozott szõlõvel, borral. Elsõ generációs borász vagyok.

– Mi indította el a pályán?

Egy barátom megmutatta a présházukat: a pincében, a csántérfákon három 500 literes hordó állt. Gondoltam, ezek nem normálisak, ennyi bort megisznak! Kijövet azonban történt valami: a tanyát egy nagyon öreg kadarkaültetvény vette körül, és én nem szõlõtõkéket láttam rajta, hanem öregasszonyokat, akik feketébe vannak öltözve, az ég felé tartják a karjaikat, és zokognak. Egy elhanyagolt kadarkaültetvényben gyertyatartók meredeztek az ég felé. Ez a kép nagyon megragadott. Ez volt az elsõ komoly pecsét rajtam. A második az volt, hogy apám, aki szigorú pénzügyõr volt, vásárolt 600 négyszögöl szõlõt, hogy megtanuljunk dolgozni. Az elsõ évben, amikor egyszerû halandók is nevezhettek borversenyre, én apám nevén beneveztem az elsõ kadarkát, amelyet létrehoztam. Apám az újságból tudta meg, hogy Vida Sándoré lett a megye legjobb kadarkája. Azt mondta: meglásd, a jó isten meghálálja.

– Hogyan fogadták a szekszárdi borászok?

Különösebben nem háborgott senki, hiszen nagyon régen kezdtem a szakmát, negyven éve szõlõvel foglalkozom. A debreceni egyetem öntözés és meliorációs szakán diplomáztam, majd szövetkezetben dolgoztam agronómusként, ágazatvezetõként. 1995-ben döntöttem az önállóság mellett négy és fél hektárnyi szõlõvel. Az azt követõ tíz évben többre vittem, mint azelõtt húsz év alatt. Azt mindenki tudja, hogy nem idevaló vagyok, egy kicsit másképp is látom a dolgokat, örülök, hogy elindul valami változás a borvidéken.

– Filozófiája a kizárólag magas színvonalú borok készítése. Hogyan sikerült betörnie a prémium borok piacára?

Magam se hittem, hogy a prémium borunk fogy el leghamarabb. Az országban mindig vannak olyanok, akik a nagy léptékû évjáratból származó különleges borokra vágynak. Fontos egy alapvetõ bázis, a piramis alja, amelynek a tetején picike hegy van, a prémium kategória. Ez nálunk a La Vida bor. Az alatta lévõ szegmensben két dûlõszelektált borunk van. A bor isteni csoda, olyan élõlény, amely mögött állandóan ott kell lenni. Én nem borgyártó kisiparos akarok lenni, hanem különleges borokat szeretnék alkotni, amelyekkel örömet szerzek. Jöttek az eredmények, országos és nemzetközi borversenyekrõl rengeteg aranyérem, és a nemzetközi porondon is folyamatosan meg kell méretni magunkat.

– A családnévbõl jól csengõ márkanév lett, ars poeticája is úgy szól, hogy „dolce Vida”. Ha ez nem pusztán reklámfogás, szerepet szán a mûvészetnek a borkészítésben és fogyasztásban?

Hogy a csodába ne! A bor a mûvészet maga. Képzeljék el, hogy nem bor van a poharukban, hanem zenét hallgatnak. Ha a zenekar megszólal, annak harmóniában kell lennie. A bor pont ilyen. Akkor lesz nagyléptékû borom, amikor minden a helyén van, nem telepedhet rá egyik része sem a másikra. A szépséget úgy ismertük meg, hogy nem tudom, mi az, de megadom magam elõtte. A nagy harmónia az, amikor találkozom egy borral, és eggyé válok vele. A bor úgy kezdi az életét, mint egy rakoncátlan gyerek, elénk áll, szemközt nevet, nem azt csinálja, amit mi akarunk. De a gyerekeket nem verjük, és a borba nem piszkálhatunk bele. A bor mindig okosodik.

– Egyik kedvenc bora az öreg tõkék kadarkája. Miért?

A kadarka Szekszárd nagyon fontos bora. Nem eredendõen magyar, a rácok hozták be, de ma már hungarikum; a filoxérajárvány után jelentõs területen csak Szekszárdon telepítették újra. Nagyon öreg ültetvények vannak; egy 90 éves tõke elé le kell térdelni, ott van a nagyapja az embernek. A bora finom, fûszerrel telített, kecses, különleges csoda. Úgy kell elképzelni, mint a hercegnõt, akit nem kell bemutatni, mindenki tudja, hogy õ az. El lehet tenni 5-10 évre is, és megjelennek benne a finom fûszerek. Jobban meg kellene becsülni, gasztronómiai telitalálat, halászlé, túrós csuszához, harcsapaprikás mellé kiváló.

– A nagyobb versenyeken sikeres borai a 2003-as, 2004-es és 2007-es évjáratból vannak. Meddig érleli a borait?

Alapesetben hat hónapig krómacéltartályban tisztul a bor, azután ezer literes hordóban egy évig érlelõdik. Ott eldõl az élete, ha különleges bort találunk, barrique hordóba kerül. Egy finom barrique hatás a borban megjelenik, aztán csitul. Egy-egy kimagasló bort még barrique hordóban érlelünk, és utána palackozzuk. Megpróbáljuk azt is, hogy öt hónapig álljon a palackban, idõ kell, hogy megnyugodjon. Ezután kezd megjelenni benne a harmónia.

– A szekszárdi borvidéken lehet terjeszkedni, újabb dûlõket meghódítani?

Mi húsz hektárt akarunk mûvelésbe vonni, nem többet, én a szõlõtõkéket név szerint akarom szólítani. Így különleges minõséget lehet elõállítani. Úgy tartom, hogy a nagyléptékû borhoz nem szõlõt, hanem gyümölcsöt kell termeszteni. Idõs ültetvényeink minõségben jók, de tõkehiányosak. Mi a minõséggel tudunk talpon maradni, de elõbb-utóbb ennek vége lesz. Szekszárd egyetlen baja, hogy az ültetvények idõsek, ha ezen változtatunk, nem kell félnünk semmitõl.

-Most az öt jelöltbõl három szekszárdi volt az év bortermelõje címre. Ennyivel jobb most Szekszárd a többinél?

Ez azért is nagyon jó, mert nagyobb merítésbõl kerültek ki a jelöltek. Szekszárd már divatba jött, és egy nemes versenyben nagyon jön fel. Én komolyan hiszek a szekszárdi borvidékben: világviszonylatban is ritka ez a vastag lösztakaró, alatta ott van a vörösagyag, amelyben jól érzi magát a szõlõ.

– Több rangos nemzetközi versenyen – a Challenge International du Vinen, a Concours Mondialon – is kiválóan szerepeltek a borai: mit hoznak az eredmények a külföldi piacon?

Megbízhatóbb módon mernek nyúlni az ember borához. A föld legtávolabbi pontja Új-Zéland, ahová vittünk kadarkát, de Hongkongba, Lengyelországba, Hollandiába, Írországba is tudunk szállítani. Igaz, nem kamionszámra, én örülök, ha elvisznek egy paletta bort. Tavalyelõtt Bordeaux-ban egy arany- és egy ezüstérmet kaptunk. Ha Franciaországban jó eredményt ér el egy borász, a pince összes borát megveszik. Magyarországon még hírértéke sincs, de ez biztosan változni fog. A magyar bornak külföldön nincs marketingértéke, de errõl nem mi tehetünk, mi megtesszük a magunkét.

– Családi borbirtokként ismerik önöket. A gyermekei tovább viszik a borászatot?

A fiamnak, Péternek két diplomája van, sokat segít a marketingben. Katalin jogi, Zsuzsanna közgazdasági egyetemre jár, õket is be lehet vonni a históriába, kisebbik lányom szõlészeti tanulmányokat is folytat. Azt szeretném, hogy a gyerekek azt csinálják, amit igazán szeretnek. Mindenkiben születése pillanatában el van vetve egy mag, a tanítónak, szülõnek egy dolga van: ezt a magot észre venni, és nevelni.

Forrás:
MTI
http://www.mti.hu