Hónap borvidéke: Tolnai Borvidék
A borvidék története:
A Tolnai borvidéket az 1998-es bortörvénnyel alakították ki, de az elsõ 1893-as bortörvény a Szekszárdi Borvidéket Tolna megye teljes területében határozza meg, ezért ezt a borvidéket is méltán nevezhetjük történelminek.
A borvidék kiváló adottságaira a legjobb bizonyíték, hogy a borvidék szõlõ és bor termesztése korántsem mai keletû. Pontos ismereteink ugyan nincsenek a szõlõ termesztés kezdetérõl, de a mérvadó következtetések szerint sok évszázadra tekint vissza.
Elõször a kelták, majd a rómaiak honosították meg hazánk területén, így Pannóniában (a Dunántúlon ) a szõlõtermesztést.
Az Árpádkorban a szép számmal alapított apátságok mindegyikében megtalálhatjuk a jól mûvelt szõlõket, melyért sokat fáradoztak a bencés és cisztercita szerzetesek.
A török megszállás ezen a borvidéken is visszavetette a szõlõtermesztést. Az újrakezdés nyomán viszont jelentõs területnövekedés következett be. A törökkor kereskedõi többnyire Tolnán, a vidék borkereskedelmi központjában töltik meg palackjaikat vagy hordóikat, s a bor jól kibírja a szállítást is. A Dunán elhajózva többen emlegetik, hogy a szépen mûvelt dombok hazánk legszebb táját mutatják „ mind rózsaligetes szõlõk díszlenek „.
A XVIII. században a megyébe települt németek tovább fejlesztették a helyi borkultúrát. A telepítõ fõurak, hogy megkössék a föld megmunkálásához szükséges embereket, a betelepülõ németeknek szerzõdésbe foglalt kedvezményeket adtak. A telepesek 6 évig mentesültek a tized, a kilenced és a robot alól amennyiben szõlõt telepítettek. A bortermelés jövedelmezõ volt, mert termésüket csapszékben maguk mérhették ki Szent Györgytõl Szent Mihályig.
A korabeli vélemények szerint a borvidék szõlõterülete a filoxéravészt megelõzõen érte el a legnagyobb kiterjedését egész története folyamán. Az akkori szõlõ és bor termelésben a vörösbor dominált. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy az uralkodó Kadarkának már 6-féle változatáról beszéltek. A filoxéra vész óriási károkat okozott ezen a borvidéken is. Az ellene való védekezésben a régió élenjáró munkát végzett. A próbálkozások legsikeresebb módjának a homokra történõ telepítés bizonyult.
A világháborúk nyomán a szõlõültetvények újra tönkre mentek. Egybefüggõ széles soros ültetvények a nagyüzemek létrejöttével honosodtak meg a borvidéken. A legrégebbi szõlõhegyek a római kortól, de a többiek is legalább az Árpádkortól megvannak a borkedvelõk örömére.
Földrajzi elhelyezkedése:
Tolna megye csaknem egész területe, Baranya megye és Fejér megye déli része. Budapestrõl a 6-os úton közelíthetõ meg.
A borvidék központja a Mezõföld és Hegyhát találkozásánál, a megye geometriai közepén, egy festõi szépségû kis faluban, Kölesden van. A község hagyományos borkultúrájára méltán lehet büszke, egyben lehetõséget teremt a borvidéki borok bemutatására is az egykori Mercy- kastély – régen Kismegyeháza – pincéjében, a Tolnai Borok Házában.
A Tolnai Borvidék, mely szinte körülöleli Szekszárdot, közel 3 ezer hektár szõlõt foglal magába. Három körzetéhez negyvennél több település tartozik.
Az északkeleti körzet központja Tamási. Külsõ-Somogynak is hívják ezt a területet. Ültetvényei ugyanolyan jó minõségû termést biztosítanak, mint a szomszédos, hasonló adottságú dél-Balatoni borvidék. Túlnyomórészt fehér borok jellemzik a körzetet, a fajták zöme modern, jól eladható, ilyen az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini.
A Tamási körzethez 16 település tartozik: Aba, Felsõnyék, Hõgyész, Igar, Iregszemcse, Magyarkeszi, Nagyszékely, Nagyszokoly, Ozora, Pincehely, Seregélyes Simontornya, Szabadbattyán Szabadhídvég Tamási, Tolnanémedi. A Somogyi-dombság területén helyezkedik el, a körzet természetes határai a Kapos és a Koppány folyók valamint a Sió-csatorna.
A Tolnai körzet a Duna mentén található. Központja Paks. A körzethez 12 település tartozik: Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Gyönk, Györköny, Kölesd, Madocsa, Nagydorog, Paks, Sárszentlõrinc, Tengelic, Tolna, a Mezõföld déli részén a Duna és a Sió csatorna alkotta háromszögben terül el.
Szekszárdtól délre fekszik a Völgységi körzet, igazi dombvidéki terület a Bonyhád-Baja útvonal déli oldalán. Központja Bonyhád.
A körzethez 18 település tartozik: Aparhant, Bátaapáti, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Duzs, Grábócz, Györe, Hidas, Izmény, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Lengyel, ,Mórágy, Mõcsény, Mucsfa, Mucsi, Nagymányok, Tevel, Závod. A Mecsek-hegység északi elõterében húzódik meg ez a szõlõtermesztésre kiválóan alkalmas táj.
A borvidék szõlészete:
A filoxéra elõtt a borvidék jellemzõ tõke mûvelésmódja a fej mûvelés volt. Ebben a megújuló telepítések lényeges változást hoztak. A bakmûvelés kezdett elterjedni és a tõkék mellé karókat tettek támasztékul.
Az új telepítések jellemzõ sortávolsága az 1-1,2 m volt, a tõtávolság pedig 0,8-1,2 m között változott. A bakmûvelés nem volt szabályos, amely a metszés következetlen végrehajtásának köszönhetõ.
A széles soros, huzalos támaszrendszerû és magas mûvelésû szõlõtermesztés a nagyüzemek megjelenésének következménye. Az alkalmazott magas mûvelésformák változatosak. Kezdetben a Moser-féle magas mûvelést próbálták ki, amit a függöny és az ernyõmûvelés követett. A borvidék jelenlegi ültetvényeinek korösszetétele viszonylag megfelelõ.
A borvidék ökológiája:
A Tolnai borvidék Tamási és Völgységi körzete a Dunántúl dombos – hegyes terület éghajlati körzetbe, s ezen belül többnyire a mérsékelten meleg – mérsékelten nedves éghajlati típusba tartozik.
Az évi középhõmérséklet 10,1-10,5 Co. Késõ tavaszi és kora õszi fagyok ebben a régióban viszonylag ritkán fordulnak elõ, s a jelentõsebb károkat okozó téli lehûlések sem túl gyakoriak. Az évi napfénytartam 2050-2060 óra. Az évi csapadékmennyiség 600-700 mm. Az uralkodó szélirány az északnyugati.
A tolnai szõlõk többnyire enyhe lejtésû, kedvezõ, délies kitettségû, védett domboldalakon, lankákon létesültek.
A borvidék legfontosabb és szinte egyeduralkodó felszíni képzõdménye és így leggyakoribb talajképzõ kõzete a lösz. A löszréteg vastagsága Hõgyésznél eléri a 70 métert. A szõlõültetvények kisebb részben (pl. Pincehely, Hõgyész, Duzs és Simontornya térségében) homokon települtek.
A borvidék lejtõs területein nagy az erózió veszélye. A talajtakaró sokhelyütt már teljesen lepusztult és a lösz közvetlenül a felszínre került.
A Tolnai-dombsághoz és Külsõ-Somogyhoz tartozó szõlõterületek uralkodó talajtípusai a barnaföldek (Ramann-féle barna erdõtalajok), az agyagbemosódásos barna erdõtalajok, de elõfordulnak szõlõültetvények mészlepedékes csernozjomokon is.
A borvidék fajtái:
A borvidéket ökológiai adottságai fehérbor és vörösbor termelésére egyaránt alkalmassá teszik. A fajtaválaszték rendkívül gazdag. A tolnai gazdák az összes szõlõterület mintegy 60 %-án fehérborszõlõ-fajtákat, 40 %-án pedig vörösborszõlõ-fajtákat termesztenek. Az elõbbiek közül a Chardonnay, az utóbbiak közt a Kékfrankos a legelterjedtebb. Rajtuk kívül említésre méltó, a körzetekben jelentõsebb szerepet játszó fajták még a Zweigelt, a Merlot, a Cabernet sauvignon, a Kékoportó és a Kadarka, illetve a Zöld veltelini, az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Királyleányka, a Rajnai rizling, az Irsai Olivér, a Pinot blanc, a Szürkebarát, a Zenit, a Tramini, a Cserszegi fûszeres, az Ottonel muskotály és a Sauvignon. Az újabb telepítésekben elõtérbe kerültek az ún. világfajták, a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Pinot noir és a Sauvignon.
Tradicionális picefaluk, nevezetességek:
Szelíd lankák, kedves kis patakok és tavak, dombok által övezett, bájos kisfalvak és városkák, vendéglõk és pincék, sõt pincefalvak, gazdag népi hagyományok, ételkülönlegességek, és természetesen a bor: a fûszeres, bársonyos, barátságos, beszélgetõs borok várják az idelátogató vendégeket.
Ezen a szépséges és változatos tájon alakult meg 1999-ben a Tolnai Borút Egyesület 27 borút állomással 15 településen. A csendre, pihenésre vágyók vidéke Tolna.
Ki nem hallott már a györkönyi pincefaluról, ahol háromszáznál is több présház áll a több utcában. Különleges látványt nyújt a hasonlókat nemigen ismerõknek.
Szintén hasonló élmények érik a Duna parti Bölcskére érkezõt is a háromszáznyolcvan pince láttán. A dunaföldvári földbe vájt pincék a régmúltba való visszatekintésre késztetik az embert.
Mindenképpen meg kell még említeni a paksi Sárgödör téri pincesort, a kölesdi, simontornyai szemet gyönyörködtetõ pincesorokat. Az egész borvidék egy nagy pincefalu ahol mindig megkínálják jóféle tolnai borral az oda érkezõt.
Kiemelkedõ termelök:
Danubiana Bt. Bonyhád: A családi Binderer St. Ursula Csoporthoz tartozó tulajdonosok azzal a hitvallással indultak, hogy „az évszázados magyar borkultúrát új élettel kell megtölteni” s a cég azóta is hazánk jelentõs bortermelõje.
Az Eurobor Kft Bátaapatiban az Apponyiak egykori birtokán elõállított kastélyborok a borvidék nevezetességei. A méreteiben is impozáns présház és pince, ahonnan a világ minden részére szállítanak ízletes boraikból, a látogatóknak szívesen nyújt tájékoztatót.
Sarok Róbert Gyõrköny: Jól csengõ név a györkönyi kékfrankos, amely hamarosan a pince jellemzõ fajtája lesz. Egész évben szeretettel várják az érdeklõdõket.
Horvát László Hõgyész: a Kapos folyó völgyére nézõ szõlõhegyen kitûnõ feltételei vannak a minõségi borkészítésnek
Kovács László Simontornya: nemcsak ízletes borokkal, jó ételekkel, de szállással is várja a vendéget a Gála Panzió.
Sebestyén József Bonyhád: Több évtizede készíti mások által is értékelt (több aranyérmet nyert borversenyeken) minõségi borait, amit vendégfogadásokon is értékesít.
Számosan vannak még pincék, borászok, akik a Tolnai Borút Egyesület tagjai. A Borvidék titkárságán érdeklõdve többet is megtudhatnak tevékenységükrõl.