Hírek Kisharsányból
ÚJDONSÁGOK
Merlot és Montenuovo Cuvée a 2005-ös évjáratból
A sokszor szidott 2005-ös évben, a sok esõ és jég után, szeptember közepétõl végre jött a hosszúra nyúló õszi meleg, ami a késõi fajtáknak kedvezett. Az évjárat jellegének megfelelõen a borkészítésnél a gyümölcsösségre helyeztük a hangsúlyt. Az erjesztés kezdetén többször megtörtük a törkölykalapot, ami a csömöszöléshez hasonló hatással jár. Ezután nyílt körfejtéssel folytattuk a szõlõ beltartalmának kinyerését. A borokat 15-16 hónapos hordós érlelés után februárban palackoztuk.
Vylyan Montenuovo Cuvée 2005
Az eddigi évjáratoktól eltérõen, a 2005-ös évjárat házasítása tartalmazza a syrah fajtát is, amely alapvetõen meghatározza jellegét. Gyümölcshangsúlyos, fûszeres, „húsos”, vörösbor. Aromáiban az erdei gyümölcsök jegyei uralkodnak, kiegészülve a tölgyfahordós érlelésbõl származó csokoládés világgal.
Vylyan Merlot 2005
A szõlõ legöregebb ültetvényünk déli, dél-nyugati lankáin termett a Pillangó dûlõben. E terület legszebb termését palackoztuk önállóan Merlot-ként.
A bor szép egyensúlyt mutat, közepes testû, érett, kerek, simulékony. Személyiségét nõnemben lehetne megjeleníteni, karakterére a finom, szinte parfümös részletgazdagság jellemzõ. A málna, cseresznye, szilva gyümölcsösségét fûszeres jegyek (vanília, csillagánizs, menta) kísérik. A palackozás óta többször visszakóstolva, egyre elegánsabbnak mutatja magát.
ELISMERÉSEK
Vylyan Rosé 2006 – Villányi Borverseny, Nagyarany
Minap, április 12-én rendezték meg a hagyományos borvidéki borversenyt. A Vylyan Pinot Noir 2005 és a Cabernet Sauvignon selection 2003 Aranyérmei mellett különösen örültünk a Nagyaranynak, amit az eddigi komolyabb érmes boraink után, most a 2006-os Rosénk nyert el.
ÉRDEKESSÉG
Csókaszõlõ
2004 tavaszán érdekes kísérletbe fogtunk. A Pécsi Szõlészeti és Borászati Kutatóintézettel karöltve és Szentesi József (a Maligán Borétterem tulajdonosa) segítségével 300 tõke Kadarkát oltottunk át birtokunkon egy õsi magyar szõlõfajtával, a Csókaszõlõvel.
A háromszáz tõke csókaszõlõ idén elõször termett, s hetven liter bort adott. Mihez is tudnánk hasonlítani? Karaktere alapján a kadarka, pinot noir vonalba lehetne sorolni: beltartalmában gazdagabb a kadarkánál, a pinot noir-nál pedig kicsit keményebb, zamatos, fûszeres, húsos bor.
A Csókaszõlõ a Kárpát medencében õshonos fajta. Sötétkék, majdnem fekete fürtjeirõl kapta a nevét, ezért néhol rácfeketének, vagy vadfeketének is hívták. A fajta már a Kadarka elõtt itt volt a hazai szõlõkben, eleink együtt is szüretelték a Kadarkával majd egy borrá érlelték a két szõlõ termését. A Monarchia idején elhíresült vörösbor, a Budai Ó-vörös vagy Promontori Ó-vörös, amely 2/3 rész kadarkából és 1/3 rész csókaszõlõbõl készült.
A Csóka a mennyiségi termelést nem bírta, gyakorlatilag eltûnt a fajta, s csak a pécsi kutatóintézet génbankjában „menekítették” meg. Elõször Szentesi József telepített a Velencei tó környéki nadapi birtokára, tõle is kaptunk az átoltáshoz szükséges vesszõket. Õ már több évjárat borát kóstolva, alátámasztotta, hogy a Csókaszõlõ igazán ideális fajta, hisz fürtje apró szemû, savaiban és cukortartalmában is gazdag, hosszan eltartható bort ad.
Ezen kívül sokkal többet nem is tudunk a Csókáról, még kutatják a történetét. A minõségi borászkodás azonban újra egy érdekes fajtává teheti.
Az elsõ termésrõl nagyon jó a benyomásunk, ha a következõ termés is szép bort ad, a fajta minden bizonnyal meghonosodik a szõlõbirtokunkon.