Hamvas-fürt bordíj: „Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk.”

„Az ének és a bor e híres bölcselet szerint is zamatos házasítást alkot. Tükrösen, áttetszõen érzékeljük ezt akkor, amikor Szarka Gyula borénekeit halljuk” – mondta a laudációban Molnár Pál újságíró, a Hamvas-fürt kuratóriumának elnöke.

A Felvidéken született, s ma is ott élõ Szarka a bor ügyében jó iskolába került: munkája révén a kilencvenes években nagyon sok idõt töltött Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Ekkor keveredett bele a bor ügyeibe. Ám azt vallja, hogy az igazi ízeket a Kárpát-medencében, a magyar borokban találta meg. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az embernek a szülõföld ízei, zamatai a legkedvesebbek és legfontosabbak. Hagyományt, kultúrát, irodalmat és zenét fedezett föl a magyar borban. Ennek tanúbizonyságát adta az idei Bálint napon, amikor Budán a Gellért szállóban a Balassi-kard átadásán a reneszánsz költõ strófáit énekelte, köztük a legendás verssort: „Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk.” Ezen a rendezvényen már saját borait is bemutatta a közönségnek.

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászmûvész, a Hamvas-fürt kisplasztika alkotója a bronz mûalkotás átnyújtása elõtt elmondta: hosszú évek óta kedvence a Ghymes együttes, és különösen nagyra értékeli Szarka Gyula két szóló lemezét: a 2004-ben kiadott Alku címû gyûjteményt – benne Balassival -, és a tavaly megjelent Bor és leányka címû CD-t: mindkét kiadvány aranylemez lett.

Szarka Gyula a díj átvételekor kifejezte, hogy a borkultúrát kiemelten fontosnak tartja a mai világban, és különösen nagy örömmel tölti el, hogy kitüntetésének alkalmával a magyar borászat több nagysága is megjelent a rendezvényen. Két Petõfi-bordalt mutatott be: a másodikat már a közönséggel együtt énekelte a Hamvas-fürt díjas énekmûvész.

Maga a rendezvény fölidézte Hamvas Béla sorait: „A vérben megvan a vasárnap és az arany, és az é-hang is. Olyan skála ez, amelyen bármelyik hangot szólaltatom meg, az egész hangrendszer megzendül, a hangokhoz való rokonság arányában harmonikusabban és erõsebben, vagy széthangzóbban és rejtettebb módon, de fel- és alhangként, minden hang egyszerre énekelni kezd.”

Forrás:
gondola.hu
http://www.gondola.hu