Halálos útra tévedt a hazai borgazdaság

A magyar pincékben a július végi adatok alapján 2,7 millió hektoliter bor vár arra, hogy eladják. Ez félmillió hektóval több, mint az átlagos áthúzódó készlet. Összehasonlításképpen az éves magyar bortermelés 3,5 millió hektoliter. Ebbõl szintén átlagos években mintegy 750 ezer hektoliternyit exportálunk. Mivel a hazai borfogyasztás 3 millió hektoliter körül van, ez az import mennyiségét is kijelölné elvileg. Csakhogy az utóbbi idõben az import jóval magasabb lett, mint pár éve volt. Legalább félmillió hektó. De idén ki tudja, hol áll meg, ugyanis egyre több borászat ébred rá, hogy az alacsonyabb árfekvésû borok esetében olcsóbb és a gyorsan forgó befektetés miatt hasznosabb olasz folyóbort beszerezni, mint idehaza szõlõt felvásárolni és borászkodással bíbelõdni. Azok a borgazdaságok is, amelyek még megveszik a magyar szõlõt, igyekeznek lenyomni a felvásárlási árakat, amelyek az idén már a szõlészek ráfordításait sem fedezik. Míg pár éve fajtától függõen 80-120 forintért vettek meg egy kiló szõlõt, ma 35-60 forintot kínálnak ugyanazért.

„Nagyon bizonytalan a helyzet, talán a jövõ év második felében már számíthatunk némi fellendülésre” – mondta Takler András, a szekszárdi Takler Pince Kft. ügyvezetõ igazgatója. „Különösen a 4000 forint feletti árkategóriában és az éttermi forgalomban tapasztalható visszaesés, ami összefügg az éttermek sorának bezárásával (különösen vidéken), illetve azzal is, hogy a vendéglátóhelyek egy része a keresletet követve inkább olcsóbb borokat rendel. Az áruházláncok akciókkal próbálják fenntartani az eladásaikat, ami nekünk marketingszempontból egyáltalán nem jó. De hát a versenytörvény kizárja, hogy megpróbáljuk befolyásolni az árakat a kereskedõkkel való megegyezéssel.”

Azoknak a borászatoknak, amelyek az elmúlt években jelentõs fejlesztéseket hajtottak végre, persze jelentõs részben hitelbõl, most a megnövekedett banki költségek komoly gondokat okoznak. De a vállalkozások finanszírozását az is nehezíti, hogy vásárlóiktól csak nagyon nehezen, nagy késéssel jutnak a pénzükhöz. „Kénytelenek vagyunk faktoráltatni a számláinkat, s ahelyett, hogy a pénzünkért kamatot kapnánk, legalább 20 százalékot kell fizetni érte. Ez elviselhetetlen terhet jelent, amikor nekünk például, ha üveget akarunk vásárolni, nyolc napos fizetési határidõk mellett szállítanak csak” – mutatta be Takler András sanyarú finanszírozási helyzetüket.

Az olyan erõs, kialakult piacra dolgozó cégek, mint a Takler Pince azonban még viszonylag jó helyzetben vannak azokhoz a nemrégiben indult borászatokhoz képest, amelyeknek most kellene megkapaszkodniuk. A szõlészetekrõl pedig jobb nem beszélni, mert azok lassan az éhhalál szélére sodródnak. Taklerék is csak a régi kapcsolatok miatt folytatják a felvásárlásokat, idén igazán erre nem volna szükségük. Sok korábbi nagy szõlõfelvásárló cég viszont nem ennyire szolidáris. Vagy olcsó importbort forgatnak a piacon, vagy a felvásárlási áraikat a borimporthoz igazítják, ami gyászos eredménnyel jár a szõlõtermesztõkre nézve. A piacot ismerõ szakemberek egyöntetûen állítják, sokan közülük nem lesznek képesek átvészelni ezt a szezont.

Forrás:
PROMENAD
http://www.promenad.hu