Év Bortermelõje 2013 – Gálné Dignisz Éva
[tn_2_bal.jpg] Mindenekelõtt le kell szögezni valamit. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hazánk nem csak a drága, felsõ kategóriás, elegáns „ünnepi” boroknak a szülõföldje, hiszen nemzetközi mércével is mérve kiváló, zamatos, nagyszerûen egyszerû, hétköznapi, megfizethetõ borokat is terem. Hála a jóistennek, különben nyugodt szívvel megelégedhetnénk mindössze 500 hektár szõlõterülettel is. Jóllehet, ez nagyobb feladat, mint sokan gondolnák, hiszen ezen a borvidéken a talaj adottságai miatt sokkal nehezebb tartalmas, értékes, igazán jó borokat készíteni. Éppen ezért hatalmas eredmény, hogy idén egy kunsági borász, és a díj történetében elõször egy hölgy nyerte el a méltó kitüntetést.
„Célunk, hogy az elmúlt ötven év során kettévált szõlõtermesztés és borászat — szakmai rangjának megfelelõen — újra egyesítésre kerüljön családi pincészetünkben, hiszen kiváló minõségû borokat elsõsorban saját termelésû szõlõbõl tudunk elképzelni. A magas minõség eléréséhez ezenkívül szükséges az egész éves munka során a szõlész és a borász folyamatos szakmai konzultációja, mely biztosítja az optimális termesztéstechnológiát. A korszerû borászati technológia megléte csak egy pont a minõségi borkészítés folyamatában. Ehhez biztosítani kell a kiváló alapanyagot, melybõl a borok végsõ arculatát a borász szakmai tudása és elkötelezettsége adja meg.”
Egykor a Kertészeti Egyetemen diplomázott a szigetcsépi borász hölgy, akivel édesapja szerettette meg a szõlõmûvelés, borkészítés mesterségét, akitõl a szakma iránti alázatot és precizitást is megtanulta. Dolgozott a Pest megyei Pincegazdaságnál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd annak privatizált üzemében, mint fõborász. 13 éve szõlész férjével együtt építgetik egyre sikeresebb és ismertebb 76 hektáros családi vállalkozásukat. Boraival sorra söprik be a szebbnél szebb díjakat, elismeréseket nemcsak hazai, de nemzetközi borversenyeken is.
A borász hölgy mindegyik borára úgy tekint, mint saját gyermekére, egyformán szereti õket, de ha muszáj lenne egyet kiemelni közülük, akkor a Kékfrankos rosét választaná, hiszen ez a bor már a nemzetközi élmezõnyhöz tartozik. Ez hozta meg az elismertséget a pincészetüknek, ezt tekinti a legnagyobb szakmai kihívásnak, és ez az a bor, amelyet a nõk és férfiak is szívesen fogyasztanak.
Mint minden embernek, Évának is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Mindennél fontosabb számára, hogy családjával egészségben folytathassa hivatásukat még sok-sok évig, hogy borfogyasztóik elégedettsége továbbra is töretlen maradjon. Lassan, de biztosan, kis léptékekben szeretnének tovább fejlõdni. 10 éves terveikben szerepel további szõlõfajták telepítése, az idõs ültetvények rekonstrukciója, a pince fejlesztéseinek befejezése, és nem utolsósorban szeretnék átadni gyermekeiknek a szõlõvel és borral kapcsolatos tapasztalataikat.
„Nagyon büszke vagyok a családomra: lányomra, aki négy nyelven beszél és egy éve már a családi cégnél dolgozik, fiamra, aki szõlész szakon végzett az egyetemen, jelenleg növény szakorvosnak tanul, és férjemre, aki a családi cégünk megalapításával megteremtette a lehetõséget ahhoz, hogy saját borokat készíthessek, és aki a családunk mögött biztos támaszként megadja a fõ irányokat a cégünkben. Aki eljön hozzánk, azzal szívesen beszélgetünk a borokról, szõlõrõl, és szívesen töltünk neki gyümölcsös, fajtajelleges, könnyed, üde borainkból.”
Kedves Éva, szívbõl gratulálunk a díjhoz! Kívánjuk, hogy felhõtlenül élvezze sikereit, használja ki a kitüntetés adta újabb lehetõségetek, kívánjuk, hogy vágyai valóra váljanak, magunknak pedig azt kívánjuk, hogy még hosszú-hosszú évekig ajándékozzon meg minket a dolgos hétköznapokon is kiváló, könnyen érthetõ üde boraival!
A díjért versengõk közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász (ABC sorrendben):
Bolyki János – Egri borvidék
Borbély Tamás – Badacsonyi borvidék
Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék
Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék
Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék
Magyar Bor Akadémia elnöksége