Borsa Vini – Itália borai

Mindig hosszú távú és komplex folyamatról beszélünk, amikor egy 30-40 évre szóló mezõgazdasági tevékenység (ágazat) mûködõképességét nézzük. Összetett folyamat révén sok olyan részegységet kell vizsgálnunk, amelyek egyenként is, de összességükben és összefüggéseikben még inkább meghatározzák az ágazat mûködõképességét. Na, de hogyan is csinálják ezt az olaszok?

Olaszországban az elmúlt harminc évben jelentõs változásokat figyelhettünk meg a borágazatban. Elõször is, néhány évtizede egy igen pozitív folyamat kezdõdött azzal, hogy a fogyasztók ráébredtek arra, hogy a bor nemcsak élelmiszer, hanem élvezeti cikk is. Egyre inkább a minõséget kezdték keresni a mennyiség helyett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az egy fõre esõ éves borfogyasztás 115 literrõl 45 literre csökkent az elmúlt három évtized alatt. Imponáló adatok, azt hiszem.

A fogyasztói magatartás változásával párhuzamosan a szõlõ és a bor eredetének meghatározása vált az egyik legfontosabb kérdéssé az olasz csizma borvidékein. A mûködõ modell részben már adott volt: az olaszok (is) a franciák által definiált eredetvédelmi rendszert honosították meg. Franciaországban AOC (Appellation d”Origine Controlée – ellenõrzött eredetmegnevezésû bor), míg Olaszországban DOC (Denominazione di Origine Controllata) néven vezették be az eredetvédelmi rendszert.

Mire jó az eredetvédelem?

Egyrészt a régióban tevékenykedõ borászatok egy, a fogyasztó által viszonylag könnyen érthetõ rendszerbe kerülnek, ami nagyban segítheti komplett régiók azonosítását, megértését. Másrészt a fogyasztó ezzel egy olyan biztosítékot kap, ami garantálhatja a tartós élvezeti érték fenntartását.

Terroir

Szintén francia eredetû gondolat. Egy olyan komplex rendszert képzeljünk el, amely magában foglalja a terület (talaj, kitettség, földrajzi magasság stb…), a klíma (azon belül a mikroklíma), a fajta (az adott fajta melyik nemesített klónja tudja leginkább hasznosítani a termõterület meghatározó adottságait), és végül, de nem utolsósorban az emberi tényezõt – ezek azok a kritériumok, amelyek azonosíthatóvá teszik az adott területet, terroirt. Az eredetvédelmi rendszer segítségével tehetjük felismerhetõvé egy adott terület termékét.

Milyen rendszert alkalmaznak Olaszországban az eredetvédelemben?

A piramis legalsó fokán találjuk az asztali borokat (vini da tavola). A második lépcsõfokon az úgynevezett tájjellegû borok (I. G. T. – vini a Indicazione Geografica Tipica) foglalnak helyet. Fölöttük az ellenõrzött kategóriába tartozó borok (D. O. C.), míg a csúcson – legalábbis elméletileg – az ellenõrzött és garantált termõhellyel rendelkezõ nedûk (D. O. C. G. – Denominazione di Origine Controllata e Garantita) foglalnak helyet. Azért fogalmaztam úgy, hogy elméletileg, mert sok esetben találkozhatunk olyan olasz tájborokkal, amelyek különlegességükkel, hagyományukkal akár a prémium kategóriába is kerülhetnének.

Az olasz borászoknak is fejlõdniük kell

A piramis legalsó fokán találjuk az asztali borokat (vini da tavola). A második lépcsõfokon az úgynevezett tájjellegû borok (I. G. T. – vini a Indicazione Geografica Tipica) foglalnak helyet. Fölöttük az ellenõrzött kategóriába tartozó borok (D. O. C.), míg a csúcson – legalábbis elméletileg – az ellenõrzött és garantált termõhellyel rendelkezõ nedûk (D. O. C. G. – Denominazione di Origine Controllata e Garantita) foglalnak helyet. Azért fogalmaztam úgy, hogy elméletileg, mert sok esetben találkozhatunk olyan olasz tájborokkal, amelyek különlegességükkel, hagyományukkal akár a prémium kategóriába is kerülhetnének.

Olaszország ízei

Visszatérve a borkóstolóra: igényes környezetben, igényes borokat kóstolhatott az a szerencsés borkedvelõ, aki ezen a napon biztosan szorosabb kapcsolatba került az olasz borokkal.

Nemrégiben Olaszország egyik, az Adriai-tenger hullámait élvezõ tartományában jártam, Marchéban, ami egyébként a mediterrán ország egyik feltörekvõ borvidéke is. Itt kóstoltam egy helyi fajtát, a peccorinót. Ez a – sajttal azonos nevû – fajta állítólag a tõkék között legelészõ birkákról kapta a nevét. A történetnél már csak a bor volt mesésebb. Könnyû, gyümölcsös reduktív fehérbor volt, ami fantasztikus üdeségével és zöldalmára hajazó illatával kellemes emlékekként él bennem.

Ehhez hasonló élményben volt részem most a kóstolón. Ez egy emiglia-romanga tartománybeli termelõ bora volt, szintén egy saját fajtából, a pignolettóból. Seprûn tartott, karakteres és elegáns bor volt. Hernyák Laci etyeki, õserõtõl duzzadó sauvignonjait juttatta eszembe. Az érlelt vörösborok kedvelõi is megtalálhatták a számukra legkedvesebbet: Barolók, Barolescók és Chiantik várták a lelkes kóstolókat.

Tanulságként szolgálhat számunkra is az a borfogyasztói magatartásváltozás, ami végbement Olaszországban az elmúlt évtizedekben. Fontos lenne megtanulni, hogy ne vedeljük a bort, hanem ízlelgessük, ismerkedjünk vele. Az alapszintû borismeret elsajátítása is sokat lendíthet a borkultúra helyes irányba mozdításához. Az is tanulságos, ahogy felismerték a talján borászok a helyi fajták erényeit, és a legtöbbször ezekre építik fel a piacot. Az utóbbi évtizedekben lezajlott, szinte az egész világra kiterjedõ uniformizálódás után talán most ismét lehetõség nyílik az egyéni ízek, gondolatok térhódítására.

Forrás:
Metropol
http://www.metropol.hu