Valóban világhírûvé teszik végre Tokajt?

-Idén elõször választotta meg az 50 legjobbnak tartott borász a saját soraiból a Borászok borászát, és a választás Szepsy Istvánra esett. Hogyan értékeli ennek tükrében a díjat?

Végülis az elõzõ két választáskor is a borászok szavaztak. Annyi a különbség, hogy hogy a korábbi két alkalommal az Etyeken kiállító borászok szavaztak, ma pedig az ország egész területérõl jelölt borászokat a kuratórium az ötvenes keretbe. Én nagyon meghatódtam, és örülök a díjnak. Minden elismerésnek nyilvánvalóan örül az ember, de ez a szokásosnál is értékesebb, hiszen valóban a kollégák szavazata alapján nyertük el. Én azt gondolom, hogy egy jó kezdeményezés mindenképpen, hiszen többféle díj van kitûzve, amire jelölnek termelõket. Mindegyikben megtalálható a szubjektív elem, ebben is, hiszen itt is van egy kuratórium, amelyik jelöli a körbe a termelõket. Azonban ez egy elég széles kör nyilvánvalóan, és hát ebben jól végezni, ez mindig nagyon megtisztelõ, úgyhogy köszönet érte. Nagyon hálás vagyok.

-Többesszámot használt, hogy nyertük el a díjat, ezt pontosan hogyan kell érteni?

-Ez soha nem az én érdemem, bár tulajdonképpen én vagyok nyilván a birtoknak a frontembere, meg a családfõ is. De fontos egyrészt a család, másrészt pedig a dolgozóink, akik nélkül ez az egész nem jönne létre, és nem jöhetne létre a természeti környezet nélkül sem. Tehát ez a díj nagyrészt Tokajnak szól, Mádnak szól, a csapatmunkának szól, és ráadásul még a fogyasztónak is, nem utolsósorban, akik elismerik a munkát azzal, hogy vásárolják a termékeinket. És ez az egész nem mûködne nélkülük. Tehát a rendszer így teljes, így tud mûködõképes lenni, hogy minden oldala arányosan épül. Így is van egy kis probléma, mert a birtok kicsit elõreszaladt méretben, és nem gyõzzük több finanszírozással vagy infrastruktúrával, de talán most már az arányok ilyen szempontból is helyreállnak. Ezért használok többes számot, hiszen a cég vagy a borászat nem én vagyok.

-Említette, hogy a Szepsy-birtoknál vannak népszerûbb, vagy üzletileg esetleg eredményesebb pincészetek Magyarországon. Mégis, mi lehet akkor az a titok vagy az a tevékenység, amit ezzel a díjjal a kollégák elismertek?

-Mi már 1992-ben egy olyan termelési koncepciót és irányt választottunk, ahol nem gazdasági szempontok szerint döntünk, hanem szakmai szempontok szerint. Hogy amirõl tudomásunk van, volt és van vagy lesz, hogy segíti a minõségnek a fejlõdését, azt meglépjük, függetlenül attól, hogy mi annak a gazdasági következménye, és ugyanakkor hittünk mindig abban, hogy a piacon ez mûködni is fog. Tehát ez egy meggyõzõdés, vagy hit alapú tevékenység, és a másik, amelyet következetesen végre is hajtottuk. A másik pedig, hogy úgy gondoltam annak idején, hogy Tokajnak legfõképpen márkákra van szüksége és nem arra, hogy nagyon eredményes cégek legyenek, mert nagyobb eredményt nagyobb forgalommal lehet elérni. Nálunk nagyon kicsi a forgalom, tehát bármennyire drágának tûnnek a borok, olyannyira le van véve a termelésmennyiség, hogy nem tud nagyon eredményes lenni, anyagilag. Ennek ellenére a márka nagyon szépen fejlõdik, jó a megítélése Magyarországon és Tokaj-hegyalján belül, illetve a külföldi referenciahelyeken, Londontól Tokióig, és ez a következetesség, hogy a márkáért úgymond feláldoztunk némi gazdasági elõnyt, ez talán tiszteletreméltónak találják. De valójában nem is ez volt az alapötlet, hanem én jobban hittem benne, hogy egy ilyen felfogás is eredményes tud lenni, és rövidebb idõ alatt is eredményes tud lenni. Itt van némi csalódás, mert már eltelt 18 év. Megvagyunk, mert a birtok felépült, ebbõl épült fel, a termékstruktúránk is kialakult, az elismerések is nõnek, egyre inkább a véleményformálók tudnak arról, hogy mit jelent a Szepsy-féle bortermelés mint olyan. Úgyhogy, gondolom a kollégáknál, akik véleményt mondtak rólunk a szavazatukkal, ez volt a döntõ, ez a folyamatos következetesség, ahogy képviselni próbáltam vagy próbáljuk most már azt a termelési koncepciót, amit megvalósítunk.

-Beszélt arról is, hogy egy új korszak kezdõdik hamarosan a kommunikáció tekintetében a pincészetnél, meg talán Tokaj-hegyalja más cégeinél is. Mi ennek a lényege? Milyen változásra lehet itt számítani?

-Több váltás volt Hegyalján. Az elsõ volt a korrekt aszúnak a megteremtése a rendszerváltás után, aztán a késõi szüretek kora jött, majd a száraz boroké, és a szamorodni is megjelent, majd a dûlõs száraz borok is megérkeztek, és most el kell azt a kérdést dönteni a világ felé, hogy mennyire kiemelkedõ termõhely is ez a Tokaj? A gazdagságát és a sokszínûségét ennek a négyszáz kis vulkánnak, amelyek adják a borvidéknek a talaját, óriási ízbeli lehetõségei vannak. Ezt az értéket csak a furmint fajtán keresztül lehet megfogalmazni, de a furmint fajta ma már nem az, mint ami valamikor volt. Megvannak ugyanakkor még a régi típusú tõkék, és elhatároztuk – és ezt meg is csináljuk-, hogy a nagyon kis fürtû változatokból a legtöbb termõhelyen elkészítjük a referenciaborokat. Változtatunk a szõlõtermesztés eljárásain, illetve a feldolgozás és a borérlelés dolgain is és olyan borokat készítünk, amelyekkel jóval gyorsabban és hatékonyabban hívjuk fel a figyelmet a tokaji értékekre. Egyúttal a száraz borok mellett mellett megkezdõdik újra a dûlõs és dûlõrészes édes boroknak is a készítése. Ez részben segíti, részben hátráltatja a márkának az építését, de egyet mindenképpen elõsegít, azt, hogy a borvidékre olyan szempontból hívhatja és fogja is felhívni a figyelmet, amire tulajdonképpen nagyon kevés termõhely képes. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem képes, azt nem merem mondani, de ezt a típusú riolitvulkanizmust, ami itt megvalósult a hidrotermális folyamatokkal együtt, egyszerûen soha senki nem próbálta teljesen kihasználni annak érdekében, hogy a borvidéket kiemelje a sok édes boros borvidék közül. Ma a világon több mint kétszáz bortermõ helyen készítenek édes borokat. Nagy részükben technológiai édes borokat, és nem választódik el a piacon az, hogy mi az, ami a tõkén koncentrálódott be és mi az, ami nem. De ez még aránylag az enyhébb probléma.

-Ez sem kevés…

-Inkább gond az, hogy hiába prezentálják nemzetközi szinten a vezetõ hegyaljai pincészetek a kitûnõ tokajikat, a világ legjobb nemes édes borait, nem képesek értelmezni ezeket a külföldiek, mert a terroir-ok maguk nincsenek értelmezve. Mit jelent az, hogy egyik dûlõben termett bornak ilyen az íze, másik dûlõbõl származónak meg amolyan az íze, a 136. dûlõnek pedig újra más, a és a jellege, ízvilága, savérzete, érlelhetõsége is eltérõ. Enek a sokszínûségnek a bemutatása részben el is kezdõdött, mert 2003 óta tudatosan készítünk dûlõ és dûlõrész szelektált száraz borokat, de ilyen módszerrel, mint amit most kívánunk megvalósítani, a legkövesebb dûlõrészekrõl, a legöregebb szõlõkkel, a legkisebb fürtû tõkékkel, és még egy alacsonyabb terméshozammal, ilyet eddig még nem csináltunk. De talán nem is olyan nagy baj, mert eddig nem volt meg a kommunikációs rendszerünk, a csatornáink, kapcsolatrendszerünk, amivel ezt el is tudtuk volna fogadtatni és ismertté tenni a világban. Úgy gondolom, hogy ma egyre inkább rendelkezésre állnak a kapcsolatok, hogy ezt az emberek felé tudassuk is.

-Ez inkább a külföldnek fog szólni vagy a magyarországi borkedvelõknek is?

-Belföldnek és külföldnek is egyaránt, természetesen. Márkát külföldön is kell építeni. Nem lehetünk híresek, ha csak belföldön vagyunk híresek, de a belföld egyébként rendkívül fontos. Éppen ebben a válságos idõkben a belföldi forgalmunk folyamatosan nõtt, míg a külföldi csökkent. Talán most már a tendencia megáll, és már nem süllyed tovább az export, de a belföldi piac nélkül sehol nem lennénk. És felnõtt Magyarországon egy olyan borértõ réteg, nem mondok nemzedéket, mert ebbe a legfiatalabbtól az idõsebbekig is beletartoznak, akik rendkívüli módon jól értik mind a világ, mind Magyarország borait és a helyén tudják kezelni azokat. És azt gondolom, hogy ezt is, is, tehát itthon is és külföldön is kell végezzük ezt a munkát.

-A válság ellenére a belföldi forgalom nõtt ezek szerint a Szepsy Pincészetnél?

-Igen. Két év alatt két és félszer lett több vásárlónk. Igaz, a mennyiségek, azok csökkentek egyenként az eladási helyeken, azonban az értékesített mennyiségünk belföldön összességében jelentõsen nõtt.

-Ez palackszámban mennyit jelent?

-Az egész palackmennyiségünk kevés, 50 ezer üveg/év, amit forgalmazunk, ami, ha minden szõlõnk beáll, fel tud menni 70-75 ezer üvegre több száraz bort figyelembe véve arányosan, és ez a belföldön megközelítõen 60-62 százalék. Ez palackszám, ez nem érték, mert értékben ez egy kicsit kevesebb.

-Belföldön inkább a száraz borok fogynak jobban és külföldön az édesek? Vagy ennyire nem lehet különválasztani?

-Szét lehet így választani, de külföldön is mennek a száraz borok. Két dolog van: Magyarországon nem állnánk ilyen jól, ha nem vezetjük be a birtokfurmintot, ami egy méltányosabb árú termék, amellett egy rendkívül magas minõségû termék, és ugyanígy az édes szamorodnink, ami egy cuvée minõség, de az ár hatvan százalékkal itt is alacsonyabb. Tehát ez rengeteget lendített a magyar piacon, ugyanis már néha bele-belefér ez a két bor a magyar borértõ középosztálynak a rendszerébe. Nem gyakran, természetesen, sajnos, mert nem állnak ott a magyarországi jövedelmek, hogy beleférjen hetente egy-egy üveg bor, de így is nagyon jó dolog ez és fejlõdik. De egyébként nemcsak ez a két bor, hanem a dûlõs száraz borok, illetve a cuvée, vagy pedig nagy ritkán az aszú is bele-belefér. Ez egy jobb felhasználás, ez egy jobb fogyasztási struktúra, mint a nagyon nagypénzûeknek a nagy tételû vásárlása. Sajnálatos, hogy a költségek ilyen magasak és a fizetések pedig ennyire alacsonyak, de hát ilyen a magyarországi rendszer. De egyébként nemcsak Magyarországon. Ha a fogyasztói szokásokat hasonlítom össze, sok nyugat-európai tehetõs országban jóval spórolósabbak a borvásárlást illetõen az emberek. Nincs ennek különösebb jelentõsége, de egyébként Nyugat-Európában jobban visszaesett még a drága boroknak is a forgalma, mint Magyarországon.

Forrás:
inforadio.hu
http://www.inforadio.hu