Vágás olasz módra

Túl sok pénzt, a rendelkezésre álló költségvetés több mint egyharmadát pazaroljuk arra, hogy megszabaduljunk a borfeleslegtõl, ahelyett hogy javítanánk versenyképességünket, és gondoskodnánk boraink promóciójáról – ecsetelte az EU-ban kialakult helyzetet Mariann Fischer Boel, az Európai Bizottság (EB) mezõgazdasági és vidékfejlesztési biztosa, amikor a múlt héten elõterjesztette a borrendtartás átalakításának tervezetét, amelyrõl még az idén politikai megállapodást szeretne elérni. Bár a 2005-2006-os mezõgazdasági évben az EU borpiacán jelentõsen csökkent a túlkínálat, Fischer Boel szerint a felesleg hosszabb távon is évi 13 millió hektoliter körül lesz, ha nem nyúlnak hozzá a rendszerhez.

Nem is vonja kétségbe senki, hogy az EU lépéskényszerben van, de a változtatás mikéntjében már eltérnek a tagállamok érdekei. Az agrárbiztos szenvedélyes vitákra számít, jóllehet sok tekintetben engedett a szõlõ- és borágazat, illetve az Európai Parlament (EP) nyomásának, több ponton is kiigazítva a tavalyi elképzeléseket (HVG, 2006. július 1.).

Brüsszel meghátrált a legnagyobb felhördülést kiváltó kérdésben. Egy éve az EB még azt akarta elérni, 400 ezer hektárral – több mint 11 százalékkal – csökkentsék a borszõlõültetvények területét. Most már csak ennek felérõl van szó, legalábbis a reform elsõ szakaszában ekkora területen kívánják önkéntes kivágásra ösztönözni a gazdálkodókat. Az ötéves szerkezetátalakítás során a termeléssel felhagyó gazdák évrõl évre csökkenõ hektáralapú támogatásban részesülnének. Az e célra 2009-ben elkülönített 430 millió euró 2013-ra 59 millióra apadna, ezzel arányosan emelkednének viszont a termelõ régióknak átcsoportosított vidékfejlesztési források.

Az ültetvénykivágások kedvezõtlen gazdasági, szociális és környezeti hatásainak enyhítésére a tagállamok három védõintézkedésre is lehetõséget kapnának. A kormányok külön indoklás nélkül megtilthatnák a hegyvidéki szõlõültetvények kivágását, környezetvédelmi okokra hivatkozva védetté nyilváníthatnák a borszõlõ termõterületének 2 százalékát, és leállíthatnák a kivágási programot, ha az a termõterület 10 százalékára terjedt ki.

E megközelítés Glattfelder Béla néppárti EP-képviselõ szerint a borfelesleget termelõ déli tagállamok malmára hajtja a vizet. Kivágásokra ugyanis azokban a francia, olasz és spanyol régiókban lenne igazából szükség, ahol az utóbbi években – ott lévén a legnagyobb felesleg – a legtöbb lepárlási támogatást vették igénybe. Brüsszel azonban, nyilvánvaló politikai megfontolásokból, óvakodott ettõl a megkülönböztetéstõl. Ráadásul a kivágási támogatások, az alacsonyabb jövedelmi viszonyok miatt, éppen azokban a fõként új tagállamokban, köztük például Magyarországon lehetnek különösen vonzóak, ahol nagyjából egyensúlyban van a termelés és a fogyasztás – fogalmazta meg aggályait a HVG-nek a szocialista Tabajdi Csaba, az EP mezõgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának egyetlen magyar tagja.

Fischer Boel is elismerte, könnyen lehet, hogy tolonganak majd a jelentkezõk a kivágási támogatásért, fõleg az elsõ évben, amikor az ültetvények felszámolásáért a mainál 30 százalékkal több pénz ütheti a gazdák markát. A kitartó termelõknek mindenesetre jó hír, hogy az egységes – a termeléstõl elválasztott, de úgynevezett környezeti keresztmegfeleléshez kötött -, területalapú támogatásra nemcsak a kivágást végrehajtó, hanem a borszõlõvel beültetett területek tulajdonosai is jogosulttá válnának.

Miután a kivágások nyomán 2013-ra az EB reményei szerint stabilizálódik a piac, 2014-tõl a reformok második szakaszában eltörölnék a borrendtartás egyik hagyományos kínálatkorlátozó eszközét, a telepítési jogok rendszerét – vagyis szabad lenne új ültetvényeket létesíteni. Egy korábbi döntés szerint erre már 2010-ben sor került volna, ám most az EB a telepítési korlátozás fenntartásának meghosszabbítását javasolja. Ez az uniós összehasonlításban nagyon felaprózott, forráshiányos magyar borászat számára is haladékot ad a szerkezetváltásra, még mielõtt 2014-tõl teljesen felszabadul a pálya a régi tagállamok nagy, tõkeerõs termelõi elõtt. Igaz, az EB prognózisa szerint ez utóbbiak már csak akkor ruháznak be szõlõtelepítésbe, ha biztosnak látják a piaci megtérülést. Márpedig az eddigi piacszabályozási eszközök – mindenekelõtt a lepárlási, a magántárolási, a mustfelhasználási és az exporttámogatások – a reform életbelépésével megszûnnek, s így a borpiacra jutó összesen évi 1,3 milliárd eurós költségvetés fele felszabadul. E summát szétosztják a tagállamok között, amelyek a vidékfejlesztési szabályokhoz hasonlóan uniós szinten meghatározott elvek szerint maguk dönthetnek az úgynevezett „nemzeti borítékok” felhasználásáról.

Brüsszel a pénzelosztásban sem mert szembeszállni a francia-olasz-spanyol borlobbival. „Ahogy a cukor-, majd a zöldség- és gyümölcspiaci reformnál, most is az új tagállamokat akarják még rosszabb helyzetbe hozni” – hangoztatja Tabajdi, aki a nemzeti borítékok rendszerére való áttérést viszont helyesli, mert az csökkenti a túlszabályozást, rugalmasabb, és szerkezetátalakításra irányuló támogatást tesz lehetõvé.

Nem mindegy, miként osztják fel a tortát. Az EB három szempontot vett figyelembe: 25-25 százalékban a termõterületek, illetve a termelés nagyságát, 50 százalékban pedig azt, hogy történelmileg, vagyis egy bizonyos referencia-idõszakban mely ország mekkora lepárlási és egyéb támogatásban részesült. Ez lényegében a szerzett jogok elismerése, ami a téma néppárti EP-jelentéstevõje, a német Elisabeth Jeggle szerint „nem fér össze a kibõvített EU új körülményeivel”. A legtöbb felesleget termelõ tagállamok kapják a legnagyobb összegeket – vélekedik Glattfelder és Tabajdi egyaránt, és ez szerintük elfogadhatatlan.

Magyarország azt szorgalmazta, hogy a nemzeti támogatási keretösszegek meghatározásakor csak a termõterületek nagyságából induljanak ki. Ám Tabajdi a HVG-nek elmondta, ez ügyben aligha lesz elegendõ szövetségesünk a 2015-tõl évi 850 millió eurós támogatás több mint 80 százalékát bezsebelõ francia-olasz–spanyol hármas fogattal szemben. A magyar bortermelõknek is komoly segítség ugyanakkor, hogy a nemzeti borítékokra szánt alapból az EB évi 120 millió eurót az európai borok harmadik országok piacain való promócióra különít el, és miután eddig ilyen forrás nem létezett, ennek elosztásánál nem érvényesülnek a történelmi elõjogok, csak a termõterület és a termelés nagysága.

Arra is van esély, hogy a tagországok alkudozásában felpuhul az EB másik, Magyarország számára rendkívül hátrányos javaslata, amelynek értelmében megtiltanák a bor alkoholtartalmának cukor hozzáadásával való növelését. Az EB egyidejûleg megszüntetné a cukrot kiváltó must felhasználásának a támogatását, ami óriási többletköltségeket okozhat egyes évjáratoknál. Sovány vigasz, hogy Brüsszel feladta tervét az unión kívülrõl származó must és bor keverési célból való behozatalára. Az éghajlati adottságok miatt a cukortilalom a közép-európai régió mellett a német és az észak-franciaországi borvidékeket is sújtaná, vagyis elvben létrejöhet egy koalíció, amely elég erõs lehet valamilyen kompromisszum kiharcolásához.

Forrás:
hvg.hu
http://www.hvg.hu