Uniós rend a szõlõkben

Amennyiben egy borvidék nem küldi meg az év végéig az ott termelt szõlõfajták, készített borok és készítési módszerek termékleírását Brüsszelbe, akkor a palackokon tovább már nem lesz használható a földrajzi jelzés és név. Emellett a meglévõ elnevezéseken túl újak felvételére – például a dûlõnevek használatára – a jövõben csak az Európai Bizottság adhat engedélyt. Most kell tehát jól kitalálni, hogy mi legyen a termékleírásban.

Bock József, a villányi borvidék elnöke szerint nem lesz nehéz dolguk, csak át kell másolniuk a helyi eredetvédelmi törvényt. Abban ugyanis szerepel minden termesztési mód, fajta, technológia, sõt még a borvidékhez ugyan nem illõ, ám néhány hektáron mégis termesztett szõlõfajták is. Nagy Gergely borvidéki titkár mindehhez hozzátette: egyelõre a munkaanyagon dolgoznak, de mindenesetre úgy gondolják, hogy kékszõlõbõl a termesztésre javasolt fajták között ott maradnak a cabernet-k, a portugizer, a kékfrankos, a pinot noir, a merlot, a kadarka és még jó néhány, a fehéreknél pedig többek között az olaszrizling, a hárslevelû, és a chardonne. Nyilvánvaló, hogy ha a gazdák úgy akarják, bevesznek majd több különlegességet is, például a csókaszõlõt.

Másrészt a palackokon használt vagy használható dûlõneveket is felsorolják a brüsszeli beadványban, hogy késõbb ne kelljen a hosszas procedúrát felvállalni. Mivel azonban a földhivataloknál a telekkönyvekben már régóta nem jegyezik be a dûlõket, fel kell kutatniuk a régi térképeket és támaszkodniuk kell a helybeliek emlékezetére is.

Hasonlóképpen gondolkodnak a pécsi borvidéken. Bakó Attila borvidéki titkár úgy véli, hogy nyitottnak kell lenniük, minél szélesebbre tárva a kaput a hungarikumok elõtt, sõt az elmúlt évtizedekben a kékszõlõk termesztésébe kezdett gazdák érdekeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. A szakember várja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának az uniós termékleíráshoz szánt javaslatait, és mielõbb nekiállnak a munkának.

Forrás:
bama.hu
http://www.bama.hu