Tokaji Bormívelõk Társasága Egyesület

A 2006 nyarán két tucatnyi lelkes borász önálló kezdeményezésére létrejött társaság nem keveset végzett. A történelmi dûlõbesorolásokra alapozva kidolgozta saját klasszifikációs rendszerét és eredetvédett borokban mutatta fel a hegyaljai dûlõk egyedi karakterét.

A baráti hangulatú bemutatkozást Bodó Judit borász – az egyesület megbízott elnöke – egy Krúdy idézettel nyitotta meg, majd néhány személyes gondolat után átadta a szót Alkonyi Lászlónak. A Bormívelõk titkára a manapság divatos eredetvédelem és az egyesület által képviselt „egyediségvédelem” közötti különbségrõl szólt. Mint mondotta, a táj szépsége és a bor egyedisége elválaszthatatlan fogalompárt alkot: „amikor a tájat nézed, szemeddel kóstolod a bort, amikor a bort iszod, a szájaddal csodálod a tájat.” Most még egyforma a szõlõfürt mindenütt ezen a darab földön, ahol szõlõ terem. De majd ha borrá érik a szõlõ, majd ha pincébe zárva megismerkedik a fogság gyötrelmeivel és forrongó szenvedélyeivel, majd ha felolvadnak benne a könnyek és sóhajtások, amelyek a kapálgatásnál körülvették, akkor tudjuk meg, hogy mi a különbség bor és bor között. (Krúdy Gyula: RÉGI PESTI HISTÓRIÁK – A szõlõ)

Értelmezve a társaság emblémáját megidézte a Tokaj-hegyaljai dûlõklasszifikáció alapjait. Az emblémában található elsõ évszám – 1641 – azt az esztendõt jelzi, melyben a hegyaljai települések összeültek és közös szabályzatot alkottak. A második évszám – 1737 – pedig azt jelzi, hogy IV. Károly királyi rendelettel megalkotta a világ elsõ zárt borvidékét. Fontos itt még megjegyeznünk két 18.századi szerzõ – Bél Mátyást (1730) és Szirmay Antalt (1795) -nevét, akik elkészítették a borvidék dûlõosztályozásait.

Ennek a történelmi hagyománynak a felvállalásával és tudatos újraélesztésével kíván az egyesület tevékenykedni. Ennek érdekében a Bormívelõket jelenleg alkotó 24 birtok alapvetõ kérdésekben egyezett meg, mely egységes képet ad szõlészeti és borászati megközelítéseiben (külön fogalomtár készült, a kategóriák tisztázása végett). Fõ cél a birtokok közötti párbeszéd megalapozása, s hogy ernyõszervezetként minél több embert orientáljanak a minõségi bortermelés irányába.

A Bormívelõk munkája kettõs: eredetvédett borok készítése az azonosított dûlõn termett szõlõbõl, a dûlõ határok meghúzása: identifikáció a 300 éves történelmi hagyományok alapjain. Az egyes dûlõk besorolása (I, II, III osztály és kert) az 1700-as években készült dokumentumok kapcsán valamint a dûlõkbõl készült száraz borok alapján történik mely egy rendkívül hosszadalmas folyamat. A Bormívelõk minden évben egy újabb térképpel jelentkeznek, melyen szerepelnek az addig besorolt dûlõk. A tervek szerint így az évek múltával – szigorúan önkéntes alapon – a teljes borvidék besorolása is elkészülhet.

Demeter Zoltán borász örömmel konstatálta, hogy a társaságban tapasztalható készséget és nyitottságot a tanulásra, melyben egymást segítik a termelõk. Személyes példákon keresztül mutatta be, hogy a Bormívelõk Társasága Tokaj-Hegyalján egy aktívan mûködõ közösséget takar, mely általánosnak semmiképp sem tekinthetõ a magyar borvidékeken.

A sajtótájékoztató az egyediségvédett borok kóstolójával zárult, ahol az egyesület számos tagja mutatta meg mire képes a hegyaljai terroir 2006-ban:

Bott Pince – Csontos ill. Teleki Furmint, Budaházy Péter – Szent Tamás Furmint, Demeter Zoltán – Kakas Furmint, Dorogi Testvérek – Elõhegy Furmint, Gergely Vince – Szent Tamás Furmint ill. Hárslevelû, Gróf Degenfeld – Galambos Furmint, Homonna Attila – Határi Furmint, Királyudvar – Percze Furmint, Nobilis – Barakonyi Furmint, Pendits – Krakkó Furmint, Tokaj Kikelet – Farkas Furmint ill. Lónyai Hárslevelû.

Forrás:
Tokaj.hu
http://www.tokaj.hu