Tokaj bízik az oroszokban

Vlagyimir Putyin februári látogatásáról szóló hírekben is megemlítették: az orosz elnök dicsérte a tiszteletére rendezett vacsora végén felszolgált hatputtonyos tokaji aszút. Hogy egy darabig otthon se kelljen nélkülöznie az isteni nedût, arról maguk a tokajiak gondoskodtak, amikor az orosz diplomácia napján, a nagykövetségen rendezett ünnepségen egész hordónyival ajánlottak fel neki, tiszteletük jeléül – mondta el lapunknak Posta György Tokaj polgármestere.

A míves faragású, tízliteres tölgyfahordót a város és Oroszország címerével ékesítették, s a Tokaji Borászok Asztaltársasága tíz liter 6 puttonyos aszút töltött bele. Vlagyimir Nyikolajevics Szergejev nagykövet a tokajiaknak azt ígérte: ellentétben a több száz évvel ezelõtti szokásokkal, ezt a tételt anélkül juttatják el az elnöknek, hogy „vámot” szednének belõle. Anna Ivanovna 1733-ban bocsátotta ki a cári ukázt a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság felállítására, amelyet az Udvari Gazdasági Hivatal alá rendelt.

Ennek utasítására indult el Tokajba Fjodor Sztyepánovics Visnyevszkij alezredes és kísérete, az úgynevezett orosz kolónia. A rezidens feladata az volt, hogy évente 11–15 ezer liter jó minõségû bort küldjön szekereken – Ukrajnán keresztül – Pétervárra. A termés jelentõs részét felvásárolták, s emiatt a bécsi udvar számára sem maradt elegendõ bor. Ráadásul az árakat is felverték – idézi fel a Tokaji borok a cárok asztalán címû tanulmányában V. Molnár László.

A bizottság fennállásának 65 esztendeje alatt Tokaj, Tarcal, Tállya, Mád, Kisfalud, Tolcsva, Olaszi, Patak, Újhely és Zemplén vidékérõl származó borokat importált a pétervári udvar számára. Megszûnésének legfõbb oka az volt, hogy a hazai és osztrák fõúri vásárlókör nem nézte jó szemmel az oroszok árfelhajtó tevékenységét, õk ugyanis hajlandóak voltak megfizetni a magasabb minõséget, amit a termelõk díjaztak ugyan, ám a fogyasztók már nem üdvözölték ugyanilyen lelkesen a magasabb árakat.

Az ellenlábasoknak végül sikerült elûzniük az oroszokat Tokaj-Hegyaljáról, a borvidék azonban a tõkeerõs felvevõpiacok hiányában „a saját borába fulladt.” Ha nem is ilyen plasztikusan, de a mai helyzet nyomokban azért emlékeztet a borfelvásárló bizottság kivonulása utáni idõkre. A magasabb minõségû aszúknak nehezen találják a felvevõpiacát, s az európai borfogyasztóknál sem könnyû elfogadtatni, hogy a természetes édes borok magasabb árkategóriát képviselnek, mint a nagy tételben, különféle technológiákkal elõállítottmesterséges „társaik”.

hirdetés

Az orosz kapcsolat azért is tûnik vonzónak, mert ott – miként Lengyelországban is – még sokak emlékében él a szamorodni és az aszú, még akkor is, ha ezek hajdanán nem a legjobb formájukban kerültek az ottani fogyasztókhoz. Mára azonban kialakult az a tehetõsebb és magasabb igényszintû réteg, amely immár hajlandó megfizetni a luxust. Demeter Zoltán neves tokaji borász szerint egyelõre nincs szó arról, hogy az oroszok hatalmas tételekben vásárolnák fel az itteni borokat, de nem is a tömegtermékek eladása a cél.

Azt több helyi borász is megerõsítette: sokuk pincéjében van „felesleg” – ezek nem olcsó vagy középkategóriás borok, hanem éppenséggel a legjobb termõhelyekrõl származó, legdrágább palackok, amelyre sem a magyar, sem az európai piacokon nincs jelenleg elegendõ vásárlóerõ. Tokaj polgármestere úgy vélte: semmi esetre sem ártana a borvidéknek, ha – felélesztve a hagyományokat – újból létrejönne egy orosz borfelvásárló bizottság, s akárcsak régen, a városi házak egyikében mûködne. Az elsõ diplomáciai lépést megtették.

Forrás:
NOL.hu
http://nol.hu