Több borászvállalkozásra van szükség a Tokaji Borvidéken
[tn_2_bal.jpg] Egyaránt fontos szerep juthat a Tokaji Borvidék megújulásában és a minõségi bortermelés feltételeinek biztosításában a nagybirtokoknak, a középüzemeknek, valamint a családi és kisgazdaságoknak. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa egy olyan szakmai koncepciót dolgozott ki, amely azt vizsgálja, hogy a borvidék fejlõdése hosszú távon milyen birtokstruktúra mentén tehetõ fenntarthatóvá.
„A Tokaji Borvidék az elmúlt két évtizedben jelentõs változáson ment keresztül. Így számos olyan kis- és közepes gazdaság jelent meg, amelyek munkája egyre fontosabb a bortermelésben. Azonban a birtokstruktúra még messze van az optimálistól, fejlõdésében pedig továbbra is kulcsszerepet játszanak az állam kezdeményezésére, vagy támogatásával induló fejlesztési programok” – mondta Prácser Miklós, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.
Jelenleg mintegy 5500 hektár területen folyik ténylegesen szõlõtermesztés a Tokaji Borvidéken, s az átlagos években 300-350 ezer mázsa terméssel lehet számolni. A megtermelt szõlõ egyharmadát a térségben meghatározó állami integrátor Tokaj Kereskedõház vásárolja fel és készít belõle értékesítésre szánt bort. A Tokaji Borvidéken ma már egy tucatnyi középüzem is mûködik, egyenként 30 és 120 hektár közötti földterülettel, valamint saját palackozással és értékesítéssel. A középüzemek technológiai színvonala optimális, s a megfelelõ szaktudás is rendelkezésükre áll, ám például a szükséges marketingtevékenységhez a legtöbb esetben nincs elegendõ erejük.
Mellettük 25-30 családi vállalkozásban mûködõ – 10-30 hektár szõlõültetvényen gazdálkodó – kisüzem dolgozik, ám ezek fejlõdését a tõkehiány, s a szükséges technológiai fejlesztések elmaradása hátráltatja. A sort mintegy 3000 õstermelõ és kényszervállalkozó zárja. A csoport tagjai tipikusan néhány ezer négyzetméteren, vagy pár hektáron gazdálkodnak, többségében elavult módszereket alkalmazva a szõlõtermesztésben.
„A bortermeléssel foglalkozó üzemek nyereségessége minimális, mivel a változó termékszínvonal következtében az árak alacsonyabbak az elvárhatónál. A tisztán szõlõtermesztéssel foglalkozó kistermelõk pedig teljesen kiszolgáltatottak a felvásárlóknak. Összességében a borvidék eltartó képessége gyenge, erre vezethetõ vissza, hogy a fiatalok jelentõs része elhagyja a térséget” – fejtette ki Prácser Miklós.
Biztató, hogy a Tokaj Kereskedõház mostanra egyértelmûen a minõségi termelés irányába fordult. Ugyanakkor a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsában dolgozó szakemberek szerint fontos, hogy az állami integrátor társaság fejlesztése mellett növekedjen az üzletileg sikeresen mûködtethetõ középüzemek száma is. „A borvidék megújulásának sikere esetén a külsõ befektetõk érdeklõdése jelentõsen megélénkülhet, s számukra a közepes üzemméretnek megfelelõ méretkategória kínálja a legvonzóbb lehetõségeket” – fogalmazott Prácser Miklós.
Ezzel szemben az életképes kisbirtokok számának gyarapítása csak jelentõs külsõ beavatkozással érhetõ el a szakmai testület szerint. A nemzetközi tapasztalatok alapján a Tokaji Borvidék a jelenlegi 25-30 helyett akár 200, minõségi bortermelésre képes családi pincészetet is képes lenne eltartani, ám ehhez külsõ forrásokra van szükség. „A családi kisvállalkozások biztosíthatják azt a sokszínûséget, amely a borkedvelõ fogyasztók és a borturisták körében érdekessé és vonzóvá teheti Tokajt, hiszen úgy tudnak elõállítani magas minõséget, hogy közben termékeik különbözõek, egyediek. Emellett nagy szerepük van a szakember-utánpótlás biztosításában is” – hangsúlyozta Prácser Miklós. Az õstermelõi kör kapcsán az a cél, hogy szõlõtermesztési szempontból életképes területnagyságok alakuljanak ki, amelyek hosszú távon akár termelõ vállalkozásokká is átalakulhatnak.
A Tokaji Borvidék fenntartható növekedési pályára állításához a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának álláspontja szerint egyszerre van szükség a Tokaj Kereskedõház technológiai megújításának folytatására, valamint az egy évvel ezelõtt elfogadott BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Programban elõirányzott célzott többi fejlesztési program megvalósítására. „Ezek közül kiemelten fontos a kisüzemek, valamint a középüzemek kialakítását elõsegítõ célzott beruházási támogatások meghirdetése. Emellett ugyancsak égetõ szükség van a szõlõterületek reorganizációjának segítésére, valamint a szõlõ kataszterbe tartozó nem szõlõ mûvelési ágú területek szõlõtermesztésbe vonásának támogatására” – hangsúlyozta a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.
A testület által támogatott és szorgalmazott intézekedések közé tartozik a közösségi infrastruktúra fejlesztésének támogatása, valamint a szõlõtermesztésbe kezdõ gazdálkodóknak szóló Tokaji Életpálya Program beindítása. A tanács ugyancsak támogatja egy helyi minõségellenõrzési rendszer felállítását, továbbá annak a szaktanácsadói rendszernek a kialakítását, amely a szõlõtermesztés, növényvédelem, borászat és marketing területén segítheti a családi gazdaságok munkáját. „Mindezek mellett nélkülözhetetlen a folyamatos bormarketing tevékenység elindítása, s a termelõknek komoly könnyebbséget jelentene a borászati adminisztrációs terhek ésszerûsítése is” – tette hozzá a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.
A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsáról:
A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa 1995-ben jött létre azzal a céllal, hogy összehangolja és szakmailag felülvizsgálja a Tokaji Borvidékhez tartozó hegyközségek rendtartásait, rendszerezze adatszolgáltatásukat, valamint segítse és szervezze a gazdasági együttmûködést és a piacokhoz jutást. Emellett a testület intézi a borvidéki származás- és minõségvédelem ügyeit, eljárva a szõlõ- és borgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok betartásának ellenõrzésében is. A Tokaji Borvidék összesen 27 települést foglal magába, amelyek nyolc hegyközségbe tömörülnek. A nyolc hegyközség: Bodrogkeresztúr-Bodrogkisfalud-Szegi, Mád, Olaszliszka, Rátka, Sárospatak, Tarcal, Tállya-Golop, Tolcsva-Erdõhorváti, amelyek összesen 16 küldöttel vesznek részt a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának munkájában.