Skip to content

Borászat legelső oldala 2002 óta

  • Sajtókapcsolat / Press
Email Phone Facebook
Borászat legelső oldala 2002 óta
Hírek

Tarcali válságkezelõk

„A templomi kripta mumifikálódott halottairól nem tudok, de ha lennének is, gondolom, akkor sem számítanának idegenforgalmi vonzerõnek. De kialakítottunk egy pinceágat, ahová ezoterikus magányra visszavonulhat, meditálhat a vendég.” Bizonyosan a másik helyi legendát is könnyedén el tudja hárítani Sajtos István ügyvezetõ igazgató, így az sem árthat a ház jó hírének. A mai fülnek szokatlan történetet az Andrássy pincészetrõl mesélgették egykoron a helybéliek. A múlt század elején – szól a legenda – a kádakba gyûjtött szõlõt ifjú hölgyekkel tapostatta a gazda, attól lett olyan jó ízû a hegy leve. De már nincs meg az a régi borászat, s az akkori bor is mind lecsúszott a helyiek torkán…

Mínuszok és pluszok

Az ország más vidékérõl Tarcalra származott ügyvezetõ igazgatót talán jobban boldogítanák a régmúlt meséi, mint napjaink valóságos krónikái, melyek végére rendre „kijózanító” csattanó kerül: Tokaj-Hegyalján a borászkodás képtelen eltartani a pincészeteket. Vajon ezek után egy új legenda, a zempléni üzleti világ kegyes hazugsága lesz-e az Andrássy-Szentkereszt Kft. – mely egyet jelent a hegyoldalban lévõ birtokkal – és az Andrássy Hotel – a borászattal fizikai valóságában is összeépült négycsillagos wellness-szálloda – ama programja, hogy egymást erõsítve, kiegészítve, a kétfajta gazdálkodást összeházasítva eltüntethetik a mínusz elõjeleket a vállalkozás mérlegébõl?

– Az a filozófiánk, hogy egységes vertikummá formálódjon a szõlészet, borászat és az idegenforgalom – magyarázza a cégkapcsolatot Sajtos István. – Másfél-két évtizeddel ezelõtt a borvidékünk alapvetõen átalakult, kialakultak az egybefüggõ, nagy szõlõbirtokok, s így fõleg a külföldi kézbe került társaságok jutottak életképességet eredményezõ birtokméretekhez Tokajban, Tarcalon, Tolcsván, Sárospatakon. A mi „jogelõdünk” is a felaprózottságról árulkodott, a Szentkereszt-dûlõben és környékén legalább kétszázötven embertõl vásároltuk meg nadrágszíjparcelláikat.

Már a következõ lépés is különösen nagy költségeket vonz maga után, hiszen szinte elengedhetetlen az ültetvény újratelepítése, mely négy évig csak viszi a pénzt, bort egy cseppet sem eredményez. Az Andrássy-Szentkereszt Kft. a falutól kicsit távol esõ, a Tokaji-hegy „szoknyája” derekánál lévõ részeket ültette be új szõlõvel, a 2003-ban és 2004-ben lezajlott beruházás csak egy-két éve „dolgozik”. A csaknem 17 hektár a birtok legjava, igaz, a közelben bérelnek még kisebb-nagyobb szõlõket, s kezdetét vette a legfrissebb befektetés, a mostanában megvett újabb 6 hektár újratelepítése. Ez a mûvelet is költséget, kiadást jelent, ráadásul akkor, amikor más gazdálkodók inkább a kivágást választják. Mi motiválhatja a vállalkozást?

– A tulajdonos Szabó József és az ügyvezetés egyformán abban gondolkodik, hogy a minõségi bor és borászat, illetve a minõségi vendéglátás együtt képes csak talpon maradni – mondja Sajtos István. – Azok a vendégek, akik megtalálják a borászatot és a kúriát, terveink szerint kapjanak többet, marasztalóbbat, mint egy-egy szállodai szobát meg egy gyorsan fölhörpinthetõ bort. Érezze jól magát több napon át õ is, a családja is: ezért fejlesztünk, ezért bõvítünk, s ezért gondoljuk, hogy a mi befektetéseinkkel is Tokaj-Hegyalja egészének életre keltését kell szolgálnunk.

Kimondva-kimondatlanul a tarcali vállalkozás is legalább annyi fantáziát és reális lehetõséget lát abban, hogy vevõik, vendégeik helyben legyenek fogyasztói a hegy levének, mint abban, hogy a bort utaztassák az ország és a nagyvilág kereskedelmi hálózatai segítségével a boltok polcaira, az éttermek asztalaira. Lassan-lassan kezdi visszanyerni régi rangját, hírnevét a borvidék, amit az Andrássy pincészet ügyvezetõje nem pusztán az illem kedvéért mond, hanem azért is, mert már megtapasztalhatja, hogy nemzetközi kiállításokon, borversenyeken, távol-keleti és amerikai üzleti útjaikon a szakértõk, a vevõk, a viszonteladók egyre inkább a helyén – a régi helyen – kezelik a tokaji bort.

Borpolitikai csatározások

A legutóbbi idõk helyi „borpolitikai” csatározásainak az Andrássy pincészet messze nem tulajdonít akkora jelentõséget, mint azok a vállalkozások, amelyek vagy a nemzetközi hátterû nagyobb borászatok helyi egyesületében tevékenykednek, vagy azon cégek közé tartoznak, amelyek a hagyományosabb technológiákra esküsznek, s saját szervezõdést mûködtetnek. A Szentkereszt-dûlõ tulajdonosai a modern borokra vagy a hordók világára esküsznek?

– Szemmel látható a különbség – tesz az asztalra egy 1999-es és egy 2006-os aszút Sajtos István -, az egyik mélyebb, barnább, a másik szõkébb, könnyedebb. Az egyik már a kora miatt is jóval többet pihent hordóban, a másik a modern eljárások terméke, de ez is, az is akkor jó igazán, ha jól el lehet adni a piacon.

Nem csupán az ízek különbözõségérõl tanúskodik a két bor, hanem arról is, hogy az egyikben – a hagyományosban – több mint egy évtizedet állt a borászat pénze. A reduktív borok gyorsabban születnek, gyorsabban kerülnek palackba, majd a boltok polcaira -másmilyen divatot, keresletet kiszolgálva. Az Andrássy pincészet számára mind a két felfogás, mind a két technológia és borkultúra követhetõ értéknek számít.

A Szentkereszt-dûlõ fõleg 2004-es telepítéseibõl nem akármilyen idõszakban lett elõször szüretelhetõ szõlõ: éppen a világválság kitörését „köszönthette” az Andrássy pincészet az újborral. Persze nem nagyon lehetett visszaútban gondolkodniuk, a vertikum egyik fele – a szõlõtelepítés, a pinceépítés – feltételezte a másikat, a vendéglátást. Pénz kellett az elültetett vesszõk gondozásához, a sorok megmûveléséhez, késõbb a szõlõ feldolgozásának eszközeihez, például az új hordókhoz. És pénzt kért a kúria is, melyben szálloda s a szobákon, éttermen, konyhán kívül úszómedence, gõzfürdõ, sókamra, szauna, jakuzzi, illetve „költséghelyek” sokasága jött létre: a hotel személyzetén túl más, a borvidéken nem teljesen tipikus szakmák mûvelõinek, masszõröknek, úszómestereknek bérérõl, továbbá a medencék megfelelõ hõmérsékletû, tisztaságú vizérõl az elsõ pillanattól kezdve gondoskodni kellett.

– Nyeli a vertikum fejlesztése a pénzt, nem véletlen, hogy befektetõkben is gondolkodunk – teremti meg a pénzügyi hidat jövõ, jelen és félmúlt között az ügyvezetõ. – Különbözõ támogatásokat pályáztunk meg, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program csaknem 80 milliós forrását éppen úgy „beépítettük”, mint az agrártárca forintjait a szõlõtelepítésbe. A szálloda elsõ üteme készült el így, a borászati fejlesztésre ugyancsak érkezett pályázati pénz, s traktort is így vásárolunk. A legújabban elnyert támogatás – a projekt értékének fele – pedig egy új, 800 milliós borászati üzem építésére megy el.

A 150 ezer palack eladásában gondolkodó Andrássy-vertikum marketingbefektetéseit is kezdi visszaigazolni a piac, Koreában, Japánban már fogyasztják a tarcali nedûket, Kína az újabb érdeklõdõ, az Egyesült Államokból szintén megjöttek az elsõ rendelések. Kanadai partnerük „behívta” két borukat üzleti hátterû kóstolásra. Indiai esélyeiket sem tartják rossznak, nota bene: a kontinensnyi országban az édes-savanyú ízekhez szokott fogyasztók még egyáltalán nem ismerik a tokaj-hegyaljai borokat.


Méretre szabott számtan

A térségben nagyon csalóka számítások „segítenek” eligazodni még a rutintermelés gazdaságossági viszonyai között is. Elegendõ arra gondolni, hogy tavaly a felvásárló vállalkozások kilónként 50 forint átlagárat fizettek, az Andrássy pincészetnek azonban körülbelül 200 forintjába került egy kiló szõlõ elõállítása. Ebbõl az is következik, hogy nem is tudnak ugyanazon a piaci területen jelen lenni, mint a helyi „rokon cégek”, nekik sokkal inkább az a „számtan” a mérvadó, amely a pincészet méretére vetíti ki a szükséges árbevételt. A tarcali vállalkozás borásza, Zsurki Sándor nem is csodálkozott azon, hogy az egyik bevásárlóközpont polcán ötputtonyos aszúra potom 1500 forintért lelt, miközben az Andrássy pincészet ötputtonyosa 5 ezer forintba kerül… Van mit keresztfinanszíroznia a kúriának, de vajon képes is erre?

– Azt számoljuk, hogy nemcsak a borunk, hanem a magas minõséget képviselõ szálloda szobáinak ára is a piaci átlagnak legalább a duplája – avat be a helyi matematikába Sajtos István. – Ha a szálloda jól megy, akkor benne a boraink is kelendõk, mint ahogyan meg is vettek eddig húszezer palacknyit. Az export is kezd „beérni”, elismerik a minõséget, s elfogadják árainkat a vevõk. A néhány jókora lépésre a világválság kellõs közepén vállalkozó Andrássy-vertikum gazdái mostanában mintha a finomhangolás idõszakára váltanának át. Ilyennek tûnik, hogy nem építenek pálinkafõzdét, de a szállodában mégis az Agárdon készített „koprodukciós” muskotályos és aszútörköly itókáikat kínálhatják vendégeiknek. A szõlõmag pedig a wellness specialitásai közé küzdötte fel magát, a belõle préselt olajban tokaji fürdõt venni sehol máshol nem lehet.

A legdrágább egységek – az étterem, a konyha, a medence, a szauna és a wellness többi kelléke – elkészültek, így most már könnyebb a szálloda második ütemét megálmodniuk. De ez az álmodás mindennapos programja az ügyvezetõnek, hiszen állandóan látja a szomszédos telket, ahová a legelsõ adandó alkalommal felépítik az új, a meglévõ 41 szobát szinte megduplázó épületszárnyat. Szó van róla, hogy az aszúeszenciát mint borkategóriát megszüntetik – például a sárga muskotályból készülõt -, a törvény erejével betiltják Magyarországon. Mégsem lehetetlen, hogy a vertikumi termékek, szolgáltatások fogyasztóinak – hála a milliárdos beruházásoknak – e jogi csapás dacára is sikerül jól érezniük magukat: az Andrássy pincészetnek és kúriának a Tarcalra érkezõ vendég lesz az igazi eszenciája.

Forrás:
PIAC & PROFIT
http://www.piacesprofit.hu

Bejegyzés navigáció

Previous Previous
Öt faházat nyertek a pannonhalmi borászok
NextContinue
Szépasszonyvölgye mintájára: pincesor épül Sopronnál

©2002-2022. Boraszat.hu

Facebook Email Phone
Scroll to top
  • Sajtókapcsolat / Press