Szepsy István: „Üzletet ajánlunk a politikának”

A legfontosabbal kell kezdenünk. Milyen lesz az idei szüret?

Még sok van hátra. A mi borvidékünkön, Tokaj-hegyalján késõbb érnek a szõlõk, a furmint és a hárslevelû. Az érés már jó stádiumban van most is, de még körülbelül öt hét múlva látható, hogy milyen is lesz a minõség, elsõsorban a száraz borra vonatkoztatva. Az aszúsodás, az még késõbb történik. Ez az év nagyon rosszul indult, nagyon csapadékos és hûvös volt, azonban voltak olyan periódusai, amikor a nap nem hét-ágra, hanem nyolc-, száz-ágra sütött, és miután jól állt vízzel, tiszta volt a zöld felület, ezért az intenzitása a napfény megkötésének erõteljesebb volt, tehát behozott valamit a hûvös, borús idõknek a hátrányából. Jelenleg azonban nem állunk nyerésre, mert az idõ megint hûvös és csapadékos, azonban a lomb az egészséges, ahol sikerült a növényvédelem, és képes arra, hogy nagyon gyorsan érjen a következõ néhány hétben, tehát mi reméljük a legjobbat. Mi az utolsó percig reméljük a legjobbat.

Hogy lehetett védekezni ez ellen a nagyon hektikus idõjárás ellen? Egyik nap zuhog, ömlik, a másik nap pedig 38 fok van. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Ki kell használni minden másodpercet. Tehát akkor kell dolgozni, amikor már pont lehet, és amíg lehet. Ennek érdekében a gépek és a dolgozóink is készenlétben álltak, mi is minden nap háromkor keltünk, és néztük, hogy indulhatunk vagy nem indulhatunk. Még nem indulhatunk, öt órakor még nem indulhatunk, hadd száradjon fel, de 7:30-kor, akkor indulunk, és mielõtt beleértünk a nagy melegbe, mert azért voltak meleg idõszakok is, ami nem jó a növénynek, hogyha akkor permetezünk, akkor pedig leállunk. Este pedig napnyugtakor újraindultunk mind a gépek, mind az emberek. Ez az év egy valódi próbakõ ebben a tekintetben is, akik nagyon tudatosak voltak, és persze megvolt az anyagi lehetõségük is, meg a technikai lehetõségük, azok sikeresen védhették meg a szõlõt.

Hogy lehet ezt bírni? Reggel háromtól este hétig rendelkezésre tartani embert, gépet. Azalatt is fizetni kell õket? Iszonyú pénzekbe kerülhet.

Igen, de végül is egyébként megszokták, számunkra nincs munkaidõ. Tehát amikor nem alszom, azt a hat órát kivéve csak ezzel foglalkozom, tehát az 18 óra. A dolgozóink pedig örülnek, hogy van munka, bár egyébként természetesen dotáljuk is a várakozási idõt és a többlet teljesítményt, akár a túlórát, akár a nehezebb munkafajtát, tehát úgy vannak kialakítva a béreink, hogy érdekeltek legyenek benne.

Errõl is híres a Szepsy-birtok, hogy állandó alkalmazottai vannak. Ez nem divat manapság. Manapság idénymunkásokat rántanak be, aztán sikerül, ahogy sikerül.

Igen, ez a világon sajnos elterjedt. A mezõgazdaságnak az elmúlt száz évben folyamatosan ment lefelé a presztízse, ahogy mentünk bele a birtoknövekedésbe, a gépesítésbe, a globális termékek elõállításába, úgy csökkent a mezõgazdaságnak az eltartóképessége, és így a presztízse is. Valamikor 70-80 százaléka a népességnek megélt a mezõgazdaságból, ma ez az arány 5 százalék alatti, és õk sem élnek meg jól. Ez így nincs rendjén nyilvánvalóan, ugyanis az élelmiszer-termelés egy stratégiai kérdés, az emberiségnek egyre inkább az egyik létkérdése lesz, hogy milyen minõségû élelmiszereket fog fogyasztani. Azzá válunk, amit fogyasztunk.

Igen, azok vagyunk, amit megeszünk.

Testileg, fizikailag azok vagyunk. És ez bizonyos mértékben kihat a szellemi tevékenységünkre.

Azt, hogy az évjárat milyen lesz, azt meg lehet ítélni a szüret után viszonylag röviddel?

Igen. Már a szõlõben meg lehet ítélni, tehát amikor döntünk arról, elõzõ nap este vagy délután, hogy na, akkor holnap itt ebben a dûlõben ezt a típusú szõlõt ehhez a borhoz szüreteljük, akkor már azt pontosan látni. Már a látványból, meg sem kell kóstolni a szõlõt, hanem a szõlõ lombozatszínérõl, a fürtöknek az egyenlõ érésébõl, az aszúszemeknek a milyenségébõl azt látni lehet, hogy ez egy komoly vagy csak egy közepes vagy egy gyenge évjárat lesz.

Egy laikus is meg tudná ítélni pusztán a látvány szépsége alapján, hogy ez egy jó évjárat lesz, vagy ahhoz már szakértõ szem kell?

Igen, meg lehet ítélni, mert ha ragyogóak a színek, a zöld már eltûnik és megy át sárgába, de nem úgy, mint egy fakult hulló, szürkésbarnás szín, hanem ragyogó sárgán átmegy majd a hulló levelekbe, és a fürtök is színre csalogatóak, az aszúszemet pedig megkóstolja, ami hasonlít a mazsolához, csak ugye hát a gomba jelen van, és barna színû a hús, és sokkalta krémesebb, mint egy mazsola, ezt ha megkóstolja, és nem tudja az evést abbahagyni, az bizonyos, hogy egy nagyon jó évjárat.

Van még esély arra, hogy a mostani nagyon jó évjárat lesz?

Még az esély mindig ott van.

Az utolsó pillanatig ebben reménykednek?

Igen.

Azt mondja, hogy öt hét múlva dõlnek el a dolgok. Öt hétre elõre mi emberek nem látunk, a meteorológia meg különösen nem lát. Hogy áll ehhez hozzá? Gondolom, hozzászokott az elmúlt évtizedekben, hogy ez nem biztos, de mégis, kíváncsi vagyok.

Benne vagyok ötven éve, tehát az apám mellett kezdtem gyerekként, és akkor is végig izgultam, hogy tudunk menni, nem tudunk menni, hívjuk az embereket, ne hívjuk, hívjuk a lovaskocsit vagy ne hívjuk a lovaskocsit. Azóta is sok víz lefolyt a Bodrogon, és nagyon sokat változott a termelési szemlélet, mert más terméket készítünk most, mint a hetvenes-nyolcvanas években és még a kilencveneshez képest is mást és másképpen. Közben én is változtam, és végig izgultam, vagy néha káromkodtam, hogy az idõjárás már megint nem olyan, amilyent szeretnénk. Újból megterveztük, és megint át kell szervezni mindent. Mára lényegesen megnyugodtam, és elfogadom a sorsnak az állapotát, azt, hogy a termés milyenné válik. Mi megteszünk mindent, ami a tudásunk és a lehetõségeink alapján lehetséges, most is dolgozunk a szõlõben, ha éppen nem szakad az esõ. Még leszedjük azt a fürtöt, amelyik nem érik úgy vagy amelyik korán botritiszesedik, azt eltávolítjuk, hogy ne fertõzze a többit és ne terhelje az anyanövényt. És utána, mint ahogy az öregek mondták: ember tervez. Mert terv az mindig kell, anélkül az egész nem ér semmit, aztán majd Isten végez. Tehát ezt el kell fogadni. Jó sokáig én is rugdalóztam ez ellen, és azt mondtam, hogy nem, akkor most azért sem. Ha nem lehet olyan ez az évjárat, akkor ezt nem hozom forgalomba, mert nem tesz jót a márkánknak. Például ilyen volt a 2001-es vagy a 2004-es évjárat is. Hát azóta a gazdaság is sokat változott, pontosabban romlott, de hát az is változás, de ezért sem tehetem meg, de mondjuk azért sem, mert mára már nincs számomra rossz évjárat. Nem mondom a kissé gyengébbre, hogy az jó, hanem az egy hûvös, csapadékos, problémás évjárat, aminek ez az eredménye. Kicsit nem olyan sárga, kicsit savanyúbb, de a…

De az öné.

…a miénk. A magyar narancs mintájára, de ezt el kell fogadni. Azt az évet nem törölhetjük ki az életünkbõl. Nyilván, ha nem ér annyit, akkor nem kell majd annyiért eladni, vagy nem kell erõltetni, hogy több legyen belõle, de valahogy mégiscsak el kell fogadni a sorsnak az ilyen megnyilvánulását. Azért kell szeretni, mert szerettük az egész évet, meg a munkáját.

Benne van a munka.

Benne van a munka, és szeretettel tettük bele azt a munkát, és az utolsó percig azon vagyunk, hogy még jobbá próbáljuk a magunk oldalán tenni, mert ugye két oldala van, a természeti oldala és az emberi oldala. A teljes meggyõzõdésünk az, hogy mindent megtettünk a jobbítás érdekében, ugye, hogy próbáltunk egy ilyen évjáratban is a tökéletes felé haladni, az év a maga módján az tökéletes, mert azt nem lehet mondani, hogy az egyik év az tökéletlen, a másik meg tökéletes, de nyilván, hogy mások a lehetõségei, mert más volt a napsütéses órák száma, a csapadék, a szél, a jégesõ, sok minden egyéb. Ehhez képest kell egy új utat, ennek az évnek az útját járni.

Emlékszem, egyszer talán tavaly vagy tavaly elõtt beszélt a birtokainak a talajszerkezetérõl, meg a szélrõl, meg az idõjárásról. Ugyanúgy viselkedik a birtok minden dûlõje egy ilyen idõjárási anomáliás idõszakban? Vagy van, amelyik jobban, van, amelyik kevésbé bírja?

Igen, nem egyformán viselkednek. Ezért alakult ki több mint 300 évvel ezelõtt egy rangsor a dûlõk között. Azok, amelyek a legtöbb körülményhez jól alkalmazkodtak és ezek elsõsorban a zeolitban gazdagabb altalajú dûlõrészek, azok lettek a magasabban kvalifikáltak, és ezt már tudták a XVI. században is, amikor az új földesurak jöttek szõlõt mûvelni Tokajban, mert ugye másutt a török elrabolta a szõlõterületeket vagy ellehetetlenítette, és már akkor a parasztok tudták, hogy melyik föld mennyit ér, mert kialakult egyfajta sorrend, hogy melyek azok, amelyek jól teljesítenek a legtöbb körülményben.

A teljes interjút meghallgathatják vasárnap, szeptember 12-én 17 órakor, az InfoRádió Aréna címû mûsorában.

Forrás:
Inforádió
http://inforadio.hu