Szent Gaál Pincészet – sajtóbeszélgetés a Kiskakukk étteremben
A beszélgetés fõ gondolatmenetei az uniós borreform, a magyar bormarketing és a Szent Gaál Pincészet 2006-os éve voltak.
Szóba kerültek a kivágások úniós támogatása és annak mértéke a hazai és külföldi borvidékek ültetvényárához képest, a szõlõültetvények elaprózodottságai, a kihasználatlan(hatatlan) elsõ osztályú szõlõtermõterületnek minõsülõ hazai földterület nagysága, az ültetvényvásárlás/bõvítés nehézségei.
A tavalyi évhez hasonlóan téma volt a támfalrendszerek támogatottsága, de a pályázatok kapcsán felmerült a gépvásárlások (ismételt) lehetõségeinek megkérdõjelezhetõ túlsúlya és esett szó a bormédiáról is.
Gondolatokat válthattunk a magyar bor hazai és nemzetközi marketingjének lehetõségeirõl és helyzetérõl, a lehetséges utakról, az erre hivatott szervezet mûködési nehézségeirõl.
A beszélgetést a pincészet borai kísérték – alkalom nyílt a B verzió kóstolására is.
Sajtóanyag
Az EU borpiaci reform:
Az európai borpiac válságban van, ezért az EU mindent megtesz az olyan piaci szabályok módosításáért, amelyek javítják a tagállamok termelõinek helyzetét és kevesebb kerülnek hosszabb távon az EU-nak. A válság azonban a magyar borágazatra nem vonatkozik, ezért a tervezett szabályok nem segítik, hanem hátráltatják az ágazat további fejlõdését. A mi problémáink merõben mások, mint az EU többi országának gondjai. Magyarország történelmi termelési csúcsának már csak töredékét termeli. A valamikori 260 ezer hektár helyett már csak 80 körüli területen gazdálkodunk. Az elõállított mennyiség is csak 3-5 millió hektoliter pedig csak a Szovjetunióba exportáltunk 12 milliót régen. Az elõállított mennyiség nem tud növekedni, mert ugyan újítanak fel területeket, ami a mennyiség növelésével járna, de ezzel párhuzamosan a minõségi termelés növelésével csökkennek más területeken a termésátlagok. Példaként említhetõ, hogy az olaszoknál és a franciáknál a’70-es években a 7-8 százalék volt a minõségi borok aránya, napjainkban ez 35-40 százalékot tesznek ki. A piaci részesedésük (az árbevétel szempontjából) a minõségi boroknak azonban jóval nagyobb (kb. 70 százalék), mivel a minõségi borok magasabb árkategóriában értékesíthetõek, mint az asztali borok. Ez a folyamat zajlik most le nálunk. Ezzel együtt megjelent a borhiány, nem pedig a túltermelés. Egyes régiókban, mint Villány és Szekszárd ez már komoly méreteket öltött, de az Alföldön sincs már olcsó szõlõ és az ott bevezetett termékekre már olasz illegális importból teremtik meg az alapanyagot. Tokaj is erõteljes expanzióban van, de Sopronban sincs túltermelés, sõt alapanyag problémákkal küzdenek. A Balaton és Eger, ahol még vannak gondok, de ezek nagyon nagy borvidékek és még nem találták meg a piacaikat. Ezek kis marketinggel a fehérborok jobb export pozícionálásval olcsón megoldhatók lennének.
A legnagyobb gond a kivágás támogatása. Magyarország szõlõterületei rendkívül kicsik, ahhoz képest, hogy milyen fejlõdésben van az ágazat. Néhány év múlva ezeket a területeket kinõjük. A gond az, hogy most elaprózódottak a birtokok és a kis szõlõtermelõk nem újítják fel ültetvényeiket, de el sem adják azokat. Amennyiben mégis eladnák irreális árat kérnek érte. Ez a helyzet még rosszabbá válik a kivágási támogatással. Ha ugyanis a kivágási támogatás 2,5 millió lesz, akkor egy ilyen elöregedett terület ára 3,5 millió alá nem esik majd. Ezzel szemben egy terület saját erõs létesítése kb ugyanennyibe kerül. Ez véglegesen és örökre lehetetlenné teszi az ültetvénykonszolidációt. Mivel a kivágás helyrajzi szám alapon zajlik majd és a területre nem lehet majd szõlõ telepíteni 30 évig ezért a mostani dûlõk között hamarosan megjelennek az erdõs részek, amit tovább értéktelenítik a területeket.
A külföldi borok bekeverésének engedélyezése és a cukor hozzáadásának megtiltása a másik két elfogadhatatlan intézkedés.
Ezek az EU nagy bortermelõ országainak érdekeit szolgálják. Olaszországban mindig is tilos volt cukrot adni a borhoz, ott a déli magasabb cukorfokú borokkal javították az északiakat. Mi, akik a bortermelõ vidék északi részén vagyunk, rossz években és alacsonyabb árkategóriában belekényszerülünk a cukor hozzáadására. Ez természetesen nem az olyan minõségi termelõ pincészetek, mint a miénk problémája és nem a délebbi borvidékeké. Elfogadhatatlan egy olyan intézkedés, ami csak egyes régiókat súlyt. Van természetesen más költségesebb módja a bor cukorfokának emelésére, de ez befektetést igényel és ma hazánkban tilos.
A külföldi borok bekeverésének megengedése egyértelmûen azt trendet akarja a mezõgazdaságra kiterjeszteni, amit a gazdaság többi területérõl már ismerünk. Mindent termeljenek ott a világban, ahol a legolcsóbb. Legyen az póló, számítógép alkatrész vagy bor. Ez végzetes és rövidlátó politika, ami csak hozzánemértõk fejébõl pattanhatott ki. Ezzel talán rövidtávon nyerünk, mert Európában több a brand marketig szakértelem, de hosszabb távon elveszítünk több elõnyt is.
– A mezõgazdaságból élõket hátrány sújtja a kereskedõkkel és más italgyártókkal szemben. A sör és tömény italokat gyártó multik pillanatok alatt bevezetnek brandeket, és ha elválik a termelés a gyártástól és a mezõgazdászok alul maradnak.
– Elveszítünk egy olyan elõnyt, ami örök érvényûnek volt tekinthetõ. Azt, hogy míg a ruhatermelést bárhová lehet vinni. Ma a Bennetton olasz, holnap kínai, addig szekszádi bort csak szekszárdon lehetett termelni. Ez történelmi veszteség. Kína éppen most száll be a bortermelésbe. Pillanatok alatt megjelennek az olcsó kínai borok és a borágazat is úgy ját, mint a textilipar.
Ez a francia lobbi ereje. Õk létesítenek óriási ültetvényeket a világban és õk azok, akik Európában szeretnék eladni az ott termelt bort. Most ez illegálisan, féllegálisan csinálják, nem véletlen, hogy õk a legnagyobb importõrök az Eu-ban. Továbbértékesítenek és brandet építenek. A gond számukra az, hogy francia borként drágábban tudnák eladni a chileit, mint chileiként. Ezért van szükség a változásra, amibe Magyarországnak nem szabad beleegyeznie. Már ma is 100 ezer hl olasz bor jön be illegálisan és alföldiként adják el. Mi lenne ezek után? Jobb, ha a magyar borágazat inkább egyetlen fillért sem kér az Eu-tól, mintha ezeket a szabályokat bevezetik.
Magyar bormarketing:
A magyar bormarketing alapvetõen tévúton van, mert abból indul ki, hogy Magyarországon túltermelés van, pedig valójában borhiány lépett fel egyes régiókban, amint azt az elõzõ részben kifejtettük.
A bormarketing nem ismeri fel, hogy a minõségi borok arányának további növekedésével egyre csökken a bormennyiség, tehát nem a kényszerlepárlás, az orosz piac megnyitása a cél, hanem a minõségi borok piacának megteremtése a magyar bor imázsának változtatása. Az elmúlt idõszakban orosz és ukrán vevõk jelentek meg a magyar piacon és nem tudtak bort venni. Senkinek nincs eladó olcsó bora, pedig komoly erõfeszítéseket tettek a piacok megnyitására, fölöslegesen. Hasonló fölösleges erõfeszítés a tavalyi kényszerlepárláshoz.
A marketingnek a birtokkonszolidációt kéne elõsegítenie és olyan pénz nélküli témákban kéne elõrelépni, mint a repi adó csökkentése, a céges borajándékok adójának csökkentése. A magyar gasztronómiát kéne támogatni, mert ezzel együtt a borfogyasztás is növekedne.
Az esportban alapvetõen a jobban fizetõ célpiacokat kéne megcélozni és elsõsorban fehér borral. Vörösborban óriási a világon a verseny, ráadásul ebben hátrányban vagyunk. Fehér borban nincs ilyen éles verseny és ebben sokkal elõnyösebb helyzetben is vagyunk termelési oldaról is.
Vörösborban kizárólag a hungarikumok exportját kéne támogatni, mert erre még mutatkozna némi lehetõség és ebben nincs versenytársunk, de persze az EU borreform, lehet, hogy megengedi majd a szekszárdi bikavér toscanai elõállítását is.
A Szent Gaál Pincészet 2006-os éve:
Újabb sikeres évet zártunk, szép borokkal és jó gazdasági teljesítménnyel.
Csúcsborok születtek!
A utóbbi három év sok változást hozott a Szent Gaál Pincészet életében. Ezek mind abba az irányba hatottak, hogy csúcsborok készüljenek. Mindent ennek a célnak rendeltek alá. A pincészet által elért sikerek magukért beszélnek. Új prémium sorozatuk sok elismerést gyûjtött be.
Lássuk mik voltak a legfontosabb eredmények:
A 6 prémium borukból 3 kapott érmet a világ legjelentõsebb versenyén, a bordeaux-i Challange International du Vin-en. A Passionata arany, a Q ezüst, a Cabernet Sauvignon válogatás szintén ezüst érmet kapott.
Ez a három bor került be a Népszabadság top 100 bora közé is, a Passionata pedig a Pannon Bormustra csúcsbora is lett.
A borok egyik komoly elismerése, hogy a Borkalauzban, amely minden évben értékeli a teljes magyar borkínálatot, a pincészet borai érték el a legmagasabb átlag pontszámot és a Passionata benne volt az 5 legjobbra értékelt bor között. A 2007-es Borkaluzban a B verziót értékelték hasonlóan.
Ahhoz, hogy ezeket az eredményeket elérjék, nagyon komoly változásokat kellet megvalósítani, a korábbi tulajdonosok alatt csak középszerû borokat készítõ borászatnak. Mivel a jó bor a szõlõnél kezdõdik, ezért az alapanyag termelésben kezdték a változásokat. A legjobb dûlõk terméseit dolgozzák fel, másfél kilogrammos tõkénkénti terheléssel, de 40 dkg-os extrém terheléssel is próbálkozták a B verzió fantázia nevû Cabernet Sauvignon elkészítésénél. A szüret idõpontját nagyon alaposan választják meg. Szekszárd erejét szeretnék kiemelni borainkban, amikor a sav, a tannin és az alkohol aránya megfelelõ. Extrém években, mint a 2003 és 2006, savra szüretelnek, addig hagyják kint a szõlõt, amíg az egészséges és nem töpped. A töppedtség ugyan magasabb cukrot és alkoholt eredményez, ezért népszerû némely borászok körében, de ez a bor harmóniájának rovására megy. A beérkezõ termést válogatják, így csak az egészséges, teljesen beérett fürtök kerülnek a mustba. A mustot kíméletesen erjesztik és a hordóhasználatot is a bor értékeinek kiemelésére használják, nem hagyják, hogy a hordó önálló életre kelljen és rátelepedjen a borra. Ezt rendkívül fontosnak tartják, mert filozófiájuk szerint a túlzott új barrique használat uniformizálja a bort. Kétségtelenül boraiknak van sajátos, egyéni világuk. Véleményük szerint a jó bort a nagyon jótól, csak ezek az apróságok különböztetik meg. Nem szabad beletörõdni az apró hibákba sem. A pincészet vezetése fellázadt a Magyarországon olyan gyakori, „ez még elmegy” mentalitással szemben. Egyetlen éretlen fürt még nem rontja el az alapanyagot, de ha az sincs, az az igazi. Véleményük szerint legnehezebb az évtizedes beidegzõdéseket és munkakultúrát megváltoztatni. A technológia, a terület kiválasztása az egyszerûbb rész, mégis az elõzõk nélkül, lehet akármilyen jó a technológia és a terület, nem lehet nemzetközileg is kiemelkedõ bort készíteni.
További fejlõdésük irányát, a jelenleg 37 hektáros birtokuk szerkezetének átalakításában látják. Itt a pincészet igényeihez jobban illeszkedõ fajtaszerkezetrõl van szó és egyes nem prémium minõséget adó területek cseréjérõl. Mivel a piac visszaigazolta a minõség irányába tett lépéseket és a pincészet eladásai megugrottak, a közeljövõben szükségessé válik egy új borászati rész építése is. A piaci igényeket a jelenlegi borászati kapacitással már nem tudják teljes egészében kielégíteni.
A 2006-os év üzletileg is újabb sikert hozott a pincészet 30 százalékkal növelte bevételét és újra nyereséges lett.
Korábban
Szent Gaál Pincészet – sajtóbeszélgetés 2006-02-01