Székely a világ egyik legjobb borszakértõje

– Hogyan került Kanadába, miként alakult ottani élete?

– Az elso feleségem Kanadában élt, én úgy költöztem oda. Mosogatással kezdtem, az volt az ésszerû megoldás számomra, hiszen adott volt a „szakmai” hátterem: itthon köményes pálinkát mértem ki annak idején. Késõbb pincér lettem, aztán vendéglõ-menedzser, és az egyik munkaadóm egy alkalommal azt mondta: jó érzékem van a borokhoz, van stílusom, és tudok beszélgetni az emberekkel, szeretnek is engem, tehát jó volna, ha diplomát szereznék. Felajánlotta, hogy a tandíj felét õ fizeti. Persze rögtön belefogtam, három komoly iskolát végeztem el, amire büszke vagyok, jelenleg a Wine & Spirits Education Trust-ön tanulok. Dolgoztam tehát az öregúrnál, aki iskolába küldött, azaz a nevét viselõ Louis Jannetta’s Placeben, majd a Bistro Vin Brulében, a Zoomban, de más elõkelõ helyeken is, ahová filmsztárok, hírességek jártak. Találkoztam például Bruce Willis-szel vagy a U2 tagjaival is. Közben cégeket is alapítottam, Szabó János ottani barátommal a Szabo & Szabo Drinks Trade Consultantst, Kínában pedig társtulajdonosa vagyok egy Osteria nevu vendéglõnek.

– Mikor fogott elõször fakanalat a kezébe?

– Én nem rajongok a fõzésért. Nem unom, némi tehetségem is van hozzá, az akadémiai hátterem is adott, hébe-hóba rá is veszem magam, de annyi vendéglõs, szállodás ügyfelem van, hogy egy idõ után nem érte volna meg magamra fõzni. A szerzõdéseimhez a meghívások is hozzátartoztak, egy ebéd, egy vacsora, így nem kellett ezzel foglalkoznom. Egyébként már otthon a gasztronómia közelébe kerültem, hiszen folyton élelmiszerrel kereskedtem, liszttel, cukorral, italokkal. Az egyik barátommal olajprést vettünk, napraforgómagból olajat készítettünk. Enni-inni is szerettem mindig, a nagymamám és édesanyám is kitûnõ szakács. De én inkább utazgattam, amikor egy kis jövedelemre tettem szert, mindig is ilyen életstílust képzeltem el magamnak.

A hosszú élet titka a táplálkozásban rejlik

– Melyek a kedvenc ételei?

– A világ elsõ tíz éttermében ettem már, remek szakácsok dolgoznak ott, de még mindig édesanyám fõztje a kedvencem. Nagyon szeretek Észak-Olaszországban gombás rizottót enni, Franciországban báránycombot roston sülve, Kanadában pedig mindent. Bárhová utazok, a tradicionális ételeket kóstolom meg, amiket az ott élõk évszázadok, évezredek óta fogyasztanak. Kerülöm, értelmetlennek tartom a gyorséttermek látogatását. Azért van ennyi egészségügyi probléma a világon, mert ilyen helyeken esznek az emberek. Állítom, hogy akár száz évet is élnénk, ha egészségesen táplálkoznánk, friss, természetes élelmiszerekbõl sütnénk-foznénk, tisztán elkészítve.

– És a kedvenc borai?

– Olyan évek is voltak, hogy öt-hatezer bort kóstoltam meg, tehát nehéz dönteni. Csak a minap Pannonhalmán nyolcszáz bort kóstoltam meg négy nap alatt. Azt szoktam válaszolni erre a kérdésre, hogy az a kedvenc borom, amit következoként fogok inni. Húszezer-huszonötezer dolláros bort is kóstoltam már, kituno volt, nem mondom, de olyant is éltem már meg, hogy kellemes társaságban – feleségemmel, Borókával – a tengerparton egy olcsó bort fogyasztottunk el, és a mai napig emlékszem az ízére, olyan jól esett. Tehát számít a környezet, a személy, akivel együtt vagy, a hangulat, az alkalom. De hogy egyszerûen válaszoljak: ha fehéret iszom, a szárazat kedvelem és a Rieslinget, ha vöröset, akkor is szárazat, és Pinot Noir-t.

„A magyar borok kitûnõek”

– Eddig milyen szakmai elismerésekre tett szert?

– Csak a legfontosabbakat mondanám. Öt évvel ezelott Londonban egy olyan versenyen, ahol a világ legjobb borszakértõi – sommelierjei – vettek részt, az ötödik helyezést értem el. 2006-ban Kanadában, Ontarióban a legjobb sommelierként végeztem. Ezen kívül számos magazinnak dolgozom, Kínában saját lapot adunk ki Drink címmel, ebben angolul és kínaiul írunk.

– Románia, Magyarország hogyan áll a bortermesztést illetõen?

– Ahhoz képest, hogy Románia az ötödik-hatodik legnagyobb szõlõtermesztõ ország Európában, világszinten is a tizenegy-tizenkettedik helyen áll, gyenge a marketing-stratégiája. Rengeteg bort készítenek itt, de egyelõre nem észleltem, hogy jól reklámoznák a termékeket. Magyarországról azt tudom, hogy a legnagyobb kanadai felvásárlónak nagyon rossz, gyenge minõségû bort küldenek. A probléma az, hogy így a borivó közönség azt gondolja majd, hogy minden magyar bor rossz, pedig meglehetõsen jó nedûket tudnak készíteni. Hatodik-hetedik éve zsûritag vagyok a pannonhalmi bormustrán, és elmondhatom, hogy a magyar borok kitûnõek. Említhetném a villányi vagy a fehér borok közül a Balaton környékieket, de megbízható termelõtõl az Egri Bikavér is remekelhet, emellett gyönyörû tradícióval rendelkezik, még legendája is van.

– Hogyan sikerült beutaznia a világot, egészen pontosan hol járt?

– Sok helyre hívnak borkóstolásra, és vannak vállalkozásaim is külföldön: minden kontinensen megfordultam már. Legutóbb például fél évet töltöttem Kínában, személyzetet kellett válogatnunk, betanítanunk. Chilében, az Andokban kétezer méter magasan kóstoltam bort. Az ottani borászat mellett egy gyönyöru, kristálytiszta, azúrkék tó van, gleccserekbõl táplálkozik.

A torontói erdõ alatt…

– Meséljen a magánéletérol, hobbijáról!

– Ami a magánéletemet illeti, szeretnék most már gyereket is. A feleségem is hamarosan kanadai állampolgár lesz. Kézdivásárhelyi születésuû, jelenleg Sepsiszentgyörgyön él. A mai napig sokat olvasok, angolul és magyarul is. Szeretem a történelmet és a földrajzot, de a szakmai magazinokat is folyamatosan lapozgatom, miután meglehetõsen sokat adok az információgyûjtésre. Imádok politikai beszédeket olvasni és hallgatni.

– Meddig van itthon, mivel foglalkozik ezalatt?

– Egy hónapig leszek még az országban, de ezalatt is Egerbe utazom egy üzlettársammal találkozni. Legutóbb tavaly nyáron voltam itthon, azelõtt pedig az elsõ tíz évben nem utaztam haza. Annak örvendek, hogy újra láthatom a családomat, édesanyámat, a húgomat – édesapám sajnos meghalt már. Szeretem a természetet, és Erdély nagyon szép hely. A tavak, folyók is érdekelnek, hiszen szeretek halászni. Ez nincs meg Torontóban. Az egy modern nagyváros, felhõkarcolókból áll, ott az erdõ alatt nem lehet húst sütni és kellemesen borozni.

Forrás:
Székely Hírmondó
http://www.szekelyhirmondo.ro