Szabad egy kis ötputtonyos energiafüvet?

Ha ez az erõmû megépül, az gesztusértékû döntés lesz, a kormányzat jelzése, hogy mit gondol Tokajról – a Szerencsen lévõ hegyaljai világörökségi kapuhoz meghirdettt demonstráció elõtt errõl beszélget két borász a tüntetésre megjelent több száz fõs tömegben. Egyikük az a Demeter Zoltán, akinél idén tavasszal már jártunk [1], mivel az ötezer fõs kisvárosban lévõ háza elõtt lévõ, ötméter széles utcácska mára napi ezres nagyságrendû kamionforgalmat lebonyolító tranzitúttá változott.

Környezetterhelõ bioerõmû

Ehhez jöhet még évi 20 ezer kamion, ha elkészül a szalmaerõmû, legalábbis ennyivel számolnak a tokajiak. A térségben ugyanis nincsenek gabonatáblák – ahogy a demonstráció egyik szónoka, Bihari Zoltán fogalmazott, Debrecenbõl Szerencsre jövetben nem látott sehol szalmahegyeket –, így az erõmûben elégetendõ alapanyagot 60-80 kilométeres távolságból kell majd odaszállítani. Milyen környezetkímélõ beruházás az, amely ekkora kamionforgalmat eredményez? – háborognak a tokajiak, akik sok mindent nem értenek.

Nem értik például, hogy a szerencsi önkormányzat hogyan járulhatott hozzá a beruházáshoz a tokajiak megkérdezése nélkül. A demonstráció egyik szónoka szerint a szerencsieknek egyszerûen nem volt joguk ehhez, „a világörökség egy elitklub”, mondta, megjegyezve: az ilyen klubokban vannak bizonyos viselkedési normák, amelyeket a szerencsiek nem tartottak be. „Jól befûtenek nekünk”, mondja valaki a tömegbõl, idõnként elhangzik egy-egy „vesszen Gyurcsányi” rikkantás is.

A borászok a megnövekedett forgalom mellett leginkább attól tartanak, hogy elvész az az egyedülálló tokaji mikroklíma, amely az aszúsodást lehetõvé tette. Ennek része a hajnalban, a délrõl, az Alföld felõl érkezõ párás levegõ, amely elveszhet az erõmû által termelt hõ miatt – figyelmeztetett Mészáros László, a Tokaji Reneszánsz Egyesület elnöke, a tiltakozás egyik szervezõje.

Borvidéki energiafû

A tokajiak azt is elfogadhatatlannak tartják, amit a létesítményt építõ, az MSZP-hez kötõdõ Hujber Ottó nagyvállalkozó tulajdonában lévõ BHD Erõmû Zrt. ajánl, hogy a kamionforgalom csökkentése érdekében a térségben kezdjenek energiafû termesztésébe. A szõlõ mellett még egy monokultúra megjelenése kiszámítathatatlan hatással járna a térség élõvilágára, mondták a rendezvényen többen is, miközben mi belegondoltunk, hogy milyen lenne az ötputtonyos energiafû.

A demonstrálók gondolatai hasonló utat jártak be, aszfalt aszúról, füstös furmintról, szürke muskotályról beszélt egy szónok, egy táblán pedig ismerõs gondolatvilágra bukkantunk: „Tokaj szõlõvesszein kormot csepegtettél”. A tiltakozók – borászok és szõlõsgazdák mellett környezetvédõk és faluszépítõk – úgy érzik, hogy Szerencsnek választania kell az iparosodás és a tokaji kultúrtáj meglévõ természeti értékeinek megvédése között. Szerencs az iparosodást választotta, amivel Bihari Zoltán szerint „üveggyöngyért eladta” a Hegyalját, és Ózd, Diósgyõr, Kazincbarcika útjára lépett, márpedig „meg lehet nézni, hol vannak ezek a települések most”.

Tudjuk, miféle ember

„Az egész az uniós pénzek lenyúlásáról szól: Hujber megneszelte, hogy ilyen bioerõmûvekre van pénz, és csak itt voltak haverjai, ahol meg tudja építeni ezt a kócerájt” – mondta az egyik tiltakozó, a mellette álló férfi ehhez csak annyit tett hozzá, hogy „persze, tudjuk mindannyian miféle ember ez a Hujber Ottó”, miközben a színpadról a nem tervezett mûsorszámként szónokló, kissé kapatosnak tûnõ, erõs kommunistázásba kezdõ Imre bácsit próbálták leszedni (õ volt egyébként az, aki korábban egyet-egyet gyurcsányizott is).

Sikerrel, így az események visszatérhetnek az eredeti kerékvágásba, de nem tudjuk elfelejteni, hogy Bihari Zoltán mintha az általunk elkapott beszélgetésfoszlány szavaira reagált volna, „kétes céllal megjelenõ, de annál pénzéhesebb befektetõkrõl” beszélt. Valamint arról, hogy a tokaji minden meglévõnél nagyobb biomasszaerõmû lesz, az ott felhasználni tervezett szalmák bálájól megépíthetõ lenne a Szerencs-Tokió tengely.

Magukra maradtak

Bodó Judit, a Tokaji Bormívelõk Társaságának elnöke azt jelenti be, hogy levélben kérték Sólyom László köztársasági elnököt – õ korábbi zempléni látogatásán lényegében felemelte a szavát a Hegyalját érintõ összes erõmûberuházás ellen – és Gyurcsány Ferenc kormányfõt, segítse az erõmû építésének megakadályozását, annak építési engedélye ugyanis ellentétes a világörökség kezelési dokumentumával.

Mint lapunknak késõbb elmondta, a több minisztériumba és az akadémiára is elküldött levéltõl azt várják, hogy felülrõl is kezdõdjön egy nyomásgyakorlás a beruházás ellen, mert most úgy érzik, hogy az alulról jövõ kezdeményezésükkel magukra maradtak (a demonstráción egyetlen városi vagy megyei vezetõt sem láttunk – persze lehet, hogy egy-két ember jelenléte csak a mi figyelmünket kerülte el –, az egyetlen megjelent politikus az ügyben már interpelláló Demeter Ervin volt).

A tokajiak a magyar politikusok mellett az UNESCO-ban is reménykednek, annak vizsgálóbizottságát várják. Emellett egy vezetõ UNESCO-tisztségviselõ novemberben el is látogat a Hegyaljára, amelyet – az összes többi világörökséggel szemben – semmilyen törvény nem véd. Így létesülhetett itt már hulladéklerakó és lehetünk tranzitútvonal is, sorolja a panaszokat Mészáros László, aki szerint félõ, hogy az erõmû megépítése több száz borász és a borturizmusra alapozó emberek és családjaik megélhetését, milliárdos beruházásokat tehet tönkre.

Ahol egy van, öt is lehet

Ráadásul a szalmaerõmû megépítése egy rossz precedenst is teremthet, ha ugyanis van egy erõmû, akkor könnyebben lehet még egy, meg még három vagy négy, mondják a tokajiak. Hiszen csak nemrég hárult el a – és ki tudja, mennyi idõre – a szlovákiai, felvidéki Tõketerebesen megépítendõ szénerõmû veszélye, és az Aranyos-völgybe tervezett három szivattyús erõmû ügye sincs még lefutva, vélik a helyiek közül többen.

A legnagyobb problémát persze most a szalmaerõmû jelenti, már csak azért is, mert annak a földmunkái – az egyelõre meglévõ építési engedély birtokában – már elkezdõdtek, bár a tokajiak szerint egyelõre csak ímmel-ámmal dolgoznak a munkások. A tokajiak abban bíznak, hogy az ügyészség – ahová az engedélyezés felülvizsgálatát kérõ beadványukat benyújtották – gyorsabb lesz, és hamarosan felfüggeszti az építési engedélyt.

A beruházó mindenesetre hajthatatlannak tûnik. Néhány napja Berecz János, a BHD felügyelõbizottságának elnöke az MTI-nek azt mondta: a mintegy 40 milliárd forintba kerülõ, 50 megawatt teljesítményû erõmû „környezetvédelmi, vidékfejlesztõ beruházás, Magyarország legmodernebb biomassza erõmûve lesz”, amely „nem veszélyezteti sem a borvidéket, sem a világörökségi címet”. A tokajiak még ez utóbbiban sem biztosak, mert tudják: bár a már sok problémát okozó joghézagok miatt az UNESCO-nak sincs túl sok mozgástere, azt megteheti, hogy elveszi a világörökségi címet a térségtõl.

Bár ettõl az aszú és a kultúrtáj még nem menekül meg.

A cikkben hivatkozott linkek:

[1] http://index.hu/gazdasag/magyar/tok070330/

Forrás:
Index
http://www.index.hu