Sikerrel zárult a tokaji Borbarátnõk Bálja

A szervezõk lázas igyekezettel készültek a régió legrangosabb báljára, ahol a bornak passzolnia kellett az itallal, a felszolgálók tömkelege, szinte egyszerre szolgálta ki a 105 bálozót, akik a borvidékrõl és fõleg Budapestrõl érkeztek, és mindehhez a kulturális rendezvényeknek is illeszkedni kellett. A Kulturális Konferencia Központban mindennek a tokaji borról kellett szólnia beleértve a virágdíszítéseket. A jótékonysági bál bevételét a borbarátnõk, az idén a Mezõzombori Általános Iskolának ajánlották fel.

Ami határt szabott a szervezõk teljes örömének, hogy a jelenlegi infrastruktúra 105 embernél több bálozót nem tud befogadni, pedig lettek volna még jócskán üzletemberek, mûvészek, a Magyar Borakadémia nagytiszteletû tagjai.

Talán, ha az Aranysas Szálló felépül, akkor a dimenziók is változnak.

A vendégek 19 órakor érkeztek, akiket, vendégváró falatok és a welcome-drink várta a Kulturális és Konferencia Központ elõterében.

Mikor a hegyalja szõlõ dûlõivel elnevezett asztaloknál mindenki a helyére talált, Papp Endre mûsorvezetõ köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Kulcsár Edit elnök asszonyt a Borbarátnõk egyesületének Elnökét, hogy köszöntse az egybegyûlteket a házigazda jogán.

Kulcsár Edit elõjáróban is a viszontagságos idõjárási viszonyok figyelmen kívül hagyása miatt, boldog volt, hogy mindenki elfogadta a meghívásukat. Ismertette a Borbarátnõk megalakulásának nemes célját, majd bemutatta azokat, akiket éppen maga mellé tudott állítani, hiszen sokan éppen akkor is az elõre megszervezett forgatókönyv szerint dolgoztak. Hangsúlyozta, hogy a borvidék a zászlóshajója a magyar borvidékeknek, ezért a hölgyek fontosnak tartják erre felhívni a figyelmet nem csak a szakmai munkájukkal , hanem a báli szezonban egy grandiózus- és emlékezetes bál megszervezésével. Boldog, hogy szándékai nem hallgattak süket fülekre, s itt van a borba utazó magyar társadalom színe – java. Mindenkit ismételten szertettel köszöntött, s ezzel a Tokaji Borbarátnõk báljának hatodik rendezvényét megnyitotta, azzal a gondolattal kiegészítve, hogy egy hosszú távú tradíciót indítottak el Hegyalján.

Edit Asszony beszéde közben a felszolgálók, Demeter Endre Frizzante fantáziaborát töltöttek a vendégek serlegébe, amit az ifjú készítõ nem kis büszkeséggel mutatott be és ajánlott a jelenlévõk figyelmébe.

Az elõétel felszolgálása és az elsõ kitöltött bor bekínálása alatt a már szakmai körökben mindenki által ismert Berecz Stephanie-val beszélgetett Papp Endre és ezt követõen azonnal bemutatta a hideg elõételt.

S, miközben a vendégek beleélték magukat az elõétel és Stefani borának a fogyasztásába, Májer János Tokaj polgármestere kapott szót.

A városatya kifejtette, hogy immár hatodik éve, hogy Tokajt tisztelik meg a Tokaji Borbarátnõk az igen színvonalas és rangos báljukkal. (Külön köszöntötte Harald Weiss kedves kollégáját és kedves feleségét, Rusztról és Mathiász Szöeke jegyzõ urat, és feleségét szintén az ausztriai Rusztról, akik már tavaly is velünk báloztak.) Ugyan hol is tehetnék, ahol ehhez fokozatosan kialakulóban van az infrastruktúra, másrészt Hegyalja nem létezik Tokaj nélkül. Tokaj befogadó és mûvészetpártoló, s számára nyitottságában fõ értékmérõ maga az érték. Ezt nyújtják a Tokaji Borbarátnõk, ahol, ha minõségrõl van szó, akkor nincs diszharmónia. S, maguk a nõk az emberiségnek azon fele, akik toleránsabbak, mint a férfiak, akik érzékenyebbek és érzékibbek, mint az erõsebb nem, s a kik bizonyos genetikus makacságuknál fogva nem engednek a színvonalból. Közöttük megférnek a stílusbeli különbségek, ha ezek értéket hordoznak magukban. Vagyis õk a nagy diplomaták, akik „vezetik” az emberi nem másik felét a férfiakat. Arra is képesek, hogy velünk találtatják ki azt, amit mi szeretnénk hallani. S, ha ez nem csoda és érték, akkor nem tudom, hogy milyen fogalmat lehet ezekkel a szavakkal illetni. Bár a mostani bálra ráveti a Megyei Bíróság döntése, mely szerint a szalmatüzelésû erõmû építésének zöld utat adtak, az orcákon nem látjuk a kétségbeesés semmilyen formáját. Ezekben csak Báthory Erzsébetek hisznek, akik bármire képesek voltak szépségük, vagy akaratuk megõrzése érdekében. A történelem bármilyen új keletû filmekkel nem mossa le a gyalázatot, ami a családra és Hungáriára vetõdött általuk. Ezek az emberek figyelmen kívül hagyják, hogy évszázados kultúrát dobnak oda önös érdekeiknek, s azzal sem számolnak, hogy néhány hét múlva egy új adminisztráció veszi át a hatalmat, amely érzékeny a nemzeti értékek iránt. Lyukra futott bírák fognak pirongatni az Ítélõ Tábla bírói elõtt, akik már a nemzeti akaratot fontosabbnak fogják tartani, mint a betonmonstrumot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ne feledjék, hogy a most leköszönõ hatalomban is vannak tisztességes emberek, akik a civilként a népi mozgalmak mellé fognak állni erõmû kérdésében, ne bélyegezzük meg Õket, mert Tokajban, ebben a nyitott városban minden Magyar Embernek helye van aki, jó szándékkal fordul a város és a szõlõ és bortermelõ közösségek iránt, egész Hegyalján. De ne feledkezzünk meg a döntéshozókról és a kiszolgálóikról. A karzaton Csathó Pál képei a szõlõ és a bor révén egy új világról, a reneszánsz kibontakozásról szólnak, ahol minden emberalak arcán mosoly van.

Tokaj Polgármestereként ezt, a mûvész által is markánsan ábrázolt mosolygó Magyarországot várom, ami nem fog az egyik napról a másik napra bekövetkezni, de esélyt ad számunkra a felemelkedésre, a nemzet önbizalom újraéledésére.

A polgármester köszöntõje után Papp Endre bekonferálta a következõ mûsort Matyó tánc címen, amelyet elõadott fergeteges sikerrel Molnár Judit és János, a Tokaji Kereskedelmi és Idegenforgalmi iskola tanárai, a Gyöngykaláris kamara-táncegyüttes tagjai.

A lázban égõ közönségnek ezt követõen bekonferálta a mûsorvezetõ az idei bál dûlõszelektált koncepcióját. Az asztalok dekorációján – mint mondta – az adott dûlõbõl származó vesszõ található. A dûlõben termelõ gazda az adott asztalnál várja a báli érdeklõdõket.

Szepsy István a Mádi Kör elnöke – Urbán dûlõ, Berecz Stephanie – Holdvölgy dûlõ, Béres Klára – Lõcse dûlõ (Erdõbénye), Demeter Endre – Úrágya dûlõ, Orosz Gábor – Betsek dûlõ, Barta Károly – Királydûlõ, Rakaczki Rita – Bendecz dûlõ, ifj. Szepsy István – Szent Tamás dûlõ, Árvay Angelika – Istenhegy dûlõ (Rátka), Bacsó András – Mandolás dûlõ, Majer János Tokaj polgármestere – Hétszõlõ dûlõ

Második bor kitöltése, leves felszolgálásával egy idõben történt. Ezért a Patrícius Borházat, akit Kékessy Katinka képviselt volna, mint tulajdonos és a Borbarátnõknél alapító tag, 3 kisgyermeke körüli elfoglaltsága miatt, Rakaczki Rita mutatta be.

A leves elfogyasztása után egy nem mindennapi kuriózumra került sor: Papp Endre bemutatta Hercsik Zsuzsanna 9 és féléves táncmûvészeti iskolába járó „hallgatót”, aki korát meghazudtolóan olyan dél-amerikai tánc-csokorral kedveskedett a közönségnek, hogy sokan felálltak hogy lássák, mások pedig a kivetítõn figyelték a kislány nem mindennapi tánctudását. Ha valaki sikert aratott az est alatt, akkor Õ kapta a legnagyobb tapsot. A jelenlévõ szülei nem véletlenül ölelték vállukra a kis mûvésznõt.

A felfokozott hangulatban Béres Klárát invitálta a mûsorvezetõ a mikrofonhoz. Szenvedélyesen beszélt az erdõbényei családi birtokról, a bor iránti elkötelezettségérõl, és a minõség olyan színvonaláról, amit csak gyógyszergyárak tudnak elõállítani. De ezúttal a Lõcse furmintot, és annak 2007-es évjáratát a birtokközponton, Erdõbényén álmodták meg.

A tokaji jércecomb rolád elfogyasztását követõen – pihentetõül – az Allegra – Tokaj Vonósnégyes mûsora következett. Papp Endre meglepõdve mutatta be a „zenekart”, mert nem feltételezte, hogy egy ilyen kisvárosnak, ilyen csinos hölgyekbõl álló vonósnégyese van, bár megjegyezte, hogy Tokaj esetében már nem csodálkozik semmin. Elõször a hölgyeket mutatta be a közönségnek, akik egyben a Miskolci Szimfónikus Zenekar tagjai is. A fellépés elõtt a mûsorvezetõ Monok Ildikót hívta a mikrofonhoz, s arról tudakozódott, hogy – hogyan kerültek Tokajba. Ildikó elmondta, hogy Õ sátoraljaújhelyi származású és mindig vonzódott a borvidékhez. Tokajt érezték úgy, amely emblematikus városa a borvidéknek és itt tesznek a legtöbbet a kultúra és mûvészetek iránt, akár válság idején is. Bejelentkezett a tokaji polgármesterhez, és már meg is volt az alku, amit a Képviselõ Testület szentesített. Azóta már léptek fel Tokajban, s remélik, hogy a mostani második fellépés után is kapnak szerepet a Borok Fõvárosában.

A repertoárjukon komoly és könnyûzenei szerzemények voltak, amelyet élvezettel hallgatott a közönség háttérzeneként.

Közben elkezdõdött a fõétel felszolgálása, amelyhez – természetesen – Szepsy bor dukált. Az Allegra – Tokaj mûsora után, a mûsorvezetõ Szepsy Istvánt konferálta fel, hogy szóljon a Tokaji borról, és arról a borról, amit a fõételhez kínálnak be a felszolgálók.

A tokaji szõlészet borászat doaenje élvezettel tett eleget a felkérésnek, hiszen élete fontos meghatározó szerepérõl szólhatott. Leírhatatlan, amit mondott, mert már az a mûvészet kategóriájába tartozott. Csak egy dolog állítható, hogy a nagyérdemû itta a szavait.

Az ételek és a borok olyan teljes harmóniában voltak, hogy a leginnyencebbek sem fintorogtak. Nem véletlen, az ételcsodákat a szakma kiválóságai álmodták meg a borokhoz.

A fõmenü kissé megterhelte már a vendégeket, ezért a frissesség visszanyerése érdekében újra az Allegra – Tokaj mûsorát hallgathatták a jelenlévõk.

S, az andalító muzsika után elkezdõdött a bor felszolgálása a desszerthez, amelyet Orosz Gábor mutatott be nem kis büszkeséggel.

S, a desszert és a hozzá dukáló 6 puttonyos 2000 –es aszú elfogyasztása után, Papp Endre bemutatta a séfeket, akik erre az estére a borászok mellé megteremtették a csodát:

Hercegh Zoltán, Mógor Attila-67 Étterem Székesfehérvár, Cetner Attila-Imola Udvarház Eger, Bujdosó Barnabás-Stand Bisztró Budapest, Takács Gábor-Andrássy Kúria, Németh László-67 Étterem Székesfehérvár, Mihályi László-Európa bajnok cukrász Desszertszalon Budapest

Majd a mûsorvezetõ lezárta a vacsorát, s bemutatta a bál hivatalos zenekarát az Albatros zenekart, akit a közönség már ismer St. Martin közremûködésével rendezett III. Tokaji Borbarátnõk Báljáról).

Nem volt más hátra, mint elkezdõdhetett a tánc és az önfeledt szórakozás.

A zenét és a táncot a tombola sorsolása szakította meg, ahol borokat, hétvégi kiruccanásokat lehetett nyerni – természetesen – borkóstolóval. A tánc és a vigalom hajnalig tartott.

Az est során Papp Endre többször tájékoztatta a bálozókat, hogy

– BORBÁR a karzaton található a Tokaj Renessaince a Tokaji Nagyborok Társaságának szervezésében, ahol többféle bor megkóstolható, köztük Ruszti vörös is.

– Sajtbár T. Nagy Tamás sajtjaiból került összeállításra.

– Csathó Pál grafikusmûvész A szõlõ és a bor dicsõítése címû kiállítása a karzaton megtekinthetõ.

– Az est során a Bakos Stúdió – Bakos Zoltán, a borvidékek fotósa képeibõl tekinthetnek meg összeállítást.

– A rusztikus dekoráció venyigébõl és élõvirágokból készült, Vadásziné – Katikának, tokaji vállalkozónak köszönhetõ.

– Köszönet és hála illeti a Tokaji Kulturális központ dolgozóit, Dévald István igazgató urat, akik mindvégig segítették a bált.

Forrás:
boon.hu
http://www.boon.hu