Savszegények lettek a fehérborok

A borosgazdák egyik szeme nevet, a másik meg valószínûleg sír. Dr. Diófási Lajos, a pécsi Szõlészeti és Borászati Kutatóintézet volt vezetõje, a szakma egyik legnagyobb baranyai szakértõje szerint lassan kimondhatjuk, hogy ami a vörösborok számára áldásként értékelhetõ – vagyis a csapadékszegény és a napfényben gazdag nyár -, az valójában kiégette a savakat a fehérborokból. S bár a szakember még nem kóstolta végig a régió összes mérvadó tájának fehérborát, megkockáztatta a kijelentést, hogy nagyrészük valószínûleg éppen az élvezeti értékékébõl veszíthetett sokat. Ahogy mondani szokás, ellágyult. S ez nemcsak az eltarthatóságát rontja, hanem a kellemét is, mindazt, ami a gyomor számára fontos.

Diófási professzor szerint a fehérboroknak nem ellensége a csapadék, hiszen a valódi harmóniájukat \”rendezettségük\” adja. A magas alkoholtartalom nem elég. Az ízletes fehérborhoz a kellõ, karakteres savtartalom is szükséges, nem beszélve azokról az eszszenciális tápelemekrõl, amelyeket a szõlõ a talajból gyûjt, s amelyekbõl az idei, szokatlan nyárban kevesebb jutott el a bogyókig, s melyek emiatt aztán hiányoznak a borból. Már látható, hogy az amúgy is lágyabb fajták, a rizlingszilváni vagy az ottonel kifejezetten rosszul jártak, fõleg akkor, ha nem kezdték el a szüretelésüket már jó korán, augusztusban, amikor még valami menthetõ volt a savakból.

Az idei idõjárás helyi adataival igazolható az a drámai hatás, amivel a fehérszõlõ-termelõknek kellett szembenézniük és amely ténylegesen mediterránná tette térségünket. Hiszen a kutatóintézet szentmiklóshegyi mérõállomásnak 1951-ben megkezdett mérései szerint ezen a nyáron három fokkal magasabb volt a vegetáció idejének átlaghõmérséklete, 310 órával több napsütés érte a tõkéket és 252 milliméterrel kevesebb csapadékot kaptak, mint az elmúlt ötven év átlagában. Az ilyen \”éghajlaton\”, az olasz, spanyol mediterrán borvidékeken nem is foglalkoznak a fehér szõlõvel.

A savszegénység egyébként nemcsak minket sújtott: Hárs József a Bóly-Mohács Fehérborút termelõjeként megjegyezte, hogy Stuttgart környékén járt a minap, s tapasztalta, hogy az ott termett fehérborok nagy része a magas alkoholtartalom mellett bizony savaiban – és fittségében – szintén a szokásosnál szegényebb lett.

A fehérbor feljavítása, \”utósavazása\” bizonyos korlátok mellett lehetséges, de sokak szerint nem méltó eljárás. Ezért inkább azt tanácsolja Diófási Lajos, hogy aki teheti, az a több savat gyûjtõ és tároló rajnai rizlinggel való házasítással javítsa a fehérbor élvezeti értékét.

Forrás:
Dunántúli Napló
http://www.dunantulinaplo.hu