Reneszász bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza
A május 30-án nyíló ideiglenes kiállításunk alkalmával bepillanthatunk a reneszánsz bor világába, megismerkedhetünk az aszú készítésének történetével, megismerhetjük a Tokaj-hegyaljai pincészetek jelenét és jövõjét. A tárlatot Tátrai Zsolt borász, fotómûvész alkotásai színesítik, a fénykép kiállítás a Tokaj-hegyaljai borkészítés életébõl mutat be kockákat.
Az aszúk elsõ írásos említése 1571-bõl ismert, de a szaktudomány a XVI. század elejétõl-közepétõl feltételezi már általános készítésüket. Az elsõ írásos aszúbor alak, “aszú szõlõ bor” néven szerepel, majd a 16. század végén Szikszai Fabricius Balázs – a Sárospataki Református Kollégium nagyhírû tanára – említi latin-magyar szótárában.
A Mátyás király által kedvelt aranyló színû szerémi fehérbor is már szamorodni típusú nemes ital lehetett. Az aszúborok, majd a tokaji eszencia hamar a királyi udvarok nagyhírû és kedvelt desszertitalaivá váltak. A koraújkor ugyanis édes ízekben szegény volt, a répacukor hiánya miatt. Mézzel, nádcukorral, fojtott musttal és gyümölcsökkel csillapították ekkoriban az édes íz igényüket.
A tokaji bor igazi hírnevét ezek a természetes édes, aranyló színû desszertitalok adták meg, melyeket az idõk folyamán számos világhíresség aforizmája, dicsõítõ szava és dala örökített meg. A tokaji aszúszemekbõl nyert szamorodni bor, a tokaji aszúbor, és az aszúszemek saját súlyától kicsöpögõ eszencia ma is igazi hungarikum, a magyar örökség része. Kóstoljon belõle Ön is!