Pinot Noir kóstoló a Fekete-hegyen
A találkozón nem a versenyeztetés volt a cél, hanem a közös tapasztalás, az eltérõ nézetek szakmai ütköztetése, a közös gondolkodás kialakítása.
A meghívást sokan elfogadták – Bakonyi Antal (Csányi Pincészet), Bock József, Gere Attila és lánya Andrea, Gere Tamás, lánya Viktória, fia Zsolt, Jekl Béla, Wunderlich Alajos Villányból, Lõrincz György (St Andrea Pincészet) és Grohman Tamás (Gál Tibor pincészete) Egerbõl, Bott Frigyes (Felvidék), Andreas Ebner (Mozsgó) – és legtöbbre tartott pinot noirjukból hoztak magukkal mintákat.
A borszakírók – Alkonyi László (Borbarát), Bányai Gábor (Borigo), Farkas Zoltán (Bor és Piac), Gazda Albert (Mûvelt Alkoholista), Kovács András István (Tonella), Ujhelyi Zoltán (Magyar Rádió) – és a további meghívottak elõször a pincészetet járták végig Ipacs Szabó István fõborász vezetésével, majd Debreczeni Mónika birtokigazgató vezette fel az izgalmasnak ígérkezõ vakkóstolást.
A Vylyan Pinot Noir története az 1992 telepítésekor kezdõdött, de igazán csak az 1998-as évjárattal vállalhatók. Az 1995,-’96,-’97-es borok szép vörösborok voltak ugyan, de nem „igazi” pinot noir-ok. Azután, 1998-ban Jean Pierre Confuron, majd Marie Laroze burgundiai borászok kapcsolódtak be a közös munkába. A pincészet a legnagyobb eredményt talán e fajtával (Pinot Noir 2004) érte el, de az elmúlt tíz év igazán arra volt elegendõ, hogy lássák, milyen kihívással állnak szemben, milyen lehetõségek rejlenek ebben a fajtában.
A pinot kihívást jelent szõlésznek – borásznak – borfogyasztónak egyaránt. Nem tûri a középszert, sem a termõtájban, sem a szõlészkedésben-borászkodásban, sem az érlelésben. A ház asszonya szerint a pinot az általuk ismert legfinomabb, legtörékenyebb és egyben legnehezebb fajta a maga vörösbogyós gyümölcsös, fûszeres, dohányos, kakaós világával, törékeny tanninjaival, egyedülálló simaságával, hosszúságával.
A szõlõsgazdáknak mindig is nagy dilemma, hogy mely fajtára helyezzék a hangsúlyt, mennyire lehet/szabad a divatot követni és mennyire kell a hagyományokat?
A borszeretõk a világon mindenütt felkapják a fejüket, ha megjelenik egy új, kiváló pinot noir termelõ pincészet, régió vagy ország. A kérdés: milyen szerep vár hazánkban e fajtára? Lehetséges-e, hogy a pinot noir mellett a Bordeaux-i fajták (cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc) is remekül megférnek ugyanazon a termõhelyen? Lehet-e õket egymással házasítani? Melyik a „nagy” pinot noir-nál az igazán üdvözítõ módszer? A delikát, fineszes, szinte virágosan légies stílus-e az út, vagy a kemény szerkezetû, hosszabb ideig extrahált, strukturált pinot? Magyarország termõtájai alkalmasak-e arra, hogy hosszútávon bekerüljenek ebbe az elit klubba? Mely borvidékek? Eger, Sopron, Villány – mindegyik vagy egyik sem?
A szép pinot noir-ok elõfordulási helyeit könnyû megjegyezni (Burgundia, Elzász, Champagne, Németország- Baden és Rheingau, Észak-Olaszország, Svájc, USA-Oregon, Új-Zéland) szemben a cabernet sauvignonnal, amely szinte a világ minden borvidékén elõfordul.
Egy valami mindegyiknél közös: a TERROIR, amely kifejezi a termõhely adottságait, különbségeit, így egyedi karakterrel ruházza fel a borokat. Fontos a dûlõk fekvése, a mészkõ alapú löszös-agyagos-márgás termõtalaj, az ültetvény sûrûsége, a tõke terhelése, a borkészítés módja. A pinot noirt elõször meg kell érteni, és ezt követõen kifejezni!
Noha a fajta Magyarországon kb. 100 éves múltra tekint vissza, hisz kisburgundiként jelentõs területen termesztették, igazán nagy nemzetközi elismertségre a múltban nem tett szert.
De milyen is a pinot noir? Nehéz általánosításokban beszélni a fajtáról, akár szõlõ, akár bor formájában. Az biztos, hogy aromatikus, finom fajta, amelyhez nagyon gyengéden kell közelíteni. Szinte nincs egyetlen felismerhetõ íze vagy stílusa, hacsak nem az „édes érzet” és a viszonylag magas alkohol, amely Burgundiában részben a chaptalizációnak (mustjavítás) köszönhetõ. Fiatalon hasonlíthat frissen préselt eperhez (Côte de Beune), nap melegítette eperhez (Côte de Nuit), szilva dzsemhez (Kalifornia), vagy roppanós germensdorfi cseresznyéhez (Magyarországon).
A bor karaktere gyorsan változik, hamar elhagyja a gyümölcsös korszakot. Különleges bukéja bármi lehet a violától az animálisig, a rothadó zöldségtõl a szarvasgombáig. A magas és az alacsony minõség között tátongó a szakadék. A hihetetlen széles minõségi szórás a vörös burgundiknál ugyanúgy magyarázható az eltérõ klónokkal, mint az eltérõ pincetechnikával.
A nehézségek ellenére miért kedvelt a borászok körében? Mert kihívás, mert soha nem lehet kiismerni szeszélyes lelkét, mert nagyon sokrétû, elegáns bort tud adni.
Nos e kérdések, gondolatok felvetése után következett a „megmérettetés”. A vakkóstolás résztvevõinek nem pontozniuk kellett, hanem a bemutatott 17 bor közül a három legszimpatikusabbat kellett megjelölniük. Azt, hogy mire is adták le a „voksukat” mindenkit nagy izgalommal töltött el.
Íme a „menüsor”: Bock Pinot Noir 2004, Bock Pinot Noir 2005, Bott Frigyes Pinot Noir 2006, Csányi Pinot Noir 2002, Ebner Pinot Noir 2004, Gál Pinot Noir 2004 szûretlen, Gere Attila Pinot Noir 2004, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002 újhordós, Gere Tamás Pinot Noir hordóminta 2005, Jekl Pinot Noir 2003, Napa Bouchaine Pinot Noir 2005, St Andrea Pinot Noir 2005, Tiffán Pinot Noir 2001, Vylyan Pinot Noir 1998 reserve, Vylyan Pinot Noir 2004, Wunderlich Pinot Noir 2004.
A végeredmény – a legtöbb jelölést elért borok sorrendje: Vylyan Pinot Noir 1998 reserve, Tiffán Pinot Noir 2001, Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir 2002 újhordós, Bock Pinot Noir 2004, Bock Pinot Noir 2005, Wunderlich Pinot Noir 2004.
Viszonylag nagy volt a szóródás a jelölésekben, ugyanakkor a résztvevõk egyöntetûen azt állapították meg, hogy egytõl egyig szép borokat kóstoltak.
A vita és eszmecsere mindazt visszatükrözte, amelyrõl Debreczeni Mónika a felvezetõjében szólt. A különbözõ vélemények, álláspontok ugyanúgy megfértek egymás mellett, mint az általuk készített különbözõ pinot noirok.
E téma körüli gondolatok kikristályosodásához persze egy alkalom nem elegendõ – de valami elkezdõdött. Felismerve az együtt gondolkodás fontosságát, a jövõbeni hasonló jellegû szakmai találkozókra mindenki igent mondott.