Piarista Bor 2016
A piaristák – a kegyesrendiek – évszázadok óta tanítanak, 1642 óta Magyarországon is számos iskolát alapítottak. Manapság is több ezer gyermeket, fiatalt oktatnak általános iskoláikban, gimnáziumaikban és szakiskolájukban. Jelentõs szerepük volt azonban a magyarországi borkultúra fejlesztésében is, szõlészeteik mintagazdaságokká fejlõdtek az évszázadok alatt.
A rend második magyarországi iskolája is úgy jött létre 1685-ban, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szõlõket hagyott a kegyesrendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Késõbb is sok piarista rendház megélhetéséhez hozzájárultak a kisebb-nagyobb szõlõk és pincék. Több nagyobb birtok is volt a rend tulajdonában, melyekbõl hazai és nemzetközi versenyeken díjnyertes borok kerültek piacra. Ilyenek voltak a Balaton-felvidéken Dörgicsén, valamint Tokaj közelében Mádon és Sátoraljaújhelyen.
A második világháború után a kommunista diktatúra által elvett birtokok szõlõtermésébõl származó bor hiánya társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékek elvesztését is jelentette.
A rendszerváltást követõen 2008-ban a rend újjáélesztette a régi hagyományokat. Egy évvel késõbb, az elsõ alkalommal kiírt borválogatásra, nem lévén saját szõlõterülete a rendnek, olyan borászatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régiókban, hagyományos piarista szõlõtermõ földek közelében fekszenek. A szakértõkbõl és a rend képviselõibõl álló zsûrinek az volt a feladata, hogy a beérkezett pályázatok közül kiválassza azt a bort, mely az év Piarista bora címre érdemes és méltó. Ettõl kezdve a kitûnõ minõségû gyõztes borok Piarista borként kerültek palackozásra, címkézésre és forgalomba. 2010-tõl már országos volt a nemes vetélkedés, rövidesen pedig a Kárpát-medence minden magyar borászata pályázhatott. Az évente megrendezendõ borválogatás egyik célja, hogy a feltörekvõ, komoly szakmai munkát végzõ magyar gazdák borait megismertesse a borkedvelõ közönséggel. A másik cél pedig, hogy a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei újjászülessenek, és közösségek épüljenek belõlük, nemcsak a piarista családon belül, hanem minden borszeretõ ember között.
Idén, immár nyolcadik alkalommal is kitûnõ minõségû borok érkeztek a válogatásra. A régi piarista szõlõtermõ vidékekrõl és az ország legkülönbözõbb borvidékeirõl származó fehérborok mindegyike méltón képviselte a rend hírnevéhez illõ hagyományt és minõséget.
A szakértõkbõl és a piarista rend képviselõibõl álló öttagú szakértõi zsûri tagjai Nyeste Pál SP, a nagykanizsai piarista gimnázium igazgatója, dr. Freund Tamás agykutató, dr. Rohály Gábor, a zsûri elnöke, Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, és dr. Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség alelnöke voltak.
A zsûrizésen 100 pontos rendszerben íz, zamat, szín és illat alapján pontozták és rangsorolták a borokat. A kóstolás vakon történt, a zsûri tagjai csak a döntésük után ismerhették meg a borokat készítõ borászatok neveit. A szakmai zsûri által kiválasztott bor az év Piarista boraként kerül forgalomba, a termelõ nevének és címének feltüntetésével.
Két gyõztest hirdettek ki:
Farkastetõ Chardonnay 2015 – Istvándy Jenõ Pincészete
Zeusz 2013 – Szászi Birtok
A GYÕZTES PINCÉSZETEK ÉS BOROK ADATAI:
FARKASTETÕ CHARDONNAY 2015, száraz fehérbor, 750 ml
ISTVÁNDY JENÕ PINCÉSZETE
„Családunk és borászatunk otthona az 1825-ben épített Istvándy ház, mely jellegzetes és gazdag oromfaldíszítésével a Balaton-felvidék egyik híres mûemléke Szentbékkállán. Építõje Istvándi József jómódú gazdaember volt és jelentõs méretû területeken gazdálkodott. A ház apáról fiúra szállva egyenes ágon öröklõdött tovább családunkban és felnövekvõ generációk sorát szolgálta.” Az udvarban álló egykori gazdasági épületek az évek során új funkciókat nyertek. A régi kõfalak közt modern palackozóüzem kapott helyet, öreg pajtájában pedig a pincészet borbemutató és kóstolóhelyisége mûködik.
Mintegy 5 hektárnyi ültetvényeiken chardonnay-t, olaszrizlinget, rizlingszilvánit és királyleánykát mûvelnek.
A Farkastetõ dûlõ a szentbékkállai Kõtenger szõlõskertje. Festõi szépségû, tökéletes, déli lejtõjén gazdag termõtalajon követik egymást a déli tájolású szõlõsorok több mint 30 éves szõlõtõkéi. Meszes-vulkanikus talajadatottságnak köszönhetõen jellegzetes, visszafogott illatú, elegáns és zamat-gazdag borok születnek itt. Az innen származó chardonnay szõlõ tökéletes egészségi állapotban, aranyló fürtjeivel már szüretelése közben óriási reményeket ébresztett. A lassú, kiegyensúlyozott erjedés során megvillantotta nagyságát és gazdagságát. A spontán lezajló almasav-bomlást követõen pedig megszületett az a bor, melyre 2010 óta vártak: a pincészet csúcsbora.
A dûlõ legmagasabban fekvõ részérõl enyhe túlérettségben szüretelt szõlõbõl készült must lassú erjedése és a spontán almasav-bomlás után egy tüzes, lehengerlõ bor született. Kitárulkozó illata a fajtára jellemzõ trópusias, érett, lédús gyümölcsösségben játszik. Íze és zamatai szinte felrobbannak a szájban, hosszú utóíze még percekig gyönyörködteti az embert. Magas cukortartalma kiugró alkoholtartalmat eredményezett, a széles test mellett mégsem perzsel. Enyhe maradékcukor tartalma diszkréten kísér, elegáns savai szép szerkezetet adnak. Igazi mély bor, mely hosszasan mutatja meg magát és nagy gondolatokkal tölti fel az elmét.
Fogyasztása 13 oC-on javasolt.
Alkoholtartalom: 14,5 %vol
www.istvandyjeno.hu
ZEUSZ 2013, száraz fehérbor, 750 ml
SZÁSZI BIRTOK
„Gyerekkorunkban kezdõdött és a génjeinkben. Mindkettõnk õsei a föld és a természet szeretetét adták tovább, a feleségem szülei, nagyszülei, dédszülei is itt mûvelték a szõlõt a Szent György-hegyen. Édesapám az akkori rendszer pincegyöngyszemében, az Eszterházy-pincében volt pincemester, nagyapám pedig haláláig szeretett barackosából élt meg” – emlékezik Szászi Endre. Feleségével a Szent György-hegyen, majd Szigligeten vásároltak szõlõket, és lassan, kitartó munkával elérték a tervezett 15-20 hektár közötti méretet.
A mûvelés a kezdetektõl ökológiai volt, rengeteg volt a kézimunka, a kapálás, hiszen csak mechanikai gyomirtásról lehetett szó. „Minden nehézségért kárpótolt bennünket az a fantasztikus élmény, hogy ide tartozunk, mint a fák, amelyek ebbõl a földbõl nõttek ki, hogy nap mint nap átélhetjük a nagy megújulás csodáit. Már kora tavasztól illata van a szélnek, a rügyekkel kezdõdik, a szõlõvirágok parfümös illatával tetõzik és még november végén is ott az örökzöld lonc és rózsa, ha nem jön a korai fagy.” 2003-ban szüreteltek elõször bio minõsítésû szõlõt.
Ma már zárt technológiával dolgozzák fel a kézi szürettel, kis ládákba, törésmentesen szedett fürtöket, melyek a lehetõ leggyorsabban, zúzó-bogyózón keresztül kerülnek a pneumatikus présbe, majd a hûtött erjesztõ tartályokba. 2013-ban megépült az új feldolgozó üzem, ahol már bio szõlõlevet is elállítanak. Az üzem felsõ részén kapott helyet a Viridarium nevû étterem, illetve kóstolóterasz.
Mûvelnek rózsakövet, zeuszt, zenitet, ottonel muskotályt, kéknyelût, olaszrizlinget, szürkebarátot, valamint cabernet sauvignont és pinot noirt. Ezeken kívül 0,3 hektár nagyságú furmint ültetvényük is van, valamint nyolcszáz tõke csókaszõlõvel áldoznak a múltnak és saját kíváncsiságuknak.
A zeusz igazi hungarikum, az ezerjó és a buvier keresztezésébõl származik. Aranysárga színû, illatában ásványos dominanciával, melyet túlérett gyümölcsök édessége kísér. Kóstolva száraz, savai és krémes teste harmóniában van, sós ásványossága ellenpontozza az aszalt gyümölcsök ízét. Utóíze hosszú, gyümölcsös lecsengéssel.
Fogyasztása 13 oC-on javasolt.
Alkoholtartalom: 14 %vol
www.szaszipince.hu