Örülnek a forintnak, félnek a pancsolástól a borászok
A gazdasági válságban minden szektor szenved, és fõleg azoknak akad sok bajuk, amelyek nem létszükségleti javakat, illetve szolgáltatásokat nyújtanak. Általános vélekedés szerint a minõségi borfogyasztás ma még inkább luxusnak számít Magyarországon, így elvileg ez az iparág is bajba kerülhetne a válságos idõkben, de a jelek szerint szerencsére ez mégsem ilyen egyszerû.
„A turisták jönnek és kiisszák a pincéket” – jellemezte a magyar borágazat válságban kialakult helyzetét Demeter Endre, a DemeterVin borásza, a Junibor elnökségi tagja. A válság miatt egyre több a turista, mindenek elõtt a németek jönnek, akik eddig más úti célokat néztek ki maguknak, most viszont közelebbi országot választanak a pénzszûke miatt. Magyarország közel van és jó az ár/érték arány, háromszor jobb például, mint Olaszországban. A gyenge forint, azaz az erõs euró csak javít a borosok helyzetén, így ugyanis a nyugat-európaiak még többet kapnak Magyarországon a pénzükért, miközben a magyar turisták egy része itthon megy nyaralni, mivel nincs pénze a külföldi utakra.
A szektor egyik specialitása, hogy jellemzõen minden országban a hazai bort fogyasztják, azaz Magyarországon jellemzõen magyar bort isznak a külföldi és a belföldi turisták is. „A szakértõk természetesen megkóstolják a többi ország borát is, de õk is inkább saját bort isznak kedvtelésbõl” – mondta a borász.
Az egyetlen esély
A válság tehát nem igazán okoz problámát a magyar borszakmának, amely azonban így is komoly kihívásokkal néz szembe. A legkomolyabb piaczavaró tényezõ minden bizonnyal az olcsó import bor, ebbõl hivatalosan 200 ezer hektoliter, egyes becslések szerint azonban egymillió hektoliter érkezik az országba minden egyes évben (bár a gyenge forint miatt a behozatal egyes becslések szerint 30 százalékkal csökkent).
Mivel Magyarországon magasak az adóterhek, és a klíma is határokat szab, a magyar borászok nem tudnak alámenni a literenként akár 0,6 eurós (kevesebb mint 170 forintos) importárnak. A hagyományos magyar szõlõtermesztési kultúra extrém gépi- és kézimunka-igényes, így nagyobb a költsége is – ez ugyan gazdaságilag hátráltató tényezõ, a bor minõsége ugyanakkor kifejezteten jó, ezért az ár/érték arány még mindig vonzónak számít Európában.
A borkészítés beruházásigénye kifejezetten jelentõs, így csak azok vállalják, akik komolyan gondolják és értenek is hozzá. A marketingre azonban nem jut pénz – az állami támogatás mindössze 400 millió forint körül mozog egy évben -, Szepsy István borász szerint így a borosoknak maguknak kell reklámozniuk a magyar bort. „Koncentrikus körökben terjeszteni a borkultúrát: kicsi csoportokban meggyõzni az embereket, ez az egyetlen esély” – tette hozzá.
„Rozénak látszó tárgyak”
Az importborok alacsony árán felül is vannak problémák, mégpedig elsõsorban egy európai uniós szabályozási tervbõl adódóan. A már említett visszafogott támogatás mellett könnyen lehet, hogy a rozétermelõknek komoly változásokkal kell megküzdeniük.
A magyar borágazat jelenleg is komoly harcot vív, Brüsszel ugyanis azt tervezi, hogy azokat a borokat is rozéként lehessen forgalmazni, amelyek fehér- és vörösbor összeöntésébõl készülnek, ne pedig csak azokat, amelyek eredetileg is rozének voltak szánva. A pancsolás legalizálását jelentõ lépés ellen Magyarország szólalt fel elsõként, de késõbb bõvült a támogatók listája.
Az érintett magyar termelõk többsége egyértelmûen elutasítja a tervet, a lépés nyomán ugyanis ellephetik a piacot a „rozénak látszó tárgyak”, amelyek minõségben, ízvilágban messze elmaradnak a valódi rozéktól. Emellett félõ, hogy a fogyasztók nem fogják tudni, melyik az igazi és melyik a kevert bor. „Hiába lesz rajta a megjelölés, számos fogyasztó nem fogja megnézni, elolvasni, hanem csak beteszi a kosarába, ráadásul vélhetõen vonzó lesz a kevert bor alacsonyabb ára is” – fogalmazták meg félelmeiket a magyar borászok.
Megdöbbentõ és botrányos
„A piacon nagy zavart okozhat, ha forgalomba lehet hozni vörös- és fehérbor keverésével készült rozét” – vélekedett Dúzsi Tamás szekszárdi bortermelõ, aki a cannes-i rozévilágbajonkságon többször is nyert érmeket. A hozzá nem értõ fogyasztót megtévesztheti, ha egy illatos muskotályos fehérhez valaki kevés vöröset tesz, pedig ez természetesen nem rozé. „Nem tisztességes, hogy ha egyeseknek nem kell el a vacak fehérbora, és ráfogják, hogy rozé” – mondta Dúzsi Tamás a távirati irodának a tervezett rozérendeletrõl. Szerinte a magyar bortörvény házasítási szabályaival sem egyeztethetõ össze, ha egy bor teljesen más fajtákat tartalmaz, jelenleg ugyanis a minõségi bornak legalább 85 százalékban kell a megjelölt fajtából készülnie.
Thümmerer Vilmos egri borász szerint megdöbbentõ, hogy egyáltalán felmerül, hogy a vörös- és fehérborból összeöntött bort rozénak nevezzék. Frittmann János, 2007-ben az Év borászának választott termelõ pedig azt emelte ki: termelõi és borászati oldalról is botrányosnak tartja azt, hogy az Európai Bizottság ezzel az intézkedésével legalizálni akarja a borpancsolást. A villányi borászok nevében Bock József azt mondta, a piac dönti majd el, melyik eljárással készült rozéra van igény.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa határozati szinten nem foglalkozott a kérdéssel. A magyar borászok nagyjából egyöntetû véleménye szerint egy átgondolatlan, a minõségi bortermeléssel szembemenõ tervrõl van szó. „A rozé nem csak egy szín, hanem egy készítési mód, egyes borászok szerint filozófia” – mondta a brüsszeli tervekrõl az [origo]-nak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fõtitkára.
Erõs szövetséges a rozéháborúban, nincs lefutva a meccs
A rozéháború kirobbanása idõben egy kicsit csúszott, az Európai Bizottság (EB) tervére ugyanis elsõ körben rábólintottak a tagállamok. Viszonylag prózai okai voltak, hogy az Európa legnagyobb rozétermelõjének számító Franciaország eleinte nem állt az ügy mellé, a francia delegált döntésérõl ugyanis csak késõbb szereztek tudomást a gall borászok. A magyar agrártárca és a Francia Mezõgazdasági Kamara közötti információcsere alapján derült ki, hogy milyen döntés készül Brüsszelben, és a franciák azonnal nagyon kemény fellépést helyeztek kilátásba.
Az ügy fontosságát jelzi, hogy Michel Barnier francia agrárminiszter levélben fordult Mariann Fischer Boelhez, az Európai Unió mezõgazdasági biztosához, hogy Brüsszel ne fogadja el a pancsolást legalizáló tervezetet. „Nem lefutott meccs” – mondta az [origo] kérdésére Sztanev Bertalan, a budapesti agrártárca vezetõ tanácsosa a magyar borágazatot érzékenyen érintõ európai bizottsági rendeletrõl.
Az Európai Parlamentben (EP) május elején komoly vita bontakozott ki a rozéval kapcsolatban, az Európai Bizottság kritizálásában nem meglepõ módon szintén a francia euróképviselõk vitték a primet. Gilles Savary, a szocialista frakció tagja egyenesen odáig ment, hogy miközben kifejtette, a fehér- és a vörösborok keverésének engedélyezése egyenértékû lenne az élelmiszer-ipari „termékhamisítás” legalizálásával, rögtön adott is egy pohár kevert bort az illetékes biztosnak, Mariann Fischer Boelnek – kipróbálásra, és bízva abban, hogy az ízhatás megváltoztatja a biztos véleményét.
Formálódik a rozékoalíció
Franciaországon belül a leginkább Provence megyét érinti a kérdés, itt ugyanis a helyi bortermelés csaknem 90 százaléka rozé, és 5-6 ezer ember konkrétan ebbõl a borfajtából él. Ezek fényében nem is meglepõ, hogy a provence-i termelõk ellenzik a leghangosabban a brüsszeli terveket, a helyi termelõket képviselõ François Millo már be is jelentette, hogy a borkeverés engedélyezése sok ezer ember munkájába kerülhet, hosszabb távon pedig az iparág alapjait jelentõ fogyasztói bizalom elpárolgását okozza majd.
„Ez egy másik termelési technika, így másképp kell hívni a terméket is” – fogalmazott Millo, aki attól tart, hogy a keverés engedélyezését az motiválja, hogy így szabadulhassanak meg egyes termelõk fölös fehérborkészleteiktõl.
A legnagyobb európai rozétermelõ kapacitással büszkélkedõ franciák tehát egyelõre aggódnak, és szövetségeseket gyûjtenek. A magyarok támogatására minden bizonnyal számíthatnak, és a lobbimunka most komolyabb támogatók megnyeréséért folyik – Párizs el szeretné érni, hogy többek között Berlin is vele szavazzon majd rozé-ügyben.
A brüsszeli testület várhatóan június 19-én dönt a kérdésben, de az esélyekrõl egyelõre semmit nem lehet mondani. „Könnyen elképzelhetõ, hogy simán átmegy a tervezet, de ennek ellenkezõje is elõfordulhat, ami kedvezne a magyar és francia borászoknak” – mondta Sztanev Bertalan.
Amit mi szeretnénk
A magyar javaslat alapján csak abban az esetben lehetne feltüntetni a rozé megjelölést, ha az adott termék a hagyományos technológiával, kékszõlõbõl készült, a fehér- és vörösbor összeöntésébõl elõállított bornak pedig nem lenne semmiféle megkülönbözetõ jelzése. A probléma az, hogy a Nemzetközi Szõlészeti és Borászati Szervezet elfogadja az összeöntött borok esetében a rozé elnevezést, ezért az Európán kívüli nagy bortermelõ országok – például Ausztrália vagy az Egyesült Államok – borászai használják is ezt a kifejezést.
Egy másik javaslat szerint meg kellene jelölni a címkén, hogy összeöntött vagy hagyományos rozéról van szó. Ezzel a megoldással nyelvi gondok vannak, egyes nyelvekben ugyanis van szó a kevert borra, más nyelvekben pedig nincs. Az elsõre jó példa a francia nyelv, amelyben a coupage („kupázs”) szó használata egyértelmûen azt jelenti, hogy összeöntött bor van a palackban, míg például Magyarországon nincsen ilyen speciális kifejezés, és fölöttébb hosszú lenne egy címkén azt használni megjelölésként, hogy „vörös- és fehérbor összeöntésébõl készült ital”. Magyarul a franciához leginkább közel álló megjelölés a „házasítás” lehetne, ez a megjelölés azonban könnyen megtévesztõ lehet, mert magyarul arra utalhat, hogy azonos színû szõlõfajták összekeverésébõl készül az adott bor.
A franciák alternatív szándéka mindeközben az, hogy amennyiben nem lehet egymsától eltérõ elnevezésekkel illetni a tradicionális és a kevert rozékat, akkor Brüsszel egyáltalán ne engedélyezze a kupázs-eljárást, azaz az összeöntést. Ezzel megszûnne a probléma, maradnának a fehér-, vörös- és rozéborok, de az is igaz, hogy az európai hatóságok rég látott mértékben avatkoznának be a gazdasági életbe, márpedig már most is sokan túlszabályozással vádolják az EU-t.
Aggályos lehet a rozé védelme
A helyzetet bonyolítják a nemzetközi kereskedelem szabályai is. Sztanev Bertalan felhívta a figyelmet arra, hogy a Kereskedelemi Világszervezet (WTO) elõtt folyó tárgyalásokon esetleg gondot okozhat, ha a rozé védelmére kel Brüsszel, és csak a hagyományos eljárással készített bor esetében engedélyezi a megnevezést, mivel a világ más tájain a keverés is elfogadott eljárás.
Ha Brüsszel nem engedélyezi az összeöntést, akkor az kereskedelmi akadályokat képezhet az Európai Unión kívülrõl jövõ termékek esetében. Az Európai Unió és egy azon kívüli országgal kötött kétoldalú megállapodás felülírna egy esetleges uniós rendeletet, azaz a kétoldalú megállapodás engedélyezné, Brüsszel viszont tiltaná a kevert borok forgalmazását, ami problémát okozna a piacon.
Ezek alapján az ausztrál és amerikai borászok – bár egyelõre nem túl jelentõs mennyiséget szállítanak Európába – nem néznék jó szemmel a rozé védelmét. Emellett Franciaországnak, Magyarországnak és Görögországnak vélhetõen meg kell küzdenie a mediterrán országokkal is. Bár Spanyolország, Olaszország és Portugália eddig nem foglalt állást a kérdésben, de újabban õk is amellett vannak, hogy az összeöntött bort is lehessen rozénak hívni. Sztanev szerint nekik ez jó lenne, fehérborban ugyanis kevésbé erõsek, miközben a keverés technológiailag jól beilleszthetõ lenne a szóban forgó országok bortermelési struktúrájába.
Középtávú borstratégia
A szakmai szervezetek által a közelmúltban elfogadott középtávú borstratégia egyik alappillére a magyar borok külföldi eladásának ösztönzése, növelése – mondta egy szerdai háttérbeszélgetésen Nemes Richárd, a Magyar Bormarketing Kht. ügyvezetõje a távirati iroda tudósítása szerint. A stratégia három fõ pillére a belföldi értékesítés növelése, a régiós termékek ismertebbé tétele, valamint a magyar borok külföldi eladásának segítése. A bormarketing finanszírozására összesen mintegy 700-750 millió forint áll a közhasznú társaság rendelkezésére évente. Ebbõl az összegbõl mintegy 30 százalékos arányban lehet a magyar borok külföldi eladását marketingeszközökkel támogatni. Heimann Zoltán, szekszárdi borász arról beszélt, hogy nagy szükség van a magyar bor külföldi promóciós támogatására.
Forrás:
[origo]
http://www.origo.hu