Ombudsmani nem a zéró toleranciára
Nos, néha – ha nem is gyakran – az az ember érzése, hogy vannak
dolgok, amik mûködnek Magyarországon. 2008. áprilisában hosszú,
kimerítõ cikket közöltünk az úgynevezett zéró toleranciáról, majd az
egész anyagot úgy ahogy volt (pontosabban kicsit átfogalmazva) beadtuk
az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosához, Dr. Szabó Mátéhoz.
Sokáig nem történt semmi, és magunk is azt gondoltuk már, hogy
felejtõs az egész, mígnem egy kora szeptemberi reggelen levelet hozott
a posta, benne az ombudsmani jelentéssel. Itt és most közzé tesszük a
lényeget.
Elöljáróban azért néhány dolgot el kell mondanunk. A jelentés
szeptember 3.-i keltezésû, a valódi megjelenés szeptember 8-9-én
történt, akkor jelent meg a Magyar Távirati Irodánál (MTI) is, vagyis
az összes hivatkozás, ami szeptember elején a médiában napvilágot
látott, ebbõl táplálkozott, vagyis az összes hivatkozás a BORIGO
beadványával kapcsolatos.
A másik, amit fontos elõre megjegyezni, hogy az ORFK azonnal
ellenkampányt kezdett, arra hivatkozva, hogy mennyi emberéletet
mentett meg a zéró tolerancia. Erre a kérdésre jelen cikkünkben még
visszatérünk, mert magunk is úgy gondoljuk, hogy az intézkedésnek van
– még ha csak áttételes is – szerepe a statisztikák javulásában.
Az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa 2567/2008. számú
jelentésében három oldalról vizsgálta meg a BORIGO beadványát.
1. Vizsgálat a jogbiztonság és az alkotmányos büntetõjog következménye
szempontjából.
Az ombudsman ennek vizsgálata során több alkotmánybírósági határozatra
is emlékeztet, amelyek kimondják a közhatalommal rendelkezõ szervek
mûködése kiszámíthatóságának, korlátainak, egyértelmûségének
szükségességét. Ennek az ominózus, többször módosított 35/2000 (XI.
30) BM rendelet több helyen sem tesz eleget, például a BORIGO által
kifogásolt kérdésben sem, vagyis, hogy „fogyasztott alkohol”-hoz köti
az azonnali elvételt, noha az orvosszakértõi állásfoglalás szerint ez
0,2 ezrelék alatt bizonyíthatatlan.
Ugyancsak a jogbiztonságnak történõ meg nem felelésnek tartja a
jelentés azt a tényt, amire a BORIGO szintén felhívta a figyelmet,
vagyis hogy az alkoholos állapot határai nincsenek jogszabályban
rögzítve, kizárólag az 1994/13-as Országos Igazságügyi Orvostani
Intézet módszertani levélbõl lehet azokat kiolvasni. Itt felhívja a
figyelmet arra, hogy a módszertani levél nem az állampolgár, hanem a
jogalkalmazók részére készült, tehát az állampolgártól nem is várható
el, hogy ismerje azt. Itt hivatkozik az Alkotmánybíróság azon,
következetesen képviselt álláspontjára (és ezen keresztül az Alkotmány
8. §-ára), miszerint szükséges az állampolgár általános védelme a
büntetõjogi eszközök önkényes felhasználása ellenében.
Ezen pont vizsgálatával kapcsolatban végsõ megállapításként leszögezi:
„A fentiek alapján megállapítom, hogy az ittas vezetés
szankcionálásával kapcsolatos szabályozás ellentmondásai, különösen
pedig az egyes eljárási garanciák hiánya (nem jogszabályi szinten
történõ rögzítése) következtésben kialakult helyzet a jogállamiság
elvébõl következõ jogbiztonság követelményével összefüggõ visszásságot
okoz. A jogbiztonság és az alkotmányos büntetõjog elvének sérelmét
jelenti továbbá, hogy a büntetõjogi, szabálysértési felelõsség
megállapításában a gyakorlatban kulcsfontosságú elemeket (a
befolyásoltság és a véralkohol-tartalom) a jogalkalmazási gyakorlat
számára nem jogszabály határozza meg.”
2. Eljárási garanciák – a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése.
Az Alkotmányból áttételesen, az alkotmánybírósági gyakorlatból viszont
explicit módon levezethetõ a tisztességes eljáráshoz való állampolgári
jog. Itt tárgyalja az ombudsman azt a kérdést, hogy lehetséges-e egy
olyan mûszer „adatai” alapján a vezetõi engedély elvétele, amely
egyáltalán nem szolgáltat adatot? Aggályosnak találja, hogy egyetlen
ilyen „mérésre” alapozva még akkor is elvehetõ a jogosítvány, ha semmi
egyéb jelet az intézkedõ rendõr nem tapasztal. Ugyancsak aggályosnak
tekinti, hogy a jogszabály ellentétes a 3/1998 (II. 1.)
alkotmánybírósági határozattal, amelyben az AB kifejezetten a vezetõi
engedélyek bevonásával és az ezzel kapcsolatos garanciákkal
foglalkozott. Harmadikként pedig aggályosnak minõsíti, hogy nincs
jogszabályban lefektetve, hogy mely esetekben kötelezõ a vérvételre
történõ elõállítás: már szabálysértés, vagy csak bûncselekmény gyanúja
esetén? Összefoglalóan a következõket állapítja meg:
„Megállapítom, hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggõ
visszásságot okoz az a jogi helyzet, miszerint a közúti közlekedési
igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és
visszavonásáról szóló 35/2000 (XI. 30) BM rendelet nem rendelkezik az
indokolatlan jogsérelmet megelõzõ, következetes ellensúlyt teremtõ
garanciális eljárási szabályokról (például az ésszerû idõn belüli
visszaadásról lehetõségérõl) és nem teremtette meg a megalapozott
helyszíni vizsgálathoz szükséges feltételeket sem.
3. Tartalmi vizsgálat: az önrendelkezési jog érvényesülése és a zéró tolerancia.
Az ombusman ezen pontban azt vizsgálja, hogy a jogosítvány elvétele
jelen témában és általában beleütközik-e a helyváltoztatás szabadságát
megállapító alkotmányos jogba. Több áttételen keresztül oda jut, hogy
általában egy társadalom természetesen korlátozhatja állampolgárainak
helyváltoztatási jogát, azonban ez nem diszkrecionális hatáskör,
vagyis ha az állampolgár teljesíti a feltételeket, akkor azt nem lehet
tõle megvonni. A helyváltoztatás szabadsága megvonásának ugyanakkor
alkalmasnak, szükségesnek ás arányosnak kell lennie. Az
alkotmánybírósági gyakorlat szerint ugyanakkor kizárólag bûncselekmény
alapos gyanúja lehet az, ami ilyen mértékû beavatkozást igényel, a
jelen szabályozás kizárólag az elrettentést célozza, valamint a
hatóság eljárás egyszerûsítõ igényét (lásd BORIGO 2008. április, 100.
oldal). Végül megállapítja:
„A fentiek alapján megállapítom, hogy az emberi méltóságból következõ
önrendelkezési joggal összefüggõ visszásságot okoz az a jogi helyzet,
miszerint a befolyásolt állapotban nem lévõ, bûncselekmény
elkövetésével nem, csak szabálysértéssel gyanúsított személytõl a
helyszínen, mérlegelés nélkül és azonnal el kell venni a vezetõi
engedélyt. A zéró tolerancia elvét követõ rendõrségi intézkedés
aránytalan korlátozást jelent – még kellõ eljárási garanciák esetén is
– könnyen elõrehozott büntetéssé változtathatja a rendõrségi
igazgatási intézkedést.”
A három pont vizsgálata után az Állampolgári Jogok Országgyûlési
Biztosa megadja intézkedéseit is, idézzük:
„A jelentésemben feltárt, alkotmányos joggal összefüggõ visszásság
orvoslása, jövõbeni megszüntetése és megelõzése érdekében,
1. az Obtv. 25. §-a alapján felkérem az igazságügyi és rendészeti
minisztert, hogy – a jelentésemben megfogalmazott szempontrendszer
alapján – vizsgálja felül a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és
visszavonásáról szóló 35/2000 (XI: 30) BM rendeletet és annak
módosításával
a./ gondoskodjon a jogszabályszöveg belsõ koherenciájának
megteremtésérõl, a félreérthetõ, az állampolgárok és a jogalkalmazók
számára bizonytalan tartalmú rendelkezések pontosításáról.
b./ jogszabályban határozza meg a tisztességes eljáráshoz való jog
szempontjából szükséges garanciális eljárási szabályokat (az
alkoholszondával történõ vizsgálat, annak következményei,
vérminta-adásra kötelezés esetei).
c./ az aránytalan alapjog-korlátozás orvoslása érdekében szüntesse meg
azt a jogi helyzetet, hogy a nem befolyásolt, kizárólag
szabálysértéssel gyanúsítható jármûvezetõtõl a helyszínen, mérlegelés
nélkül és azonnal el kell venni a vezetõi engedélyt.
2. az Obtv. 20. §-a alapján felkérem az országos rendõrfõkapitányt,
tegye meg a szükségesnek tartott intézkedéseket annak érdekében, hogy
a Rendõrség a helyszíni közlekedésbiztonsági ellenõrzések során a
kevésbé megbízható, hozzávetõleges eredmények jelzésére alkalmas
alkoholkimutató indikátorcsövek helyett a – numerikus kifejezésre is
alkalmas – elektromos alkoholmérõ berendezéseket alkalmazzon.
3. az Obtv. 25. §-a alapján javaslom a az országos
rendõrfõkapitánynak, hogy vonja vissza a jogalkotásról szóló 1987. évi
XI. törvény (Jat.) hatályos rendelkezéseinek meg felelõ, az elektromos
alkoholszondák rendõrségi alkalmazásáról szóló 17/1996. számon kiadott
ORFK intézkedést, és – amennyiben szükséges – a Jat. 49 § (1)
bekezdése alapján, utasítás formájában szabályozza a
közlekedésbiztonsági ellenõrzés és az elektromos alkoholszondák
alkalmazásának technikai szabályait.
4. az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyûlésnek, hogy – a
Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény kiegészítésével –
törvényi szinten határozza meg az ittas állapotban történõ
jármûvezetéssel kapcsolatos, büntetõjogi ás szabálysértési felelõsség
elhatárolásában alapvetõ fontosságú váralkohol-tartalom értékeket és
az ehhez kapcsolódó egyes befolyásoltsági fokozatokat.”
Végszóként még le kell írnunk néhány dolgot. Az elsõ az, hogy némileg
visszatért a jogállamba vetett hitünk. A következõ lépés az lenne,
hogy a megszólítottak (országos rendõrfõkapitány, igazságügy
miniszter, Országgyûlés) valóban tesznek is valamit a visszásságok
megszüntetése érdekében, mi, itt a BORIGO-ban mindenesetre mindent
megteszünk, hogy a fenti szervek figyelmét folyamatosan felhívjuk
kötelességükre.
A másik dolog a statisztika, ami „ellenünk szól”. Direkte tettük
idézõjelbe, mert az emberi életek megõrzése nem lehet senki ellen
való. Magunk is úgy gondoljuk, hogy a rendelet szerepet játszott a
statisztikák javulásában, de hogy ez milyen módon történt, azzal
kapcsolatban vannak félelmeink. Az eddig megjelent statisztikai adatok
azt mutatják, hogy az alkohol által „okozott” balesetek aránya az
összes között nem lett kevesebb (10%), vagyis az összes balesetek
száma együtt csökkent az alkoholos balesetekével. Ez viszont arra
mutat, hogy nem maga a rendelet, hanem annak erõteljes kommunikálása
és az ennek nyomán létrejött, az ombudsmani jelentésben is
megfogalmazott elrettentés, valamint a folyamatos rendõrségi
ellenõrzések okozhatták inkább a javulást. Mint mindenki, ennek mi is
nagyon örülünk.
Kapcsolódó weboldal